Wilma - in memoriam

Wilma – in memoriam

A tavalyi évünk sajnos még egy szomorú történettel zárult. 🙁 Egy újabb eset, amikor nem sikerült, amit megálmodtunk. WILMA, 6 év gazdis élet után, nyáron vissza került gondozásunkba, fülénél egy bizonytalan elváltozással. A duzzanatról kiderült, hogy jóindulatú, műtétre nem volt szükség, szépen visszahúzódott. A kicsilány ideiglenes befogadójánál éldegélt, a maga lelassult tempójában. Érzékszervei már nem voltak tökéletesek és ehhez lassan társultak az egyéb problémák. Kialakult egy tüdőfibrózis, amit gyógyszerekkel sikerült normalizálni. Sajnos vizelettartási nehézségek is előjöttek. Eközben olyan érdeklődője nem igen akadt, aki vállalni merte volna, hogy ilyen egészségi állapotban biztosít számára nyugodt életet, a hátralévő (sajnos vélhetően nem túl hosszú) időre. Rossz volt nézni, ahogy hétről-hétre épül le a kicsi teste. Izomzata elfogyott, nehezen tudta megtartani törékeny testét, koordinálni mozgását. A lépcsőnél, sétáknál váratlan eleséseket produkált. A lakásban céltalan bolyongás, az órák hosszat tartó levegő vagy tárgy nyalogatás, a kényszeres fejmozgások, neurológiai tünetekre utaltak. Ki és belégzés erőltetettsége, szőre foltokban ritkulása, a megnövekedett mennyiségű ivás és pisilés, bőrének állapotában fellépő változások, az emberi kontakt kerülés, mind azt sugallták, hogy nagy baj van. 🙁
A legkisebb reménysugárba kapaszkodva, több orvossal konzultálva próbáltuk megtalálni, hogyan hozható még olyan szintre, hogy számára élhető életet élhessen. Láthatóan nem érezte magát jól, ezért sajnos döntenünk kellett. Megint. Mint 2020-ban már sokszor. Borzalmas… 😢
Van-e jogunk megítélni, mikor nem jó már neki? Mivel segítünk rajta jobban? Nézzük-e, ahogy küzdelmekkel telnek a napjai? Jön-e még valaki számára, erre a kis időre? Hetekig őrlődtünk, közben napról-napra jobban hozzánk nőt. A kis rozoga testében, homályos szemeiben próbáltuk meglátni az élni akarást. Látszott azonban hogy teste feladja, lelke is belefáradt és talán Ő is menni akar már.
És eljött a nap, mikor már csak órákban tudtunk visszaszámlálni. Ő nem tudta hová indulunk. Megint mi álltunk mellette zokogva és nem a gazdái, amikor elmúlt minden szenvedés és megpihenhetett. Kegyetlen dolog ezt átélni, de meg kellett tennünk. Megint a szívünk szakadt meg, hogy nem sikerült ennek a csodálatos kislánynak családot találni és WRH-s kutyusként búcsúzott az élettől. 💔 🖤
Aki ismert WILMA, soha nem felejt!
Köszönet mindenkinek, aki támogatta felépülését, aki drukkolt érte, akik gondját viselték! ❤️

Wilma 2020-ban újra a WRH gondozásába került.

WRH Wilmát már egyszer örökbe fogadták tőlünk, de most ismét nálunk landolt a kislány. Közben eltel pár év és Ő is belépett a seniorok táborába a maga 10 évével. Az egyik fülén egy jókora daganattal érkezett hozzánk, ami úgy néz ki, hogy szerencsére szépen gyógyítható. Tapasztaltunk nála egy kis köhécselést is, az még kivizsgálás alatt van, reméljük arról is jó híreket kapunk majd. Wilma egy igazi jó kislány. Nagyon szeret a lakásban ejtőzni, kedves, emberközpontú kutyus. Kutyákkal sincs semmi problémája. Keressük majd azt a gazdit neki, akinek Ő lesz a szeme fénye és soha többet nem hagyja el.

Wilmát Szigetszentmártonban találták, eredeti gazdája nem került elő. Chip sajnos nem volt benne.

2014.09.19-én Wilma a WRH gondozásába került megtalálójától. Wilmát, akinek új neve Csini, ivartalanitás után ideiglenes befogadói megtartották.