Zuzu – gazdis
Zuzu egy 4 és fél éves szuka kutyus, aki Snowval került a gondozásunkba. Mindketten szaporítós háttérrel rendelkeznek, de szerencsére az alap elhanyagoltságon kívül nagy bajuk nincsen. Ivartalanítás után lesz örökbe fogadható.
2020.01.27.
Zuzu szépen elkezdett oldódni, közben át is esett az ivartalanításon, a rehabilitációja véget ért a részünkről, ennek örömére az új családjához költözhetett.Szóval érte is eljött az álomcsalád, akik szerető gondoskodással fogják kikövezni új életét.Igaz még egy kicsit dolgozni kell a félősségén, de a legjobb kezekbe került. Sok-sok boldogságot kívánunk nekik! 
2021.06.16.
Időnként kapunk negatív kritikát, hogy túl szigorúan választunk gazdit a kutyusainknak.Ez így van, nem tagadjuk, és ezen nem is szeretnénk változtatni. Több oka is van, de még így is van, hogy saját hibánkon kívül porszem kerül a gépezetbe.Sajnos így történt ez Zuzuval is, aki egy szuper családot kapott, de bizonyos okok miatt visszakerült a gondozásunkba. Mivel egészséges, még fiatalnak mondható kutyusról lévén szó, gyors vizsgálat után rendbe tettük ismét a fogait, és a kutyusra váró jelöltek közül kiválasztottuk a neki legideálisabb családot.Az ismerkedési procedúra után reméljük, hogy mostmár a végleges családjához költözhetett. Sok boldogságot Zuzu! 
2020.06.14.
A gazdik sorait olvashatjátok, amiből sugárzik a boldogságuk: “Kedves WRH Csapat! Eltelt nálunk is 1 év, a mi édes cukorpofa Zuzukánk örökbefogadásának első évfordulója! Először is szeretnék köszönetet mondani, hogy megkaphattuk Őt. Azt se tudom mit írjak, mert annyira sok mindent szeretnék és tudnék is, de megpróbálom . 
2021.06.13-án állt meg a kapunkban Gábor autója. Egy kis félős megszeppent cukorbomba szőrgolyóval. Kalandos útja volt mire hozzánk került, ninden nap eszembe jut, miket élhetett át a kis drága. Amikor Zoli felhívott, hogy nem gond-e, hogy nagyon félős, először picit izgultam, hogy hogyan tudjuk majd kezelni, de csak miatta, hogy mit kell tennem, hogy az embert, elsősorban minket újra bizalmába fogadjon és kialakuljon az a bizonyos kötődés. De egyáltalán meg se fordult a fejemben, hogy emiatt ne akarnánk Őt. Az első 2 hétben nagyon nehezen jött elő az ágy alól, ott találta meg magának a megfelelő búvóhelyet. Próbálkoztam mindennel, de tényleg az vált be a legjobban, amit Gábor tanácsolt, hogy éljünk úgy, mintha mindig itt lett volna és sajnálhatom, de ne mutassam felé. Láss csodát, egyszer csak a konyhában, amikor főztem ott ült a hátam mögött, csendben és hangtalanul. Annyira boldog voltam! Azóta minden nap egyre jobb lett. Mondhatom azt, hogy kb fél év alatt óriási változáson ment át jó értelemben. Nem ismerte a kanapét, nem tudta, hogy oda feljöhet, sőt nálunk kötelező feljönni és az ágyban alvást sem. Mostanra ez már úgy néz ki, hogy a kanapé sarokrésze az övé 
Úgy él velünk, mintha mindig itt élt volna, persze maradt a kis félelmeiből. Idegenekkel bizalmatlan, néha megijed dolgoktól, de már tudjuk mik azok, hogy kell mellette elmenni ha eszik stb, illetve nagyon fél a dörgéstől. De erre is megtaláltuk a megoldást. Vannak búvóhelyei amiket ilyenkor használ, pl az én éjjeli szekrényem, de ahogy elmúlik a vihar jön is elő. Zuzit visszük mindenhova magunnkal, ez is rengeteget segített a köztünk lévő kapocsban és egyre jobb a szociálizacióban. Sőt reggelente, ha megyünk dolgozni, folyton jönni akar velünk, már azt is jelzi. Mindent jelez és megtanultuk mi-mit jelent nála, már csak ha rám néz tudom mit akar. Most már követ minket, mint az árnyék és olyan édes, kedves, hálás, hogy azt elmondani nem lehet. Már a szüleimnél is feloldódott,, ha ott vagyunk . Amiket szeret: nagyokat sétálni, “kóficolni” a kertben (elszöszölni), futiba járni, nagykutyákkal kergetőzni, főleg Dió nevű zsemle színű Labi szerelmével óriási az összhang, kanapén aludni, kunyizni és csak úgy velünk lenni. Mielőtt hozzánk érkezett, egyszer Gábor ezt írta: Ő nem lesz valószínűleg egy vagány kutyus, Ő egy bájos kislány marad.. De még milyen!!!! Vágánynak ott volt az előző kutyánk, Marci, most kaptam a sorstól egy bájos kislányt, akit meg lehet zabálni. A férjem, Peti olyan Vele, mintha tényleg a kislánya lenne, nagy a szerelem köztük. Amikor az első westiem Marcika elment, azt hittem többé nem térek magamhoz, de telt az idő és azt mondtam, westie nélkül nem tudok élni. Számtalan okból nem vásároltunk, hanem azonnal az örökbefogadásra gondoltunk, hisz mindig is követtük a WRH munkáját! Én csak ezt tudom mondani : ne vásárolj, fogadj örökbe és ments meg legalább egy kis életet!!! Egy szónak is 100 a vége, imádjuk és ahogy megígértük neki, Ő már örökkön-örökké velünk lesz és soha senki nem bánthatja!!! Köszönjük Zuzut nektek még egyszer ! Wrh Zuzu és családja! 
“
