Cuki – R.I.P.
Lujza, Cuki és Bosco egy szlovákiai szaporító kezei közül menekültek, aki majdnem végzett velük, mert felszámolta „tenyészetét” és már nem volt szüksége rájuk. Mind a hárman fiatalok, 2 év körüliek. Cereden fogadták be őket ideiglenesen, de megtartani nem tudták, így kerültek a gondozásunkba. Mind a hárman büdösek, koszosak voltak, de alapjában véve egészségesek. Mind a hárman kennelben élték addigi életüket, így a szocializációjukra nagy gondot kellett fordítani.
2011.12.29.
Cuki gazdisodott, nagyon sok boldogságot kívánunk nekik!
Nagyon sok minden történt velem, mióta megmentették a szaporítótól az életemet. Új gazdimat december 12-én láttam meg az Anna kozmetikában. Timi (az ideiglenes befogadóm) vitt oda. Egyszer csak kinyitotta az ajtót és megláttam két ismeretlen embert, egy copfosat és egy rövid hajút. Gondoltam, bedobom magam, és a két lábon való pattogásomat megmutattam nekik. Kis idő múlva újra egy autóban és egy új lakásban találtam magam. Új szagokkal és számomra ismeretlen állatokkal (tengerimalac és papagáj) ismerkedtem meg. Az első éjszakán nem hagytam aludni a gazdiékat, mert hirtelen óriási változás lépett az életembe. A következő napon elmentek vásárolni nekem; kaptam egy új, pihe-puha fekhelyet, egy enni, inni való tálkát, rózsaszín nyakörvet és pórázt. Itt már éreztem, hogy ez most teljesen más, mint régen volt és remélhetőleg ez már az állandó lakhelyem lesz. Az első héten átestem az ivartalanításon és szerencsére gyorsan felépültem, mert a gazdiék még a széltől is óvtak.
Telt, múlt az idő és a gazdiék mindenkinek elújságolták, hogy én vagyok az ő kis karácsonyi ajándékuk. Sokat járunk sétálni, ami az elején túl hangos volt nekem és féltem mindentől, mindenkitől. Sok újat tapasztalok itt: simogatják a bundámat, a pocakomat és ennek én hangot is adok persze (mármint az elégedettségemnek). Elkezdtek előttem dobálgatni valami gömbölyű féleséget..de én nem tudtam mire való! Most már azt is tudom, hogy játszani kell vele és utánafutni és visszahozni…én ezt nagyon szeretem!!! Van egy zacskóm amiben az én játékaim vannak és tudják, ha én abból elkezdek kipakolgatni, akkor játszani szeretnék velük. Szerencsére nagyon sokat foglalkoznak velem és kényeztetnek…Jó helyre kerültem! Ugatni is megtanultam ám, a gazdiék pedig nagyon sokat nevettek rajtam emiatt, szerintük nagyon vicces és aranyos vagyok olyankor. Akkor is kinevetnek, amikor álmomban futok és vakkantgatok..pedig ha tudnák, milyen jó álmok is azok!!! Egyébként rosszalkodni is szoktam néha. Igazából számomra ez nem is rosszalkodás, de a gazdiék szerint az. Ugyanis szeretek belehempergőzni más kakijába, amikor a gazdi éppen egy másodpercre nem figyel. Miután ezzel végeztem, mindig nagyon büszkén, kecsesen sétálok, de amikor hazaérünk, ők mindig lemossák rólam. Egyszer, amikor elmentek a gazdiék otthonról, a fürdőszobában széttéptem az wc papírt, amit találtam, de úgy, hogy a bundámban is volt utána darabka! Továbbá szeretem a gazdiék ruháit, cipőit behordozgatni a szőnyegre. Nem bántok semmit, csak kicsit harapdálom, játszom velük, de hamar meg is unom. Nem úgy, mint az új, puha szivacslabdákat, amiket mindig rögtön szétszakítok darabjaira! Ezeknél jobb móka nincs is! Amikor haza jönnek, akkor én mindig nagy örömmel fogadom Őket és Ők azt mondják nekem, hogy én milyen gyönyörű vagyok!!! Én ezt nem is tudtam!!! Van egy fiatalabb gazdi is, aki ha egyszer megjelenik az ajtónál, én azt sem tudom örömömben mit kezdjek vele, mert annyira imádom, ha itthon van. Olyankor mindig vele alszom és egész nap mellette akarok lenni, mert valahogy érzem, hogy Ő nem sokáig lesz itthon velünk! Sajnos igazam is van, mert egy idő után mindig elkezd pakolni a bőröndjébe és elmegy. Ilyenkor mindig nagyon szomorú vagyok, napokig nézegetem a szobáját, hátha mégis ott fekszik., A napi sétám egyébként annyiból áll, hogy a házunknál lévő kóbor cicákat abban a pár négyzetméterben leellenőrzöm, hogy minden a régi-e, vannak-e új szagok. Jól kijövök a cicákkal, kutyusokkal, mindig szeretnének velem játszani, de én csak megszaglászom Őket és továbbmegyek, mert a gazdimék jobban érdekelnek, mint Ők.
Kicsit hosszúra nyúlt a történetem, de tényleg nagyon sok minden történt velem, mióta új családom van. Kinyílt előttem a világ, amit előző helyemen, a 2×2 négyzetméterben nem tapasztalhattam. NAGYON SZERETEK ITT LENNI és érzem, hogy szeretnek, és én is Őket. Ezt minden nap tudtukra is adom! Puszi, Cuki
2022.04.13.
Drága Cukika, Pötyike, Picike, Macika, Csillagunk! Ezekre mind hallgattál
2011. december 12-én amikor mehettünk érted, akkor nem tudtuk, hogy milyen csillagot kapunk az égiektől. Mi KARÁCSONYI ajándéknak kaptunk téged. Az elején tapasztaltuk, hogy nem foglalkozott veled (veletek) senki. Nem ismerted a játékot, simogatást.. De Te hamar megtanítottál minket a türelemre, mert ugye a bizalmat csak úgy nem kaphatja meg senki. Szépen lassan te irányítottad az életünket, mindent hozzád igazítottunk. Sokan ezt nem is értették, volt aki túlzásnak tartotta. De minket ez a vélemény nem foglalkoztatott! Egy végtelenül kedves, drága macika voltál aki mindenhova kísért minket. Sokszor figyelni kellett, hogy nehogy rád lépjünk. A kutyás ismerősök is a sétáink alatt amikor megláttak, azt mondták: “Jaaa a Cuki az, akkor mehetsz”. Lassan elszálltak az évek és kezdődtek az öregedéssel járó betegségek. Mindig mindenre találtunk valami megoldást..jó orvosok segítségével. Viszont 2,5 éve eljött az amitől mindig is rettegünk. Egy évet adtak, de Te olyan harcos voltál, hogy ennél tovább tudtál velünk maradni. Természetesen elkövettünk érted mindent. Nekünk a 10 év 4 hónap alatt csak jót és szépet adtál. A szeretetedet nem pótolja semmi. Hiányzij a tested melege, a bőröd, az illatod.
Te hiányzol, DE NAGYON!!!!! Megszűntek a 10 év alatt belénk ivódott dolgok, ahova nézünk nem vagy ott, nem fekszel mellettünk a kanapén és nem halljuk ahogy szuszogsz a pici orrocskáddal. Még a sokk hatása alatt vagyunk, aludni sem tudunk annyira hiányzol
Kérünk arra, hogy ne haragudj ránk, de ugye nem hagyhattuk, hogy szenvedj. Örökké szeretni fogunk és sosem feledünk el
Tudjuk, hogy jó gazdáid voltunk, mi mindent megtettünk érted. Sajnos a csatát elvesztettük, a betegség győzött. Hétfőn örökre elaludtál. Tényleg csak egyetlen egy hibátok van, hogy rövid ideig éltek Nyugodj békében kiskutyánk! 
Ott fent már könnyebben tudsz futkározni.
