Slapi – R.I.P.
Slapi: 2006.11.24 született, ivaros, kan westie. Sajnos allergiával küzd, de családja nem bírja anyagilag tovább vizsgáltatni, sem megfelelő táppal etetni. Oltása is el van maradva, chipje nincsen még. Szobatiszta,nem ugatós nagyon jó természete van nem szokott verekedésbe keveredni másik kutyákkal inkább elmegy tőlük ha úgy látja,hogy gond lenne. Slapi úton van Budapest felé. Első utunk a rendelőbe vezet majd. Slapi kap chipet, ha állapota engedi oltást és már várja őt a finom hipoallergén Trovet táp is. Este pedig már WRH Maja mellett fog aludni ideiglenes öcsiként.
2013.04.17.
Slapi a WRH gondozásába került, chipjét megkapta, azonnal hipoallergén TROVET VPD tápot kezdtünk el etetni vele.
Ivartalanítása már megtörtént, illetve szép új nyári frizurát is kapott. Nagyon aktív, mozgásigénye magas. Tanulja a pórázon való nyugodt közlekedést a városi életben.
2013.06.16.
Slapi ma gazdihoz költözik. 
Az ideglenes gazdi megható szavaival kívánunk nagyon sok boldogságot Nagyfiú!! 
” Kedves 6 lábú Barátaink!
Örömteli és egyben kicsit szomorú változás következik be a Mi életünkbe is. Slapika végleges Gazdira talált és elhagyja ideiglenes “fészkét” ma.
Napok óta keresem a szavakat…leírom,majd kitörlöm Őket…újra és újra…nem tudom,hogyan búcsúzzunk…
Búcsú ez egyáltalán?Vagy csak elengedés?Magunk sem tudjuk igazán…és tulajdonképpen a lényegen ez mit sem változtat…Elköltözöl,hogy egy csodás,élményekben gazdag,új életed legyen! 
Amikor áprilisban jelentkeztünk ideiglenes befogadónak,nem tudtuk,milyen leszel…az infók csak arról szóltak,hogy allergiás vagy.
A Mi feladatunk és elhivatottságunk a segítő kéz nyújtása és Mi meg is tettük,ami Tőlünk telik.
A Westie Rescue Hungary egyeztetett,fuvart szervezett,Mi pedig befogadtunk.Dundikrumpli Maja ideiglenes Öcsikéje lettél…Nekünk pedig a “félszöszgyerekünk”.
Érdeklődve és kíváncsisággal telve vártunk,hisz Te voltál az első ideiglenesünk. Szerda késő este érkeztél. Kimentünk elétek Majával,hogy semleges terepen találkozzatok elsőnek.Nagy megkönnyebbülésünkre,Dundikrumpli örömmel fogadott.Csóválva és fickándozva üdvözölt,megvolt az első nózipuszi is.Fellélegeztem…minden rendben lesz.Anita és Béla segítettek behordani a cuccaidat,Te eközben végigszimatoltad az egész lakást.Amikor elköszöntünk Tőlük és bezárult mögöttük az ajtó,elkezdődött egy új,közös élet…Mindannyiunk számára.Most leírhatnánk,hogyan teltek a napjaink,akár minden percét az együtt töltött időnek,hisz pontosan emlékszünk mindre…az elsőtől az utolsóig.
Búcsúznunk kellene…talán szomorúnak lenni,hisz az elválás sosem könnyű.De búcsú és könnyek helyett Mi most mégis boldogok vagyunk…útjára engedjük hát azt a 4 kis csodás csámpás mancsod,hogy végleg boldog életed legyen.
Köszönünk mindent,amit kaptunk Tőled.A szeretetet,figyelmet,a tanulni vágyást.Köszönjük,hogy elfogadtál Minket és,hogy általad megtanultunk Mi is falkában élni…Örökké hálásak leszünk,hogy itt léteddel vidámabbá,boldogabbá és mozgékonyabbá tetted az “Öreg Hölgy” életét is.Köszönjük,hogy a Családod lehettünk…
Légy nagyon boldog,Kis Herceg!
Találkozunk még… “
2021.02.14.
A héten ismét szomorú hírt kaptunk… WRH Slapi átkelt a szivárványhídon,ő is az első mentettjeink közül való volt, 8 év boldog gazdis élet jutott neki. Akkori ideiglenes befogadója és azóta is közeli barátja búcsúzik tőle ezekkel a csodálatos gondolatokkal, emlékekkel. 
Legyél továbbra is boldog odaát a többi kis hegylakóval. 
“Emlékképek cikáznak a fejemben. Az első találkozásunk. Dundival vártunk a belváros egy kis utcájának sarkán. Picit féltem és féltettem Dundit is. Mégiscsak egy vén öreg matróna volt már… 
Megérkeztél. Kicsit riadt voltál, nem értetted. Farkincádat csóválva összenózisztatok, és a vén öregasszonyom fickándozva üdvözölt. Megkönnyebbültem. Tudtam, rendben leszünk. Első este sírtál. 
Odakucorodtunk a kanapéra mindhárman. Álomba simogattalak. Valamikor hajnalban átmásztál a kis fotelodba, és átaludtad magad az új életedbe. Teltek a hetek. Egyre jobban megszerettünk, és Te is minket. Tanítottunk és tanítottál. Türelemre, odaadásra és feltétel nélküli szeretetre. Tudtam, hogy meg kell írnom a gazdikereső posztodat, de nem ment. Azon az áprilisi szombaton, a Városligetben Te, döntöttél helyettünk. A Wrh standja előtt beszélgettünk a látogatókkal, és Te minduntalan próbáltál elhúzni. Aztán egyszercsak egy kócos kiskamasz leguggolt hozzád, megsimizett, és azt mondta a szüleinek: Őt vigyük haza. 
Megmosolyogtam…mintha ez ilyen egyszerű lenne. Pedig Te már akkor is tudtad, hogy igen, ez ilyen egyszerű. 
Kiválasztottad Őket. Néhány hét múlva, egy júniusi vasárnap délután, könnyezve útjára engedtük azt a négy csodás csámpás kis mancsodat, és Te boldogan besétáltál abba a Falkába, ahová születned kellett volna. Nehezen szoktuk meg a hiányod. Féltem és féltettelek. De látva a közös képeiteket, olvasva a történeteket, megélve a közös bandázásokat mindennap rájöttünk, hogy bármennyire is szerettünk, Te oda tartozol. Végre olyan életed volt, amit mindig is megérdemeltél volna. Rengeteg móka, kacagás, szeretettel teli pillanat vett körül. Boldog voltál, és boldog volt a Falkád is. És minden nap azt kívántuk, tartson ez örökké. Drága Kishercegem… 8,5 év csoda és boldogság jutott nektek…és én örökké hálás leszek, hogy ennek a részese lehettem. Az egyik legvarázslatosabb kiskutya voltál…és a szívünkben mindig is az maradsz. Köszönök mindent, Hercegem. A boldog pillanatokat, a tanításodat és a szeretetet, amit egymásnak adtunk. Köszönöm a Családodat,akik a világ legcsodásabb Gazdija. Óriási űr marad utánad, de a szeretet, amit itt hagytál nekünk, átsegít majd a nehéz időkön. 
Búcsúzunk most Kisherceg, lejárt az időnk… Még egyszer utoljára, útjára engedjük azokat a csodás csámpás kis mancsaidat oda, ahová most nélkülünk kell menned. Ígérem, nem leszel egyedül…hisz a szívünk egy-egy darabját magaddal viszed és Dundi várni fog rád a Szivárványhíd kapujában. Drága Era, Kristóf és Geri!Annyiszor elmondtam már…de most megteszem újra. KÖSZÖNÖK MINDENT! Legfőképpen azt, hogy ilyen varázslatos életet adtatok a Kishercegnek. A legeslegcsodásabb Gazdik vagytok az egész földkerekségen. Én pedig a legszerencsésebb, hogy a barátotok lehetek. Bár írhatnék valamit, ami könnyíti a fájdalmat…de elfogytak a szavaim. Pontosan átélem most minden pillanatotokat. Úgy, ahogyan Ti is átéltétek velem Dundi elvesztését…és az én szívem is most pont úgy fáj, ahogyan akkor a Tiétek. Mert bár Slapkának Ti vagytok a Falkája, azért picit az én gyerekem is marad…most már örökké. Jó utat drága Kishercegem. A szívemben őrizlek tovább…pont ott, ahol Dunduskámat. Örök szeretettel,Idianyu, Meggi és Minci.
