Guszti

Guszti

Guszti egy 2 éves körüli, kan kutyus, akire egy hirdetés alapján hívták fel a figyelmünket. Kiderült, hogy a “gazdája” hátra hagyta 2011 őszén egy kertes házban amikor elköltözött. A szomszédok gondoskodtak róla, etették, meleg házikót csináltak neki, de haza sajnos nem tudták vinni. A gazdi igérgette, hogy majd elviszi, de nem jött; így megpróbáltak neki gazdit keresni, de sikertelenül. A gazdi végül lemondott a kutyáról így elhoztuk őt és szakértő ideiglenes befogadónál helyeztük el. Súlyos fülgyulladása volt, nagyon fájt neki, el is kellett altatni a tisztításhoz. A kis testét szőrpáncél fedte, de sikeresen megszabadult tőle. A szemvizsgálat során kiderült, hogy valószínűleg vele született hályog van mindkét szemén, így előbb utóbb el fogja veszíteni szeme világát. Guszti immár új családjával tengeti napjait, akik nagyon szeretik “fogyatékosságával” együtt, mindenhova magukkal viszik és nagyon sokat foglalkoznak vele.

GUSZTI TOLLÁBÓL

Sziasztok!

Guszti vagyok, 2 éves Westie kutyus. Borzalmas körülmények között éltem 2012. februárig. Aztán a sors úgy döntött, hogy az utamba sodorja a Westie Rescue Hungary nagyszerű és odaadó segítőit és megmentenek.

Ugyan is történt, hogy a gazdám 2011. őszén elköltözött és elhagyott egy romos, koszos háznál….egy darabig reménykedtem, hogy talán értem jön, de aztán tél lett. Én nagyon fáztam, és a begyulladt füleim is egyre jobban fájtak, de én nem adtam fel! Nagyon aranyos és kedves szomszédaim voltak, akik adtak nekem enni, inni és még házikót is építettek télre, így betudtam húzódni a -10 fokos hideg elől. Még mindig reménykedtem, hogy értem jön a gazdim,de csak teltek a napok,hetek,hónapok….

Egy reggel arra ébredtem, hogy nyílik a kapu. Annyira boldog voltam, mert azt hittem visszajött a gazdim, de valami sokkal jobb történt. Persze a hangokból már tudtam, hogy nem a gazdám volt az, és nagyon megijedtem. Annyira féltem, hiszen ismeretlen emberek vettek körül hirtelen, több hónap után. Nem láttam semmit, mert kis korom óta szinte vak vagyok, csak sötét foltokat látok, így kicsit félősebb vagyok az átlagnál. Nagyon kedvesek voltak velem ezek a segítőkész emberek, de én még is úgy döntöttem, hogy meghúzom magam a házikómban. Próbáltak mindenfélével kicsalogatni,de én nagyon féltem. Aztán több próbálkozás után beadtam a derekam és hagytam magam. Nem volt könnyű, de betettek egy mozgó valamibe, amiről ma már tudom, hogy autó, és imádom.

Aztán egyszer csak megérkeztünk valahová, amiről nem tudtam mi az és, hogy hol vagyok, csak idegen hangokat hallottam és rengetek simit kaptam. Majd megvizsgáltak,de annyira fájt akkora a fülem, hogy nagyon ingerlékeny voltam, amit azóta is szánok bánok, de nem bírtam, annyira elviselhetetlen volt a fájdalom. Azután arra eszméltem, hogy felébredtem a műtő asztalon és forgott velem a világ. Aztán elvittek az Anna Kutyakozmetikába és kaptam egy nagyon jó, frissítő fürdetést, majd megszabadítottak a szőrpáncélomtól azok a kedves lányok. Megmondom őszintén sokkal jobban éreztem magam, mert azelőtt ennyi szeretet nem kaptam, nem hogy fürdőt. Egyre jobban féltem és szomorkodtam, mert nem tudtam, hogy mi fog velem történni. Aztán az első éjszakámat Hatvani Vikinél töltöttem, a megmentőmmel, az én hősömnél, akinek mai napig nagyon hálás vagyok. Jól éreztem magam nála, kaptam fini vacsit és sok-sok szeretet.

Majd második naptól kezdve 2-3 hétig másik megmentőmnél húztam meg magam, Jónás Vikinél, akinek szintén nagyon hálás vagyok. Aranyos volt velem és rengeteget sétáltunk, játszottunk és a fülemet is tisztította, ami egyre jobban javult és kezdtem tisztábban hallani, mint az előtt. Sokkal jobban éreztem magam és vidám voltam, amit azelőtt soha nem éreztem. Igaz nem sokat látok a világból, de nem számított,mert sokkal boldogabb voltam és nem zavart ez sem ,hiszen új illatokat ismertem meg és ami a legfontosabb: kedves,odaadó embereket, akik mindig találtak okot, hogy megsimizzék a buksimat.

Képzeljétek aztán történt egy ennél is nagyobb és csodálatosabb dolog. Megismertem a CSALÁDOMAT!!!!! Február végén történt, amikor is eljöttek engem megnézni egy sétáltatás során. Próbáltam a legjobb formámat hozni, hiszen tudtam, hogy Vikitől hamarosan búcsút kell venni, mert Neki is van két aranyos kutyusa, de én már nem sokáig maradhattam. Szóval visszatérve az első találkozásra: Sokat sétáltunk, ismerkedtünk. Egyből ragaszkodtam a gazdi “apuhoz”, hogy igen is együtt menjünk sétálni. Gazdi “anyu” pedig jó kis képeket csinált első utunkról. Majd elváltak útjaink. Kicsit szomorú voltam,de reménykedtem, hogy ők nem hagynak el és visszajönnek értem egy nap.

És igeeeeeeeen,képzeljétek visszajöttek értem pár nap múlva!!!!!!! Majd kicsattantam a boldogságtól. Bemutatták az otthonukat és egy nagyot játszottunk a kertben. Délutánra már nagyon jól ment a közlekedés is a házban. Mindent bejártam, mindent megszagoltam, megjelöltem biztos, ami biztos alapon, hát ha maradhatok. Aztán gazdi anyu elvitt egy aranyos kutyakozmetikus nénihez, aki nagyon alaposan megfürdetett és újra illatoztam.

Eltelt 3 nap és még mindig csodásan éreztem magam, csak, hogy a sétáltatás után rajtam maradt a hám. Gazdi anyu elkezdett nagyon sírni és sokat puszilgatott és simogatott. Kicsit búcsú szag volt a levegőben, de nem adtam fel és nem szomorodtam el. Próbáltam teniszlabdával oldani a feszültséget, de anyu egyszer csak elment. Apu pedig betett az autóba és elmentünk. Kis idő múlva kiszálltunk és Vikinél találtam magam megint. Nagyon örültem neki. Végig nyaltam és ugráltam,de egyszer csak apa megsimogatta a buksim és halottam az ajtó csukódását. Hát elment. Ők is elhagytak (gondoltam magamban). Nagyon szomorú voltam, nem értettem miért?

Aztán teltek a napok és egyszer csak,el sem hinnétek mi történt VISSZAJÖTTEK ÉRTEM!

A gazdikáim nem bírták és eljöttek megint! Szokásos reggelnek indult. Reggeli, aztán egy nagy séta. Éppen elvoltam foglalva egy bokorral, amibe sikerült belegabalyodnom….de egyszer csak ismerős hangra lettem figyelmes…..mint ha a nevemet hallottam volna, aztán újra, majd elindultam a hang irányában. Igen,ez a hang nagyon ismerős…..ohhhhh igeeeeen, ez anya hangja!!! Majd elkezdtem rohanni és egy nagy ölelés lett a vége. Nyali-fali tokától, bokáig, simi, dögönyözés és öröm ujjongás. Majd elbúcsúztam Vikitől és elmentünk az autóval. Kis idő múlva megérkeztünk HAZA, Érdre. Ohh,Istenem annyira boldogok voltunk, apa is nagyon örült és egyből fel is kapott örömébe, én pedig majd ki csattantam a boldogságtól.

Innentől kezdve gondolom nem kell mondanom, hogy mennyire boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Járunk doktor nénihez, aki mindig kitisztítja a fülecskémet és mára már mindent hallok.Jobb,mint eredeti korában. Rengeteget sétálunk, játszunk és mókázunk. A kedvencem a teniszlabdázás és a plüss kutyáim megkínzása minden délután. Képzeljétek rengeteget kirándulunk és utazunk. Igaz, sokat nem látok, de tudom, hogy nagyon szép helyekre jutunk el, hiszen hallom a madarak csicsergését, a víz csobogását a Duna parton, a többi kutyus csaholását. A legfontosabb, amit megkell osztanom veletek: van egy szerelmem. Istenem, ha láttatok még csodás idomokat. Egy foxi/tacsi keverék a hölgy, de szerelem volt első szaglásra. Debynek hívják, és minden nap10 percet csókolózunk.Tehát a szerelem is megtalált…minden,ami kell. Anyáékkal alszok egy szobában,de sokszor felkúszok hozzájuk, mert ott érzem a legjobban magam. Kedvenc helyem apa lába mellett van…na ott igazán nagyokat tudok aludni és persze köztük is nagyokat tudok horkantani. Sokszor álmodok rosszat, de akkor anyu mindig felébreszt és megnyugtat.

Nagyon szeretem a gazdijaimat és hálás vagyok nekik. Semmi rosszat nem csinálok, még a kertbe sem kakilok, inkább megvárom a reggeli és esti sétát. Én így hálálom meg a sok szeretet és a gondoskodást, és persze rengetek puszival.

Átadom egy kicsit a szót gazdi anyunak is.

Kívánok minden jót az összes hegylakónak és csodálatos gazdit Nekik! Legyetek olyan boldogok,mint Én most! Soha ne adjátok fel a reményt, mert még vannak jó emberek a Világon, csak hinni kell a Csodában!

Sziasztok! Renátának hívnak. Mi fogadtuk örökbe ezt a kis csodát. Szerintem nem kell semmi komment. Egyszerűen fogalmazva IMÁDJUK! Ő a mi kis családtagunk.Hálásak vagyunk,hogy az utunkba sodorta Gusztávszont. Soha ne ítélje el senki a fogyatékkal élő állatokat.Ők semmiben sem különböznek tőlünk,sőt sokkal hálásabbak, mint az egészséggel élő társaik. Annyi szeretet ad,hogy leírhatatlan.El sem tudnánk képzelni nélküle az életünket. 🙂 Nagyon szépen köszönjük Hatvani Viktória és Jónás Viktória közreműködését és a segítségüket. Nélkülük nem ismernénk ezt a csodás kis kutyát.

Zárom soraimat. Nagyon jó érzés segíteni ezeken a kis tüneményeken,és szörnyű belegondolni,hogy mennyi hegylakó van még bajban…de amíg élek én mindig segíteni fogom őket,így vagy úgy…

Ezer puszi Mindenkinek!

KÉPEK GUSZTIRÓL