Magyar Westie Fajtamentő Egyesület tagjai

Hatvani Viktória – Elnök

9Polgári foglalkozásom: Credit Collection Specialist

Kutyáim: Hannah (2007), Frodó (2011) és Ada (~2005) – West Highland White Terrierek

A kutyákkal való kapcsolatom a bölcsőben kezdődött, és azóta is folyamatosan körülvesznek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy tudom mit jelent egy állat feltétel nélküli szeretete; nélkülük nem is lenne érdemes élni véleményem szerint. Mindig részesei voltak az életemnek; 4-5 kutyánk is volt egyszerre, Anyukám mindenkit befogadott, akit tudott.

Első, igazán sajátomnak mondható kutyusom Hannah. A főiskola után külföldre költöztem és 1 évig bírtam, hogy nincs mellettem kutyatárs. Anyukám lepett meg (előzetes megbeszélés után természetesen) kislányommal, akit azóta is a legjobb születésnapi ajándékként tartok számon. Velem tartott mindenhova a világban, sosem hagytam őt hátra. 2010 áprilisában költöztünk haza és pár héttel később kerültünk a Cerberos Kutyaiskolába hogy megtanuljuk, mi fán terem az illedelmes kutya. Hamar kiderült, hogy nem is Ő, hanem én szorulok nevelésre. 2 évig a kutyaiskola bemutatócsoportjának tagjai is voltunk. Kisfiamat, a gombszem-királyfi Frodót 2010 márciusában fogadtam örökbe, ő a WRH elsőszámú reklámarca. Ada pedig a sok közül az az ideiglenes gondozott WRH mentett egyszemű hegylakó, akit nem tudtam másnak odaadni. A hármas fogatom így teljes.

A Cerberos Állatvédő Egyesületnek köszönhető, hogy megismertem a hazai állatvédelmet (és hiányait), a munkában pedig 2011 februárjától vettem részt aktívan. 2011 nyarán elvégeztem az Állatvédőr tanfolyamot, hogy csatlakozhassak az első Országos Állatvédőrséghez és én is felesküdtem, hogy védem a védtelent!

Egy szép őszi napon vidékre utaztam ahol találkoztam Kalózzal és Trixievel. Éreztem, hogy segítenem kell rajtuk, mert más esélyük nincsen az életben maradásra. Így gondoltam egy nagyot és felvetettem az ötletet a lányoknak, hogy alakítsuk meg a fajtamentést. A többi már történelem.

Igyekszem a legjobb tudásom szerint koordinálni a csapat tevékenységét és előteremteni a működésünkhöz szükséges erőforrásokat. Nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk, ilyen röpke idő alatt.

Nyilassy Rita – Titkár

RitaPolgári foglalkozásom: köztisztviselő

Kutyáim: Arthur 2007-ben született, kiállítási kutya, immáron több hazai és külföldi Champion cím birtokosa, emellett természetesen családunk dédelgetett kedvence. Mostanság a Váci Cerberos Kutyaiskola lelkes tanulója. 2013-ban bővült a falkánk két kölyök skót terrierrel, Oscarral és Pepyvel. Mit is mondhatnék, izgalmas az élet három kutyával, ugyanakkor roppantul szórakoztató is.

A többiekhez hasonlóan gyermekkorom óta rajongok a kutyákért. Kapcsolatom a WRH-val 2011 telén kezdődött, amikor a facebook-on rátaláltam az oldalra. Azelőtt nem szembesültem azzal, hogy milyen sok a segítségre szoruló westie hazánkban. Attila a Támogatói Klub vezetője engem is meginvitált a klubba. Azonnal igent mondtam. Azóta igyekszem segíteni a WRH munkáját mindenben mint az egyesület titkára.

Szabó Gábor – fő-szösztaxista

Bemutatkzó képPolgári foglalkozásom: villamos remízben karbantartási koordinátor

Kutyáim: Diki (2005) kölyökként vásárolt, és Clyde (2005) WRH-tól örökbe fogadott Westiek

Így hárman Diki a kapitány, Clyde a matróz (Popeye) és jómagam együtt segédkezünk a hajótörött Westie-k mentésében. WRH Szaffi 2016-ban csatlakozott a csapathoz.

A WRH munkásságával 2014 januárjában találkoztam, és azonnal ideiglenes befogadónak jelentkeztem. Azóta számtalan Westie megfordult szerény hajlékomban, ki csak pár óráig, ki néhány napig, ki pedig teljes rehabilitációja végéig élvezte vendégszeretetünket. Jelenleg a fajtamentés raktárosi, ellátmány-elosztási, és fuvarozási (szösz-taxi) feladatit látom el. Ezen idő alatt rengeteget tanultam a lányoktól a kutyák ápolásával, és kezelésével kapcsolatban. Többek közt megértettem mi a tenyésztő, és a szaporító közt a különbség, és megtapasztaltam, hogy miért van szükség a Westie kutyusok fajtamentésére.

Molnár Beáta – ügyintéző

Bea1

Polgári foglalkozásom: kutyakiképző, egyéni vállalkozó
Kutyáim: Dexter és Mamba
A WRH tagjait az Akela Kutyaiskolán keresztül ismertem meg és jelentkeztem ideiglenes befogadónak, több hegylakó is vendégeskedett nálam. 2016 elején Viki keresett meg, hogy szükség lenne segítségre az egyesületnél, így azóta hivatalosan is a WRH-nak dolgozom. Gáborral együtt szervezem a hegylakók fogadását, elhelyezését, ellátását, kapcsolatot tartok ideiglenes befogadókkal, gazdikkal. Ezen felül adminisztrációs feladatokat is ellátok. Mint kutyakiképző is segítek és nevelési tanácsokat adok.

Harmath Katalin – Támogatói Klub vezető

DSC_6520_RPolgári foglalkozásom: Számviteli és humánpolitikai referens

Kutyáim: A 2009-ben született Kókusz, és a 2005-ben született Peggy (örökbe fogadott) Westiek.

Az állatszeretetem gyermekkoromban elkezdődött, mikor megkaptam Charlie nevű középuszkáromat. Őt követte Alex, aki egy Dobermann volt. Sajnos mindketten kevés ideig voltak velünk, el kellett engedni őket a szivárványhídon túlra. A kutyák mellett persze mindig is voltak macskáink is. 2009-ben került hozzánk Kókusz. A kutyakozmetikába járás rendszeres dolog lett nálunk. Látva, hogy a kozmetikus milyen gyönyörű munkát végez, elhatároztam, hogy ezt nekem is meg kell tanulnom. Ekkor elvégeztem a Kutyakozmetikus képzést.

2012-ben találtam meg a netem a WRH oldalát, ahol tüzetesen végigolvastam mindent. Ebből megtudtam, hogy nagyon nagy szükség van Önkéntesekre, Ideiglenes befogadókra, illetve Támogatókra, akik nélkül nem lehet a mentett kutyák rehabilitációját ellátni és ezeknek a kutyáknak az orvosi kezelését finanszírozni. Rögtön megkerestem Attilát és írtam neki, hogy tagja szeretnék lenni a Támogatói Klubnak és bármilyen módon segíteni. Sok-sok rendezvényen vettem részt a WRH színeiben, és ez által megismertem sok más állatvédő szervezetet is. Fontosnak tartom az állatvédelmet, ezért 2014-ben leraktam az Országos Állatvédőrség által szervezett Állatvédőr vizsgát. 2015-től a Támogatói Klub adminisztrációját végzem, illetve segítem Attila munkáját, és remélem, hogy a jövőben egyre többen támogathatjuk mind anyagilag, mind egyéb módon a segítségre szoruló mentetteket.

Bartóki Liliána – ügyintéző

_DSC1456Polgári foglalkozásom: francia nyelvű kapcsolattartó

Kutyáim: Berta (7) WRH által mentett Westie, Riky (2000-2014) Westie

Állatokhoz fűződő szeretetem nálam is már kisgyermekkora nyúlik vissza. Sosem babáztam. Az idős nénik mikor játék babkocsim fölé hajoltak az utcán, folyton ruhába, sapkába bújtatott óriás plüss állatokat találtak benne. 🙂

Sajnos a szüleim csak teknősbékát, papagájt engedélyeztek a lakásban, macskát, két dán dogot az udvarra. Szerencsére felelős állattartást láttam otthon, mert a kutyáink bár zárt kennelben éltek, minden nap vittük őket sétálni, hétvégente pedig gyakran jártunk velük szocializációs foglalkozásra. Én ennek ellenére  – akkori megfogalmazásommal élve – egy cuki szobakutyára vágytam, aki hű társam, igaz barátom lehet. Erre egy véletlen adott lehetőséget sok-sok év után.

Elsős voltam az egyetemen, mikor egy szerdai buli előtt lakótársaimmal bevásárolni indultunk egy hipermarketbe. Kifelé jövet az üzletből egy koszos, bozontos kis westie fiú szegődőtt mellénk, elkísért minket az autóig, majd az első ajtónyitással kényelembe is helyezte magát odabent. Egy órát keringtünk vele, kérdezősködtünk, nem tud-e valaki róla bármilyen információt. Semmi. Hazavittük szegedi albérletünkbe. Másnap állatorvos, kozmetika. Egy egészséges, 2 év körüli fiúcska talált ránk; Rikynek neveztük el. Közösségi oldal és internet hiányában 2 hétig hirdettük a legnagyobb megyei lapban, de nem jelentkezett érte a gazdi. Tesómmal szövetkezve, kész tények elé állítottuk Anyát, és néhány hét múlva egyszerűen hazavittük Rikyt az otthonunkba. Nem volt nagy üdvrivalgás, de néhány nap elég volt hozzá, hogy az egész család megszeresse. Onnantól fogva, beteljesült a régi álmom; Riky-pici mindenhová elkísért, leghűségesebb barátom, társam, bizalmasom volt 12 éven át. Riky által további sorsom is megpecsételődött; vérbeli westie rajongóvá változtam.

A WRH létezéséről, munkájáról az internetről értesültem, beléptem a Támogatói Klubba, onnan követtem az eseményeket. 2012-ben költöztük Budapestre, ami alkalmat adott arra, hogy személyesen is bekapcsolódjam a WRH munkájába. Az első néhány közös kutyasétát, rendezvényt követően jeleztem Vikinek, hogy szívesen vennék részt aktívabban is az Egyesület életében. Azóta egyre bővülnek a feladatkörök; boldoggá tesz, hogy hozzájárulhatók a kis hegylakók megmentéséhez.

2013. augusztusában új szerelembe estem, így lett családunk tagja WRH Berta, alias Mackó. Úgy érzem, általa még elkötelezettebb westie-s lettem. Hiszek abban, amit ez a Fajtamentő Egyesület képvisel. Hiszek abban, hogy kutya-ember barátságához nincs fogható. Mindegy, hogy fél éven vagy tizenöt éven át vagyunk társai egymásnak, aminek ezáltal részesei leszünk, az örökké elkísér és semmi mással nem pótolható. A WRH nagy hangsúlyt fektet mentett kutyusai fizikai és mentális rehabilitációjára, továbbá küldetésének tekinti, hogy családba kerülésüket követően is a lehető legjobb életminőségben legyen részük.

Remélem, hogy Viki és az egyesületi tagok aktív munkájának, az egyre bővülő támogatói csapatnak köszönhetően sok-sok hegylakós csodát valósíthatunk meg a jövőben is!

Kruzslicz Anna – Alelnök

Polgári foglalkozásom: Kutyakozmetikus és Állatvédőr

Kutyáim: Kevin (10) – Szakálls Odin Vahúr Törpe Schnauzer, Babika alias Macás (8) Argentin Dog és Zása (2) Amerikai Pit Bull Terrier, a lányok mentettek

Az állatok iránti szeretet gyermekkorom óta kíséri életemet. Édesapám galambász és kisállattenyésztő volt, így folyamatosan voltak körülöttem állatok. Nem volt kérdés, hogy az állatokkal szeretnék foglalkozni, ezért lettem kutyakozmetikus.

A Cerberos Kutyaiskolába talán 6-7 éve kerültem le, önkéntes kozmetikusokat keresett az egyesület; azóta ott ragadtam. Jelenleg az Országos Állatvédőrség Alapítvány vizsgálati részét vezetem, illetve az Anna és a Rákosligeti Kutyakozmetikában dolgozom. Illetve 2015-ben megalapítottam a Kispesti Állatvédelmi Járőrszolgálatot.

A WRH ötletével Viki keresett meg, és hát természetesen igent mondtam. A mentett westiek kozmetikájáért felelek, valamint szakmai tudásommal és kapcsolataimmal erősítem a WRH működését.

Azt hiszem remek dolgot hoztunk létre rövid idő alatt, én sem gondoltam volna, hogy ennyi hegylakó szorul majd segítségre. Hiszem, hogy egyszer a szélmalomharc amit az állatvédelemben vívunk, átfordul és megváltozik az emberek szemlélete. Addig is védjük a védtelent és küzdünk értük!

Hernádi Katalin – Alelnök

P1000888Polgári foglalkozásom: Állatorvosi szakasszisztens, jelenleg kutyapanzió műszakvezető

Kutyáim: Ginny, Snoopy és Suta keverékek, örökbe fogadottak

Évek óta dolgozom az állatvédelemben, az egyik legnagyobb menhelyben voltam alkalmazott 4 éven át. Jelenleg is több állatvédő egyesület tagja vagyok a WRH mellett (Cocker Rocker Spániel Fajtamentés, Mentőöv Állatvédő Egyesület). Én felügyelem a WRH mentettjeinek az egészségügyi rehabilitációját, egyeztetem és figyelemmel kísérem a kezelésüket. Ideiglenes befogadó is vagyok alkalmanként, általában ha szakértő felügyeletre van szükség.

Kovács Attila – Támogatói Klub alapító

Polgári foglalkozásom: Lassan 10 éve vezetem Budaörsön a Fogadó a magyar királyokhoz vendéglőt egy régi jóbarátommal, ahol kutyás vendégeknek alapból jár a friss víz és a jutalomfalat.

Kutyáim: 3 Westie kislány Padmé, Zoé, Shila és egy Beagle fiúcska Joker. A falka vezére rangban és korban a “csókkirályi”címet birtokló Padme. Őt követi “lustimusti” Zoé, akitől-harapáshibájának köszönhetően-egyetlen sarokban kuksoló pók sem lehet biztonságban.Az erkélyről “forgalomirányító” Shila szintén 2004-es évjáratú grácia,akinek-bundázata alapján-bárány vér is csörgedezik az ereiben. (ők hárman “apás-anyás” hétnek megfelelően felváltva vannak velem) Végül de nem utolsósorban a “bélpoklos” kisöccs Joker, a 8 évesnek “becsült” Beagle fiúcska, akit a párom 6 évvel ezelőtt fogadott örökbe az érdi menhelyről.

A WRH-val 2012 év végén találkoztam először a Facebook-számomra egyetlen-értelmes funkciójának köszönhetően. Egy szörnyű állapotban lévő Illatos úti Hegylakó képe köszönt vissza az oldalamról. Abban a pillanatban világosodott meg bennem az érzés,hogy óriási tévhit volt részemről,hogy ezek a drága kis fehér pamacsok nem kerülhetnek bajba. Be kellett látnom,hogy ugyanúgy ki vannak szolgáltatva az emberi kegyetlenségnek („jobb” esetben csak felelőtlenségnek), mint az összes többi csodálatos négylábú barátunk. Mivel addig is „szériafelszerelés” volt a kocsimban a chipleolvasótól kezdve a jutalomfalaton át a pórázig minden, ami segíthet egy kóbor kutyát hazajuttatni, teljesen világos lett a számomra, hogy ebben a csapatban a helyem. Felvettem a kapcsolatot Hatvani Vikivel és –a felajánlásom után- elvállaltam az akkor még gyermekcipőben járó Támogatói Klub megalapítását és megszervezését, amit azóta is életem egyik legnagyobb megtiszteltetéseként élek meg. Varga Gábor barátunkkal összefogva nekiálltunk a „munkának” amely a rengeteg pozitív élmény mellett ugyan sok buktatót is rejteget magában, de a megmentett kis Hegylakók és a csodálatos közösség kárpótol mindenért!
Csatlakozzatok Hozzánk és érezzétek át amiről írok! Hegylakós Köszönet!