Pumukli – gazdis
Pumukli 05.01-én érkezett a WRH gondozásába a Nagykátai Ebrendészeti Telepről. Pumukli félős, szocializálatlan westie keverék. Sajnos eddig nem lehetett jó tapasztalata az emberekkel, fél mindentől és mindenkitől. Megfigyelére egyelőre panzióban helyeztük el. Szerencsére egészséges, kapott chipet és oltást is. Van egy pici dudor a két lapockája között, azt egyelőre megfigyelni kell csak.
2017.05.16.
Pumukli, avagy hosszúláb kisasszony kéri szépen a szöszdrukkokat, ma megy Timi dokinénihez. Úgy néz ki álvemhes 🙁 . Délután túl lesz az ultrahangon, utána meglátjuk hogyan tovább.
2017.05.21.
Pumukli vagyok, de idiék Mukinak hívnak, amire már szépen figyelek is. A Westie fajtamentés mentett meg, de mint látjátok westiet csak nyomokban tartalmazok. Nagyon köszönöm nekik, hogy megesett a szívük rajtam, pedig csak egy rettegő fehér szőrkupacot láttak a gyepin. A bundám annyira össze volt filcesedve, hogy kifésülni nem lehetett, csak géppel levágni, no akkor derült ki a turpisság. Nem vagyok westie. DE! Cuki vagyok, nagyon kedves és idiéknél töltött egy hét alatt már annyira felbátorodtam, hogy néha csóválok is. Nagyon szeretek közel lenni idiékhez, szeretem, ha simogatnak és az nagyon szuper mikor enni adnak. Idimami szerint elég lenne a reggeli és a vacsora, de idinagyi szerencsére úgy gondolja, hogy meg kell ismerkednem sokféle étellel, így napközben kapok répát, almát, banánt, sajtot, májkrémes kenyérfalatkát és még sorolhatnám. Már megtanultam, hogy mikor idiék hazajönnek délután nagyon örülök nekik. Iditesók tanítanának még sokmindenre, de az első pár napban kicsit rosszul viselkedtem velük, így most nagy ívben kerülnek. Jól van na, hát mindegyik nagyobb mint én és nagyon féltem, így azt gondoltam ha először morgok és támadok akkor majd jobb lesz. Nem lett, mert idimami ezt nem szereti, így mindig rám szólt, hogy nem szabad. De mivel iditesók soha nem szóltak vissza, csak arrébb mentek, nagyon felbátorodtam. Gondoltam, hogy a westie iditesómnál is bepróbálkozok, de rájöttem nem kellett volna. 15 éves, süket, vak és egy csomó betegsége van, de olyat kaptam tőle az első morgásom után, hogy azóta békén hagyom az öreglányt. Idimami azt mondja, hogy drukkoljatok nekem, jövő héten megyek ivartalanításra, mert méhgyulladásom van, mellé pedig még álvemhes is vagyok, szóval idiék folyamatosan gyógyszereket tuszkolnak le a torkomon. Remélem hamar túlleszek rajta, de azért szurkoljatok. Aztán majd gazdit szeretnék keresni, olyan akit nem csak a külső varázsol el – bár hozzáteszem, hogy szép vagyok, mégha nem is westie.
2017.05.23.
Pumukli sikeresen túl van az ivartalanításon és a fogkőleszedésen. Köszöni szépen a szöszdrukkokat.
2017.06.26.
Képzeljétek, örökbe fogadtak,apró életemnek egy második esélyt adtak!Senki sem fogja majd őt úgy szeretni,nyalom a kezét, mikor ad nekem enni.Ha egy botot, labdát eldob, én biztos visszahozom, minden rezdülését nézni fogom. Van már helyem, otthon vagyok,Nagyon, nagyon boldog vagyok.Pumukli (azaz most már Molly) a főnyeremény!!!!
2017.06.28.
Szombaton fogadtuk örökbe Pumukli-t, aki már Molly néven éli az életét és bearanyozza a mi életünket…Első nap mikor megérkezett nagyon félt, remegett, de fél óra sem telt el, megérezte a marhalábszár illatát a gulyáslevesből, és egyből feloldódott.Eszik, iszik, jókat szundizik a kanapén amit kiválasztott magának, nagy sétát teszünk reggel és este amikor hűvösebb van. Ma voltunk a kutyafuttatón ahol nem volt rajtunk kívül senki, ami tetszett neki, szóval nagyon-nagyon jól érzi magát…Szeretném megköszönni az áldozatos munkájukat, a sok törődést, a sok szeretetet, gondoskodást, hogy a mentett kutyusok olyan élethez és családhoz juthatnak, amit az első perctől megérdemeltek volna.Köszönetet szeretnék mondani az ideiglenes angyaloknak, akik testileg, lelkileg ápolják, gyógyítják, és tanítják a gazdira váró kutyusokat önfeláldozó munkájukkal.És végül külön, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Marosfalvi Emese ideiglenes angyalnak, amit Molly kutyusunkért tett, hogy ápolta, gondozta, tanította és szerette, hogy esélye legyen egy új boldog életre.
