Milán – R.I.P.
Mulan egy 10 éves ivaros kan Hegylakó (a neve csalóka), akinek sajnos elhunyt a gazdija és a rokonok a segítségünket kérték az elhelyezésében.
A héten megy állatorvosi vizsgálatra, de alapvetően, korához képest jól néz ki.
Reméljük a vizsgálat is ezt igazolja majd.
2019.05.23.
Sziasztok! Milán vagyok, gondolom emlékeztek rám!12 éves, nyugodt bújós, én már biztos “nem akarom megváltani a világot” szemlélettel. Sajnos azt mondták, hogy a gazdim többet nem fog haza jönni, ezért kell egyenlőre Ágotánál lakom. Szeretem őt, és minden kétlábút, de már nagyon vágyom újra egy saját családra. Még Gábort is szeretem pedig Ő mindig valami orvoshoz cipel, ahol mindig alszom egy nagyot, aztán másnap jön értem.Mikor felébredem mindig nagyon fáj, amit hősiesen tűrök mert aztán mindig jobban, és jobban érzem magam.Mindkét fülemet meg kellett műteni, mert nagyon ramaty állapotban voltak, nagyon fájtak, és már úgysem hallottam velük semmit. Már csak egy műtét vár rám, amin még túl kell esni, de az már gyerekjáték lesz ezekhez képest.Ééééés jöhet az új gazdi, aki mellől el sem fogok mozdulni, és elfogad így, hogy egyik szememre nem látok, nem is hallom, ha dörög az ég , vagy ha a lépcsőházban motoszkál valaki, szóval ígérem, hogy a szomszédok IS szeretni fognak!
2019.07.31.
WRH Milán úr tegnap átesett az ivartalanításon. Minden rendben ment szerencsére. 
Több műtét van a háta mögött, most már egy gazdi lehetne a szeme előtt!Senior, süketke is, lassúbb mozgású is, de egy tündérbogyó, aki nagyon vágyik a szeretetre. 
2019.08.28.
Wrh Mangó és Wrh Greg ma kapott egy nagytesót 
szeretettel fogadták a családban Wrh Milánt. 
Nagyon köszönjük, hogy a süketke, öregecske kis szeretet gombócnak adtak egy esélyt a boldog életre.
2024.0216.
Nagyon mély fájdalommal írom ezt a posztot, különösképpen, mivel nem rég kellett egy ugyanilyet írnom.2 hónap alatt 2 családtagot veszítettünk el, Milánunk Mangó után ment a szivárvány hídon túlra. Milán, vagyis Milgamma egy csoda volt. 12 évesen került a WRH-hoz, így nem voltak túl jó esélyei. Nekünk akkor volt 2 westink, de úgy éreztük, hogy elfér még nálunk ez a kisöreg arra kevés időre. Abból a kevés időből 4,5 csodálatos év lett! Nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ilyen sok időt adott nekünk együtt! Milgamma mellett sosem unatkoztunk. Lenyelt egyben egy csirkefarhátat – ki kellett műteni belőle. Megtanulta, hogy a rágásról veszem észre, ha megeszik valamit az utcán, ezért rágás nélkül, a szájában tartva felhozott a lakásba pogácsát, kakaós csigát, csirkecsontot. Sokszor a cipőinken ülve várt minket haza. Alul plusz egy foga volt, ha éhes volt, csattogott, hogy vegyük észre. A vacsora időt percre pontosan jelezte – igaz, az utóbbi időben egy órával korábbra tolódott ez
. A nap ezen időszakában elfelejtette a korát és két lábon ugrálva sürgette a gazdit a vacsi készítésben. Az utcán rendszeresen állítottak meg minket, hogy “idős a kutyus? Olyan lassan megy…” Igen, idős volt, és lassan ment, de ez annyira nem zavart, hogy már akkor is lassabban sétáltam, mikor nem volt velem. Egyáltalán nem hallott és szinte egyáltalán nem is látott, de a nózija alapján remekül eligazodott a világban. A nózipuszit utálta, de azért néha hajlandó volt adni, mondjuk egy falatért cserébe. Szerette a természetet, a kertet és az almát. Borzasztóan hiányzik az evés utáni elégedett cuppogása, a “millata”, a komótos köröm kopogása a padlón. 16,5 éves volt, elfáradt és ezt meg kell értenünk, akármilyen nehéz is. Köszönjük a WRH-nak Milánt! Köszönjük Timi Doki Néninek, hogy végig velünk volt és szaktudásával és emberségével megkönnyítette a dolgunkat. Búcsúzik Milántól Vili tesó, a Kis Gazdik és a Nagy gazdi. 
