Kenny

Kenny

2012.10.07. Tegnap eldőlt, hogy Kenny ideiglenes helye immár végleges otthona is lesz. Kapott chipet és oltást, az ivartalanítással még várni kell az állatorvos szerint, hogy kicsit megerősödjön. Molly hegylakó lesz a testvére, akivel már most nagy a barátság és egyre többet játszanak együtt. SOK BOLDOGSÁGOT KENNY!!!

KENNY (Kuplung) a kunhegyesi gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Valószínűleg saját gazdája adta le „találtként”. Kenny egy fiatal, életvidám kis krapek, érdeklődik minden iránt és egy igazi szeretetbomba. Teste az allergia és a millió bolha következtében súlyos állapotban van, nagyon vakarja, gennyes sebek vannak a hátán, egész teste piros.Hátsó lábai alsó részén sebek és persenések vannak. Hátsó lábain volt már csak rendesen szőr, ezek raszta csimbókokban lógtak. Kapott egy hipoallergén samponos fürdetést, bolhátalanítottuk és orvosi utasításra rövidre nyírtuk a maradék szőrét. Hipoallergén Trovet VPD tápot kap mostantól, reméljük egy héten belül javulni fog a bőre.

KENNY TOLLÁBÓL

A nevem Kenny. A kunhegyesi gyepmesteri telepről hozott el egy kedves pár, Anita és Béla (akkor még Kuplung néven voltam ismert). Nagyon rossz bőrben voltam akkoriban: a szőröm csimbókokban lógott, az allergia miatt sok helyen teljesen kopasz volt a testem, milliónyi bolha kínzott, és nagyon sovány voltam. Egy csúnya seb is volt a hátamon, ami nagyon fájt. Amikor elindultunk az autóval, már éreztem, tudtam, hogy egy jobb sors vár rám. Amikor megérkeztünk, egy kedves lány megfürdetett, és megszabadított az összecsomósodott szőrömtől és a fránya bolháktól. Jó érzés volt szép tisztának lenni, de azért eléggé kopasz lettem a végén.

A tisztálkodás után elvittek egy családhoz. Nagyon jól éreztem magam itt. Volt egy kutyatestvérem is, Ribizli. Azért elég nyugtalan voltam még, leginkább a szoba kennelben szerettem aludni, itt éreztem igazán biztonságban magam, jó kis kuckó. Az ideiglenes mamim, Dorka nagyon megszeretett engem. Ápolgatott, fújkált valami folyadékkal. A hátamon a seb szépen meggyógyult, és elkezdett kinőni a szőröm is. Itt volt sok fincsi ennivaló, meg víz is. Jaj, a vizet nagyon szeretem, egy egész tálkával meg tudok inni egyszerre! Hamar fel is szedtem egy keveset.

Két hét múlva, amikor egyszer elmentünk sétálni, találkoztunk egy kedves párral, akik beszéltek hozzám, meg is simogattak. Volt egy másik kutyájuk is, olyan mint én. Nagyon figyelték, hogy mit szólunk egymáshoz. Még a labdát is elővették, amiről én nem tudtam, hogy micsoda, de a másik kutyus – Molly – odavolt érte, és azt akarta, hogy én is menjek utána. Hát mentem, de inkább szaglásztam. Láttam a páron, hogy tetszem nekik, és ők is szimpatikusak voltak nekem, azt akartam, hogy simogassanak minél többet. Visszafelé már az új mamim vezette a pórázomat. Dorka mami kihozta a kennelmet és a párnáimat, láttam rajta, hogy mindjárt sír. Aztán beültünk az autóba és elmentünk. Kicsit meg voltam szeppenve az új helyen, az első nap csak mászkáltam a szobában. Apával nem nagyon barátkoztam először, féltem tőle kicsit, mert nincsenek jó tapasztalataim a férfiakkal. Este még a kennelben aludtam a megszokott párnáim között.

Másnap az új anyukám megengedte, hogy felmenjek a kanapéra. Ott nagyon jó ám aludni! Kaptam saját ágyikót is, de a kanapé jobb. Aztán apával is megbarátkoztam, most már nagyon szeretem őt! Odavagyok a simiért, és kicsit harapdálom is a kezüket, de csak szeretetből.  Sehol sem tudok olyan jót aludni, mint apa vagy anya ölében. Mollyval, az új testvérkémmel hamar összebarátkoztunk, már a második nap hancúroztunk a lakásban korán reggel.  Molly nagyon szép kutyus, anyu azt mondja, hogy hamarosan nekem is olyan szép lesz a bundám, mint neki és én is versenyezhetek majd a szépségversenyen a 2. WRH szülinapon.  Az új gazdijaim is folytatták a fújkálást, amit nagyon jól viselek, és már alig viszket a bőröm, sőt, nincs is kopasz folt rajtam. Anya azt mondja, hamarosan megyünk kozmetikába is. (ígérem, kaptok majd képet rólam, hogy milyen jó pasi vagyok). Voltunk orvosnál is, mert volt egy kicsi pukli a popómon, amit le kellett műteni, és egyúttal ivartalanodtam is. Kicsit nehezen akartam felébredni az altatás után, de ti sem akartatok volna otthagyni egy akkora velős csontot, mint álmomban láttam! A gallért nagyon utáltam, mindenbe beleakadtam, és állandóan sáros lett. Egyszer megláttam magam a tükörben és halálra rémültem! Szerencsére hamar meggyógyultam, és most már sokkal jobb így, mert nem akarok minden lány kutyusnak udvarolni, és nyugodtabb is vagyok.

Anya azt mondja, azért van velem egy kis baj. Szeretek megrágni dolgokat, főleg kábeleket (de a papucs is nagyon fini, tapasztalatból tudom). Én nem értem, hogy ez miért baj, csak elszórakoztatom magam. Anyáék eleinte nagyon tanácstalanok voltak, de aztán a Cerbisek (Cerberos Kutyaiskola) segítettek nekünk. Most már látom, milyen szomorúak, amikor ilyet teszek, és próbálok uralkodni magamon. Sajnos ez nem mindig sikerül, főleg ha valami érdekeset találok.  Általában azért szépen alszunk a Mollyval, amíg apáék haza nem jönnek.

Sétálni hát azt nagyon szeretek! Sokszor kimegyünk a parkba együtt. Anyáék már póráz nélkül is elengednek, és ha szólnak, szépen visszajövök, főleg, ha van jutifalat. Akkor még trükközni is szoktam: elszaladok direkt messzebbre, hogy hívjanak! Majd elfelejtettem:  időközben megtanultam labdázni és kaptam egy saját labdát is, ami csak az enyém. Mollynak is van labdája, de én csak a sajátomért rohanok el, sőt vissza is hozom ügyesen.  Mollyval szoktunk kergetőzni, nagy köröket futni, de a szaglászást élvezem a legjobban, mert korábban alig láttam valamit a világból, sok mindent kell felfedeznem. Más kutyákkal szeretek barátkozni, de az embereket sötétben meg szoktuk ugatni Mollyval. Meg a lakást is őrizzük, nehogy valaki bejöjjön a mi otthonunkba. Mert ez most már egy igazi OTTHON és igazi CSALÁD, amire mindig is vágytam!

Kenny