Picúr

Picúr

Picúrt a Karcagi Állatvédők fogták be az utcán, egy szaporító dobta ki őt Miával és még más társával együtt. Koszosan, szörnyű állapotban, súlyos fülgyulladással és bőrproblémákkal került az állatvédők gondozásába. Rehabilitálása és ivartalanítása után Szegedre költözött új családjához.

PICÚR TOLLÁBÓL

Sziasztok!

Picúr vagyok, másfél éves westie lányka aki Ficánka néven került be a köztudatba. 2012. március elejéig Karcag utcáin kóboroltam egy társammal (azt mondják ő az anyukám), akit most MIA-nak hívnak. Éhesek voltunk, a kétlábúak jóindulatára szorultunk, kicsik és kiszolgáltatottak voltunk. Szerencsénk volt, mert ránk találtak az állatvédők (Karcagon, azt mondják), és befogadtak. Megszabadítottak a sok bolhától bennünket, és a fájó füleimet is kezelte az ideiglenes gazdim.

Így telt el három hét, már biztonságban voltunk, kaptunk enni. Az életem új fejezete ott kezdődött, hogy műtétem után lábadozva, miközben nyugodtan szimatoltam a fűszálakat, egyszer csak jött két kétlábú, szeretgetett, simogatott –amit én nagyon imádok- majd egy idő után felemeltek és, betettek egy autóba.

Nagyon megijedtem, nem tudtam mi vár rám, de az egyikük mellém ült cirógatott, amitől kicsit megnyugodtam, de nem mertem lefeküdni, lehajtott fejjel ülve azon gondolkodtam, vajon mi vár rám. Hosszú út után álltunk csak meg. Akkor az új mami kinyitotta az autó ajtaját és mellém ült.

Odaszaladt két fajtársam, megszimatoltak, sőt az egyikük orron is nyalt, amit én nehezményeztem, és megmorogtam, mert nem vagyok én fagyi. Ezután kivett a mami az autóból és én elindultam felfedezni a helyet, ahová hoztak. Na persze csak óvatosan, a mamival együtt mentem. Miután felfedeztem az udvart, ami jóval kisebb, mint a karcagi utcák, behívtak a lakásba. Alig mertem átlépni a küszöböt. Ezt a napot végig a mami lába mellett töltöttem.

Kaptam egy párnát a mami ágya mellé tették és ráültettek. Tetszett, így elfeküdtem rajta, és jót aludtam. Reggel ébredezett a család, én is fent voltam, de nem mertem lejönni a párnáról, csak mikor a mami elindult kifelé, vele együtt mentem. A többiek valami ijesztő csapóajtón rohantak ki, de én csak forogtam körbe-körbe az ajtó közelében, nem mertem nekimenni, ezért a mami kinyitotta az ajtót úgy mentünk ki. Már kezdtem felfogni, hogy ez az új otthonom, és most már semmi baj nem lehet, úgyhogy csatlakoztam a társaimhoz, és együtt őriztük az udvart.

Másnap meglepetés ért, kaptam egy SAJÁT kuckót, fürdöttünk is, meg jött egy bácsi, aki puszit akart kérni tőlem, de nem adtam, mert megszúrt.

Azóta igazi falkatag lettem, a Lizzy ugyan nem haverkodik, úgy viselkedik mint egy királylány, de aggódik értem, ha a gazdi a fülemet kezeli és sírok. A Tepivel nagy barátok lettünk, sokat birkózunk, rohangálunk, intézkedünk az udvarban. Sőt már összebújva is aludtunk a papi meg a mami között.

Azt hiszem révbe értem, befogadtak. Most már nem kell harcolnom az ételért, bár néha azért nyomulok, hátha több jut, de ilyenkor a Lizzy fejbe kólint. Jó itt, mert sokat simogatnak, mami ölbe is szokott venni és kedvesen beszélnek hozzám. Feljárhatok az emeletre is és a dédi is sokszor megvakargatja a fejem, meg jönnek a családtagok minden hétvégén. Ők is nagyon kedvesek velem.

Ez így jó ahogy van, végre van otthonom, és szerető családom… akarom mondani falkám.

Remélem ezt a boldogságot és nyugalmat anyukám is megtalálja.

Puszi mindenkinek,

Picúr