Vincent – gazdis
Bemutatjuk Vincentet, becenevén Vinniet. A tegnapi nap folyamán kaptuk a Gyömrői Kutyamentsvár menhely egyik önkéntesétől az információt, hogy egy “talán” Cairn terrier van bent náluk, elég ramaty állapotban pár hete. Dányban szedték össze, amikor éppen pár kutya tépte szegényt. Szerencsére sikerült érte mennünk még tegnap este sötétben, igy nem kellett még egy napot a minusz fokokban fagyoskodnia. 4-5 éves, ivaros kan kutyus, Cairn terrier.
Valóban nagyon rossz állapotban van, mindössze 5 és fél kilót nyom, csont és bőr (a képek annyira nem adják vissza).
A szőrtől megszabaditottuk, volt vastag kakiréteg hátul, a sebek miatt odaragadt vér, stb. A sebei szerencsére nem vészesek. Tele volt bolhával és kullancs is volt benne. Nagyon csúnyán köhög, vizes a tüdeje – kapott mindenféle szurit, várjuk a mai napon hogyan lesz. Vinnieke cukorfalat, a végén már csóvált a kis girnyó teste.
2013.12.10.
Vinnie köhögése sajnos nem javul a gyógyszeres kezelés ellenére, igy tovább lépünk a vizsgálatokkal.
Csütörtök estére kaptunk időpontot szivultrahangra, utána – az eredmény függvényében – egy endoszkópos vizsgálatot tervezünk, hogy lássuk esetleg légycsőszűkület áll-e a háttérben. Reméljük NEM!
Szeretnénk megköszönni a rendelő dolgozóinak, hogy Vinnie gondját viselik.
További hirekkel érkezünk majd!
2013.12.16.
Vinnieke a múlt héten átesett a szivultrahangon (köszönjük Timi dokinéninek és WRH Katának a segitséget, fuvarozást), valóban fent áll egy kis szivbillentyű probléma, de nem ez okozza a köhögést.
Pénteken emiatt altatásban endoszkópos vizsgálatot is végeztünk nála. A légcsöve enyhén szűkülve van a mellkas bejáratánál, de a nagyobb baj az, hogy a hörgői gyulladtak és váladék van rajtuk. Mivel az eddig AB kúrára nem reagált, igy vettünk mintát, amit elküldtünk a laborba bakteorológiai vizsgálatra. Az eredmény remélhetőleg még idén meglesz. Addig is folytatjuk a hizlalást, immunerősitést és kapott cseppeket a köhögésre is.
Az altatás alatt az ivartalanitáson is átesett, ami nagyon jó ötlet volt a viselkedése miatt (eddig biztosan fedező kannak használta a szaporitó). Tegnap este Vinnie ideiglenes befogadóhoz költözött.
2013.12.27.
Vinnike az ünnepek alatt gyengélkedett, sajnos súlyos hasmenése volt. Kapott gyógyszereket és már jobban van, a köhögése is sokat enyhült. Talán az év elején már gazdit is tudunk neki keresni 
2014.01.08.
Vinnie jelentősen jobban van. Megkapja hamarosan az oltását is. Füle picit be van gyulladva, de kezeljük.
Ha minden igaz találkozik az “igazival” is a jövő hét elején. De ne áruljátok el neki, legyen meglepetés
2014.01.13.
Örömmel jelentjük, hogy Vinnie (3. cairn terrier mentvényünk) a mai napon gazdihoz költözött! Sok boldogságot kívánunk Vinnie!!! 
Jelentkezz majd néha!
2014.01.15.
Első beszámoló a gazditól:
Hosszú, fárasztó nap után hazaértünk, megvolt az első nagy séta, vacsi, játszás (a „rajongói” e-mailek megválaszolása ;-)), és most Vinnie békésen szunyókál az ágyikójában . Adéltól vendégségbe mentünk a cairn-es ismerősökhöz (ott készültek a mellékelt képek), hazafelé megálltunk egy étteremben, itthon pedig még hámot és kis ruhát vettünk neki a Fressnapf-ban.
Most 10 napig itthon leszek vele egyhuzamban, remélem, jól összeszokunk ez idő alatt
2015.01.15.
Hát, elröppent egy év… 
2014. január 13-án hozzám költözött egy kis girhes, nyeszlett denevér, akiből mostanra egy gyönyörű, csillogó szemű cairn terrier lett Nincs mit szépíteni a dolgon: piszok nehéz volt az első időszak. 3 óránként ébresztő, ugrás ki az ágyból, 2 perc alatt pizsamára kabát, csizma, és rohanás ki a legnagyobb hidegben is, mert a hasmenés nem vár. Hetekig kezeltük a fülét, mire elmúlt a gyulladás. Szép tornamutatvány volt, mire kivakartam a kutyát az asztal alól, és az összes mozgó alkatrészét magam alá gyűrtem úgy, hogy még a fülét is elérjem, és bele tudjam masszírozni a kenőcsöt 
Aztán a sorozatos hányások után közölte a doki, hogy ennek a kutyának élete végéig savlekötőt kell szednie… Nyilván hallani sem akartam erről, tehát lehetett kezdeni kísérletezni, és végül azt elérni, hogy mára a szokásos (ami egyébként már nem is hipoallergén) tápja, konzervje mellett bármiből jóllakhat, amit szeret (hús, felvágott, sajt, ropi, stb.), a gyógyszert pedig már hírből sem ismeri
Pedig, töredelmesen bevallom, az ételt én soha nem vettem el előle. Akkor és annyit eszik, amikor és amennyire szerinte szüksége van. Mindig ugyanakkor kap enni, de a legfinomabb csirkehúshoz sem nyúl hozzá, amíg nem éhes, saját maga betartja a koplaló napokat, és kicsinyenként (általában este és éjjel) eszi meg a napi adagját. Soha nem fal, sőt, a legapróbb szemű tápot is képes egyesével kiválogatva elropogtatni, az ételét pedig egyedül a felmosótól és a partvistól védi – igaz, tőlük igencsak ádázul Senki se mondaná meg róla, hogy egykor csont-bőr soványságúra fogyott a koplalástól. Aztán kapott szegénykém a lábára is, szurit, bogyót, mert az egy év alatt kétszer is sikerült neki olyan rosszban sántikálni, hogy tappancs sérülés lett a vége 
Sebaj, frissiben megtanultuk a gyógyszer beadást is… Aztán a betegségek után jöttek egyéb ijedelmek is. Megáradt patakba pottyanás, szomszéd mellett kapun kisurranás és elszökés, nagyobb kutyákkal összeverekedés, labda evés… Elég volt egy pillanat, amikor lankadt a figyelmem, és ott volt a baj. De valahogy mégis minden jól végződött, és én minden csibészsége ellenére azt mondom, hogy áldott jó kutya a Vinnie Ahogy hátrapillant rám séta közben, hogy jövök-e, ahogy elém penderül, és letottyan a fenekére, így várva a jutifalatot, ahogy felsandít rám, mintegy engedélyt kérve, hogy odamehet-e egy másik kutyához, emberhez, ahogy reggel ébredés után figyel míg készülődök, ahogy bújik, mikor hazaérek a munkából, ahogy hetekig el nem mozdult mellőlem az ágyból, mikor beteg voltam… Soha semminket szét nem rágott, be nem pisilt/kakilt, a saját kajáján kívül, még mikor hozzáférhetett volna, sem nyúlt máshoz, egyetlen növényt ki nem kapart, de ajtót, bútort sem karmolt össze. Míg dolgozom, semmi rosszat nem csinál, mindenhol otthon érzi magát, és jól viselkedik, végtelenül barátságos, és bízik az emberekben, kutyákkal sem kerül konfliktusba (jaj, pedig az elején…!). Ennyi jóság mellett az ember elnézi neki, ha néha módszeresen szétrágja egyik-másik játékát, alkalmi süketet játszik, ha épp nagyon elmerül valamiben, vagy sivatagi szárazságban is nyakig sárosan érkezik haza a sétából Kalandos év áll mögöttünk, ami leginkább a tanulásról, összecsiszolódásról szólt. Szerintem, míg nincsenek együtt, egy ember sem tudja, mit vállal, mikor egy kutyát magához vesz. Lehet első gazdi, vagy tapasztalt kiképző, mindegyikük más, és mindegyiküket egyénileg kell “megtanulni”. Én sem tudtam, mi fog következni. Egy buta kis teszt kidobta, hogy hozzám cairn terrier való, én pedig erre azt mondtam, hogy akkor nekem egy világos színű, kan cairn-em lesz. Fogalmam nem volt arról, hogy milyen ritka itthon ez a fajta, soha addig még képen sem láttam ilyen kutyát, mégsem tudtak lebeszélni róla, még akkor sem, amikor a tenyésztők is azt mondták, hogy nincs. Mert Vinnie már akkor az én kutyám volt 5 hónap múlva pedig már hivatalosan is Nincs annyi véletlen és szerencse a világon, ami ahhoz kellett, hogy most így együtt legyünk Még egyszer köszönöm Nektek!
