Betty – Horvátországba gazdisodott

Hatvani Viktória / 2012/10/09 / a hozzászólások lehetősége kikapcsolva / Gazdira találtak

A Salgótarjáni Önkéntes Állatvédők mentették meg őt és két babáját az utcáról, ahol éltek. Egyik sem hasonlít a westie-re, igazi utcai szerelemgyerekek, őket a Salgótarjáni Önkéntes Állatvédők vették gondozásukba, mert már önállóan maradhatnak. Bettyke bőre borzalmas állapotban van, gombás, apró teste tiszta fekete, csak a fenekén rózsaszín, szőre kikopva, a hasa felfújódva, tele gázzal, füle gyulladt, büdös váladék folyik belőle. Fürdött, sajnos kozmetikázni nem nagyon kellett, ugyanis nem volt mit… hátsó részén volt összeállva páncélként a szőr, ezt leszámítva szinte csupasz. Hangulata, közérzete jó, szerda délután megint meglátogatjuk a doktor bácsit. Bevackolta magát a helyére és csodálkozva nézi, hogy most már neki is van saját vacka és nem egy hideg garázsbejáróban fekszik a puszta földön.

2012.10.18.

“Meglett Betti vérkép eredménye, ami meglepően jónak bizonyult. Nincs belgyógyászati baj, ami remek hír, viszont elkezdett vakarózni, véresre rágja magát. Kapott szteroidot és gyógysampont, mert szegénykém nem éppen ibolya illatú, de már az első fürdetés után is sokkal jobban érezte magát. Ez a kép épp a fürdés után készült, de mivel a hasán és a mellkasán nincs mit szárítani, így kölcsönkapta Szotyi egyik kabátját Szeretettel ölel mindenkit: Betkamanó “

2012.11.06.

“Betkamanó a szuri hatására viszonylag vakarózásmentesen töltötte a tegnapot, persze ez csak átmeneti…a fiaimmal együtt mindenkinek szép napot kíván és köszöni a rengeteg puszit, simit és a kedves, biztató szavakat “

2012.12.10.

Betty jelentés. Megérkezett az allergiateszt eredménye, nagyon jó, hogy megcsináltattuk…
korhadékatka pozitív
lisztatka pozitív
házi poratka pozitív
házi poratka (dermatophagioides farinae) pozitív 3 kereszt!!!
árpa pozitív 2 kereszt
zab pozitív 2 kereszt
krumpli pozitív 3 kereszt!!!
paradicsom pozitív 2 kereszt
élesztőgomba pozitív 3 kereszt!!!
Szóval azonnali tápváltás szükséges. Sajnos a poratka és az élesztőgomba nem kizárható semmilyen környezetben – Bettyt pedig csak kint nem lehet tartani a szőrhiány miatt, így megpróbálunk majd együtt élni ezzel. Alternatív megoldásokat is keresünk számára.

Sziasztok, Betti vagyok. Persze nem ez volt az igazi nevem, de mivel az a régi, rossz életemhez tartozik, ezért az akkori nevemre sem emlékszek jó szívvel vissza. Történetem Nógrád megyében, Mátrakeresztesen kezdődött. Egykoron én is családban éltem, volt gazdám, volt saját otthonom, saját meleg kuckóm. Vidáman szaladgáltam, voltak pajtásaim, gondtalanul éltem a westiek boldog életét. Egy napon aztán éreztem, hogy a bőröm viszket, éget és lángol, észrevettem, hogy egykori szép szőröm eltűnik, helyette csupasz testem látszódott ki az egykoron csodás bundából. Régi gazdáim is észrevették a változást, ezért elvittek egy rendelőbe, ahol volt egy bácsi, úgy hallottam, hogy állatorvos. Örültem neki és bíztam benne, hogy meg fog majd gyógyítani, ő biztosan tud majd enyhíteni a fájdalmamon, mert addigra már nagyon csúnya lett a testem. Az állandó vakarózások kisebesítették az addigra már megvastagodott bőrömet, de én némán tűrtem és vártam a gyógyító krémet, a gyógyító injekciót, bármit, amivel enyhítik a szenvedésemet. A doktor bácsi valami allergiáról beszélt, meg arról, hogy kezeltetni kellene és akkor elmúlna végre a vakarózás, a viszketés… Ó istenem, de jó lenne megint egészségesnek lenni, de jó lenne, ha megint a csodaszép fehér bundámat kaphatnám vissza! Nem tudtam mi az az allergia, de nem is érdekelt, mert abban bíztam, hogy a gazdáim mindent megtesznek azért, hogy én újra egészséges legyek. Sajnos nem így történt… Aznap este összetört a lelkem, úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívemet, mérhetetlenül csalódtam az emberben. Gazdáim ahelyett, hogy meggyógyítottak volna, egyszerűen kitettek az utcára, mint egy darab rongyot. Én pedig ott álltam a csupasz testemmel, egyedül és féltem. Reménykedve vártam, hogy meggondolják magukat és visszajönnek értem, hiszen mégiscsak én voltam az ő kedvencük, de hiába… Nem hallottam soha többé az ismerős hangokat… Egyedül bolyongtam már hetek-hónapok óta, nem is tudom mennyi idő telt el, amióta elhagytak. Nem számoltam már a napokat és felhagytam a reménnyel. Egyedül róttam a falu utcáit, élelem és szeretet után kutatva. Fájt a szívem és sajgott a lelkem, mert nagyon szerettem volna tartozni valakihez. Visszavágytam a régi otthonomba, a régi kuckómba. Éheztem, elhanyagoltan éltem és bokrok alatt, kapubejárókban húztam meg magam, szinte észrevétlenül. Az elhanyagolt élet, a nehéz körülmények és a sok éhezés megtette hatását, bőröm még csúnyább lett, mint eddig volt, gombás lettem, még több szőröm hullott ki, bőröm pedig betegen, varasan előtüremkedett. Iszonyt, undort és megvetést keltettem azokban, akik láttak, pedig nem vágytam semmi másra, csak finom falatokra, egy-két kedves szóra és egy meleg helyre. Emberek és autók mentek el mellettem, én pedig csak lapítottam, úgy éreztem csúnya vagyok és rossz, senkinek sem fogok már kelleni. Láttam a megvető tekinteteket és korgó gyomorral álltam a közönyt. Kukákból ettem amit találtam és sóvárogva néztem az embereket, de nem vágytam már közéjük, mert féltem. Amióta elhagytak, minden nap hozott magával valami fájdalmasat, valami félelmeteset, de most már teljesen magamra maradtam. Bőröm égető kínja sem enyhült és éreztem, hogy hamarosan elhagy minden erőm. Egyszercsak jött egy néni, aki megszánt és némi élelmet adott nekem. Mit bántam én, hogy száraz kenyérhéjat, krumplit, csontot, ételmaradékot kapok. Örült a szívem, hogy végre ehetek, vége lett az éhezésnek. Továbbra is az utcán éltem, de legalább már nem kellett a kukából kikaparnom némi eleséget a szemetek között kutatva. Hallottam, ahogy ez a drága néni panaszkodott a szomszédoknak, hogy szívesen befogadna, de neki van már kutyája… nem értettem, hiszen én nem bántok senkit, nekem voltak kutyapajtásaim, én tudok alkalmazkodni… így hát továbbra is maradt nekem az utca magánya. Napközben jöttem-mentem, találkoztam más kutyusokkal, éjjel pedig meghúztam magam a már törzshelyemmé vált kapubejáróban, vagy épp egy bokor alján. Fáztam, féltem és továbbra is egyedül voltam. Azaz mégsem… A nyár a szerelem ideje, én pedig fülig belehabarodtam egy helyi jóképű kutyapasiba 🙂 Onnantól kezdve együtt csavarogtunk, udvarolt, én pedig élveztem, hogy végre nem vagyok egyedül. Szerelmünknek 2 hónappal később megszületett a gyümölcse, az én két pici fiam, akiket már egyedül neveltem fel, mert az apukájuk (is) elhagyott. Nem tudtam, hogyan fogok boldogulni, csak azt éreztem, hogy ott a helyem mellettük, nem hagyhatom el őket. Nem kérték az életet, de ha már így alakult, akkor fel kell őket nevelnem. Próbáltam mindent megadni nekik, ami tőlem telt, sajnos nem tudtam meleg helyre vinni őket, mivel nekem sem volt, ezért a bokor alja lett a családi fészkünk. Ide húzódtunk, itt melegítettem őket a csupasz testemmel, pedig én is fáztam, de tudtam, hogy erősnek kell lennem, muszáj kitartanom miattuk. Aztán az egyik hideg szeptemberi napon hallottam, hogy az aranyos néni, aki engem és a babáimat továbbra is etette, segítséget kért. Nagyon sajnált minket, hiszen egyik napról a másikra hidegebbre fordult az idő és hiába az ő jószándéka, mégsem maradhatunk tovább az utcán. Hallott egy szervezetről, a Salgótarjáni Önkéntes Állatvédőkről, hozzájuk fordult segítséget kérve és remélve. Délután már jött is értem két hölgy, Komkáné Balcza Tünde és Klenóczki Viki, nemcsak értem, hanem a babákért is. Hoztak egy dobozt, amit kibéleltek puha rongyokkal, oda tették a fiaimat, én pedig legyőztem a rettegésem és rájuk bíztam magamat. Éreztem, valahol mélyen éreztem, hogy már nem lehet bajunk, innentől kezdve már csak jó dolgok történhetnek velünk. Megbíztam ebben a két hölgyben, mert tudtam, hogy jót akarnak és reménykedve vártam, hogy hová megyünk. Hallottam, hogy telefonálnak sokfelé, valami fajtamentő szervezetet említettek, egészen pontosan a Westie Rescue Hungary-t, nem tudtam, hogy az mit jelent… két szóra figyeltem különösen, hogy segíteni fognak! Örült a szívem és a lelkem, mert mondták, hogy innentől kezdve nem az utcán fogok élni, keresnek majd nekem helyet, ahol átmenetileg meghúzhatom magam. Meg valami kozmetikát is emlegettek, mert azt mondták, hogy elég büdös és koszos vagyok… Emlékeim között kutatva rémlett, hogy valaha én is voltam kutyakozmetikában… de jó is volt tisztának és illatosnak lenni, a csinos frizurámban pompázni… most pedig ha magamra nézek, nem látok mást, mint egy csupasz kis szörnyet. Megérkeztünk Salgótarjánba, ahol Tünde felkereste Andit, persze út közben mondta nekem, hogy ő lesz az, aki majd szépen rendbeteszi a bundámat és nála fogok lakni egy darabig. Jaj ne már…. megint egy másik hely… ki lehet ez az Andi? Miért nem maradhatok Tündével? Benne már kezdtem bízni… Aztán mondta, hogy ne aggódjak, sajnos ő nem vihet haza, de higgyem el, hogy jó helyre hozott… Én pedig legyőztem rettegésem, a bizonytalanságom és minden idegszálammal Andira koncentráltam. Aznap még egy csoda történt velem: nem elég, hogy megmentettek bennünket, valami olyasmit láttam, amit nem tudok szavakba önteni… Megálltunk az autóval és ott várt minket Andi. Rám nézett, gyengéd szavakkal közelített hozzám, szemében nem undor ült, hanem valami, amiről álmodni sem mertem. Ő lett az őrangyalom, aki szívében a legtisztább szándékkal döntött: megment engem. Tudtam, hogy nem fog bántani, nem is tette, helyette simogatott és én úgy bújtam bele a már annyira vágyott érintésbe, mint aki soha többé nem akar kijönni belőle. Hallottam, ahogy beszélgettek a kozmetikáról, meg a babákról, Tünde mondta, hogy a két apróságnak már van helye, ők is ideiglenes befogadóhoz mennek, ahol meleg van és gondoskodnak róluk, így teljesen megnyugodtam, hogy jó helyük lesz, nem fognak többé fázni és éhezni. Megint szóba került ez a westie fajtamentés, amiről már hallottam. Hatvani Viki, a mentés vezetője (az ő nevét is hallottam már és sosem fogom elfelejteni) ellátta Andiékat tanáccsal és a támogatásáról biztosította őket. Ennyi jó embert egy fél nap alatt… El sem akartam hinni… És akkor jött a névadás. Hallottam, hogy ment régen a tévében egy filmsorozat, aminek “Betti, a csúnya lány” volt a címe, innek kaptam a nevem. Először nem igazán tetszett, de mondták, hogy a végén a csúnya lányból csodaszép hercegnő lett, nekem pedig megígérték, hogy én is gyönyörű leszek, így hát kezdtem megbarátkozni az új nevemmel. Andi aggódott miattam, nem mert kozmetikázni, nagyon aggasztotta a felfújt hasam és a bőröm, ezért elmentünk a Salgótarjáni Állatgyógyászati Centrumba, ahol két doktor bácsi is megnézett. Csóválták a fejüket és nagyokat hümmögtek, hogy milyen elhanyagolt állapotba kerültem. Mondták, hogy a kezelésem hosszú ideig fog tartani és várhatóan elég költséges lesz, de én csak azt hallottam a sok orvosi zagyvaságból, hogy meg lehet menteni… Megmenteni…. Engem…. nem akartam elhinni! Némán tűrtem, ahogy begyulladt fülemet kezelték, ahogy röntgennel és ultrahanggal vizsgáltak, mert éreztem, hogy ők mind segíteni akarnak rajtam. Innentől kezdve rendszeres vendégek lettünk a rendelőben… Aznap este még várt rám egy kozmetika, sajnos nem nagyon tudott Andi mit kezdeni velem, mert alig volt szőröm, a hajamat kicsit rendbetette és megszabadított a hátamon páncélként összeállt szőrtől és levágta hosszúra nőtt körmeimet. Végre ismét illatos voltam és tiszta és elérkezett az idő, hogy megismerjem az új lakótársaimat. Andi otthonában 3 másik kutyus is volt és képzeljétek: az egyik pont olyan, mint én! Irigykedve néztem az ő bundáját, de Andi megnyugtatott és megígérte, hogy én is ugyanígy fogok kinézni. Én pedig hittem neki. Nem voltam túl kedves vendég, igazi terrier leányzó létemre az elején elég utálatosan viselkedtem, még a két nagy kutya sem jelentett problémát. Folyamatosan szemtelenkedtem velük és úgy gondoltam, hogy én vagyok a vendég, ráadásul nő is, úgyhogy enyém az elsőbbség, minden téren. Mentségemre legyen mondva, hogy egyetlen egyszer sem pisiltem be, mindig szóltam, ha ki kellett menni, így némiképpen kevésbé haragudtak rám, ha rossz fát tettem a tűzre. Hamar beilleszkedtem a fiúk közé, de azért rossz tulajdonságaimat nem igazán tudtam teljesen elhagyni. Andi szerint olyan vagyok, mint a piaci légy… szemtelen, hiába zavar el, akkor is visszajövök, nem tudok szépen enni, egyenesen habzsolok, féltékeny vagyok, nemcsak az ételre, hanem másra is, csak velem kell, hogy foglalkozzanak, cserébe viszont bárhol és bármikor megmutatom a pocakomat. A doktor bácsikhoz rendszeresen jártunk, hol szurit kaptam, hol gyógyszert… nem akart javulni a bőröm, továbbra is úgy néztem ki, mintha krokodilpáncélom lett volna. Emelett folyamatosan vakaróztam és kínomban rágtam a lábaimat. Hallottam, hogy ők is az allergiáról beszélnek és örültem, hogy talán majd meggyógyítanak és végre elmúlik az a szörnyű viszketés, ami már régóta kínzott. Kaptam sampont is, ezzel fürödtem 3 naponta és végre éreztem, hogy kezd alábbhagyni bőröm égető viszketése. Hatvani Viki küldött nekem Trovet gyógytápot, milyen finom ez, sokkal jobb, mint amit az utcán a kukákból szedtem össze. Én pedig ettem, nem is ettem, faltam, ki voltam éhezve a finom falatokra. Meg is lett az eredménye, híztam 2 kg-t 🙂 Pótmamim rendszeresen fürdetett, kenegette csupasz kis testemet és egy idő után elkezdett nőni a szőröm. Nagy volt az öröm, mert most már tényleg elhittem, hogy lesz még nekem is dús bundám, olyan, ami egykoron volt. A rendelőben hallottam, ahogy a doktor bácsik arról beszéltek, hogy egy darabot ki kell metszeni a bőrömből, ezt elküldik szövettani vizsgálatra, hogy megtudják pontosan mi bajom van. Meg valami ivartalanításról is beszéltek, nem tudtam, hogy ez mit jelent, valami olyasmit mondtak, hogy nem lehetnek többé babáim. Meg vérvizsgálatot is emlegettek, mert abból ki fog derülni, hogy pontosan mire is lehetek allergiás. Kicsit félve vágtam neki ennyi mindennek, de minden áron meg akartam gyógyulni. Teltek a hetek, átestem minden vizsgálaton, plusz az ivartalanításon és nagyon vártam az eredményt. Kiderült, hogy poratkára, lisztatkára, élesztőgombára, paradicsomra, árpára, zabra, búzára és krumplira vagyok allergiás. Így sajnos az eddigi tápot nem ehettem, mert tiszta burgonya is van benne, az pedig nekem nem tesz jót, de Viki aranyos volt és küldött másfajta tápot, most a Brit Care bárányos-rizses tápját eszem és nagyon ízlik. 2 hónapja vagyok a pótmaminál, nagyon jól érzem itt magam, már a fiúkkal is összebarátkoztam, nagyokat játszok velük, csak az a másik fehér, amelyik olyan, mint én… vele nem igazán tudok haverkodni. Egyformán morgunk, ugyanúgy szeretem a szagokat a kertben és ha valamelyik jobban megtetszik, abbban meg is hempergek, de ő is ugyanezt csinálja 😀 Imádok velük kint lenni a kertben, sokat járunk az erdőbe sétálni, hallgatok a nevemre és nem szökök el, ha szólnak mindig visszajövök. A kajáért továbbra is tigrisként küzdök, ami az enyém azt nem adom, de nagyon szívesen megvizsgálom közelebbről a fiúk vacsoráját, még akkor is, ha ezt ők nem annyira díjazzák 🙂 A cicákat nem szeretem, állandóan lesben állok és ha kell, akkor elzavarom őket. Felállok a két hátsó lábamra és úgy produkálom magamat, amúgy pedig egy igazi szeretetgombóc vagyok és nagyon jó házőrző. Imádok az ágyban kukacozni és mostanra már eléggé kinyílt a csipám, még a papucsokat is ellopom 🙂 Pótmamim mostanában sokat sír miattam, mert tudja, hogy lassan el kell válnunk egymástól és közben mesél nekem erről a fajtamentésről, tudjátok, a Westie Rescue Hungary-ról. Elmondta, hogy ez a szervezet azért jött létre, hogy beteg, rossz körülmények között élő westie-ket segítsen, mint amilyen én is vagyok. Mesélt a többi bajban lévő kutyusról, akiken már segítettek és tőle tudom azt is, hogy a mentés finanszírozta az orvosi költségeimet, hála a nagylelkű és önzetlen támogatóknak. Én pedig figyelmesen, csendben hallgatom, s nem győzök hálát adni a sorsnak, amiért ennyi jó ember segített nekem. Azt is megtudtam, hogy a két pici fiam is gazdihoz került, emiatt szintén örül az anyai szívem, hogy most már ők is boldog családban élhetnek. Eljött az idő, hogy én is megtaláljam a saját családomat. Csakis olyan helyre kerülhetek, ahol tisztában vannak a betegségemmel és hogy ez mivel jár, illetve ennek anyagi vonzatával. Életem végéig gyógytápot kell ennem és lehet, hogy időnként be fog majd gyulladni a fülem, olyankor fülcseppel tudnak enyhíteni a fájdalmamon. Pótmamim bármennyire is szeretne nem tud megtartani, de megígérte, hogy nagyon szuper helyet fognak nekem találni. Hatvani Viki, a drága Viki, aki már annyi bajba jutott westie-nek segített, ő fogja megkeresni és kiválasztani azt a családot, akik majd biztosan szeretettel fogadnak és nem löknek többé az utcára. Én pedig hiszek neki… elhiszem, mint ahogy ezt a 2 hónapos csodát is elhittem. És most már újra bízok az emberekben! Levelem végén szeretném megköszönni Mindenkinek, aki ezt a csodát számomra lehetővé tette: a jószándékú néninek, aki nem hagyott magamra, a Salgótarjáni Önkéntes Állatvédők lányainak Komkáné Balcza Tündének, Klenóczki Vikinek, Varga Emőkének, Dr. Lábos Viktornak és Dr. Bartos Loránd doktor bácsiknak, amiért meggyógyítottak, Hatvani Vikinek és a Westie Rescue Hungary támogatóinak, olyan sokan vagytok, hogy egyenként nem is tudnám név szerint felsorolni… KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY CSODÁT TETTETEK VELEM ÉS VÉGRE ÚJRA BOLDOG WESTIE LEHETEK!!! Magammal kapcsolatosan sokszor hallom, hogy mennyire hálás és ragaszkodó kislány vagyok, milyen sok bennem a szeretet és milyen okos kutyus vagyok. Itt vagyok hát nagyvilág, nézz rám, betegségből és éhezésből kigyógyult önmagamra, nézz hiányos bundámra, nézz bele mély, barna szemembe, szeretni született és újra megnyíló lelkembe! Nézz meg engem nagyvilág és hozd el nekem azt, aki mellé a Jóisten szánt!

2013.02.03.

Betty Horvátországba költözött új otthonába.

2013.02.07.

“Csak hogy tudasd veled-Betty pihentető, és elkezdett Kokóval játszani, bár még mindig morog rá, de nagyon szófogadó, és abbahagyja, amikor mondom. Ma volt az első nap, hogy pisilt és kakilott a parkban, eddig az erkélyen vagy a folyosón. Olyan jó kislány, hallgat, tud járni, és vissza jön, ha hívom. Ma ő volt a vezető a parkban-más kutyákkal futkározott, játszott, annyira örültem, hogy pihen. Köszönöm, hogy felismertél bennem egy megfelelő örökbefogadót, remek kutya! “

2013.02.22.

Ivana imádja, de ez nem újdonság Most már teljesen megszokta az új családját, Kokóval szeretik egymást és vannak új pajtásai is. A parkban nagyokat sétálnak, Bebi már póráz nélkül közlekedik és hívásra mindig visszajön. Csöves múltját máig nem tudja megtagadni, imádja a hasát és kajából nincs az a mennyiség, amit ne tudna elpusztítani, ez már meg is látszik rajta Úgyhogy nagyokat sétálnak, hogy a “fókazsír” egy kicsit apadjon Ivana ezt mondta róla: “Betti egy nagyszerű kutya és most már értem, hogy miért hiányzik neked annyira” Csókoltat mindenkit a nagyasszony!