Gyna – R.I.P.
Gyna kutyust Törökszentmiklóson találták kutyabarátok. Habár van regisztrált chipje, sajnos a valószínű tulajdonos csere és hiányos adatok miatt egy hét alatt sem sikerült a gazdit előkeríteni állatorvosi segítséggel.
Így Gyna a gondozásunkba került.
10 éves szuka kutyus, akinek sajnos kétoldali lágyéksérve van, ami műtétre szorul. Illetve az egyik szeme sem egészséges, így szemészetre is mennie kell még. A szívféreg tesztje szerencsére negatív lett.
2019.04.10.
WRH Gyna is átesett az ivartalanításon.A műtétet megelőzően volt ultrahang, vércukorszint ellenőrzés is, és laborba is ment egy vérminta a biztonság kedvéért, mert elég sokat iszik a drágaság. Az ivartalanítással együtt a két oldali lágyéksérv műtét is el lett végezve. Jobbulást kívánunk! 
2019.07.09.
Sokan ismeritek már Dórit és Zsoltit, de azt még kevesen tudjátok, hogy két, azaz kettő WRH hegylakó gazdijai lettek az utóbbi időben. WRH Daryl és WRH Gyna szerető gazdijai már! Sok boldogságot kívánunk nekik!
2024.01.17.
Mintha ma is hallanám döcögő kis lépteidet a padlón, a fibrózisos légzésed reggel ébredéskor, melyből tudtam, szerencsés vagyok, hogy ma is felkeltél. A neheztelésed, ha nem reagáltam a 2- és 3. vacsorára benyújtott igényedre, vagy ha épp melegebb volt a szobában, mint az Északi-sarkon. Sajnos ezek, már csak a fejemben vannak. Eltelt több, mint egy hét. Nem akartunk idős kutyát örökbe fogadni, pláne úgy, hogy tudtuk mit jelent elveszíteni, egy csöpp kis szeretetgombócot, amilyen Te is voltál. Amikor jöttek a gazdijelöltek mindig úgy voltam vele, hogy a kutya választ….Ahogy Te is Minket, csak ezt kicsit tovább tartott felismerni az esetedben, pedig az első nap ezt nyilvánvalóvá tetted számunkra. A közös utunk, majdnem 5 év volt. Nehéz lenne összefoglalnom és mások számára kézzelfoghatóvá tennem, hogy mit is jelentettél Nekünk. Az otthont, a hűséget, a konokságot, feltétel nélküli szeretetet, a halhatatlanságot, a Mindent. Együtt voltunk erősek, legyőzhetetlenek. Elfáradtál, már nem tomboltál, ha itthon hagytalak egy félórára, nem kunyeráltál egy falatot sem, nem babáztál a kiskutyáddal, nem ugrottál ki a bőrödből, ha megláttad a sétáltatós táskát, hiszen tudtad, hogy a kötelező szurkálódós nyuggerjáratra megyünk a dokibácsihoz. Még mindig nem hiszem el, de lassan kezdem felfogni, hogy nem vagy. Nem lesz több szülinapi hétvégénk, ujjlenyomat elkoptató „pocisimi” maraton, főzés közbeni felügyelet, WC ajtó kaparás, vinnyogva röhögés a legváratlanabb helyzetekben eltolt „kutyapukitól”, a végtelen hosszú összebújásaink és a lányos-, kényeskedő sikításba végződő ásításod. Egy kicsit veled haltunk Mi is. Az egyetlen dolog, ami egy kis vigaszt jelent, hogy Neked már nem fáj semmi.
