Juci – R.I.P.
Jucit Kalocsán találták nagyon rossz állapotban. Az első állatorvosi vizsgálat alatt kapott chipet, féreghajtót és parazitamentesitésen is átesett. 1,5 év körülire lett becsülve az életkora, termetileg aprócska. Tele volt bolha ürülékkel a szőre, valószinűleg a bolhák okozták a hátán az allergiás tüneteket és a szőrhullást. Nagyon alultáplált, kint vannak a bordái. A fülei be vannak gyulladva, ennek kezelését megkezdtük. Megfürdettük nyugtató samponnal és lenyirtuk a szőrét. Szivféreg tesztje negativ.
2014.02.14.
Ivartalanítást követően Valentin napon gazdihoz költözött.
2022.07.13.
Már többször leültem megírni ezt a levelet Nektek, de nem tudtam befejezni, nem volt hozzá erőm. Nagyon szomorúan kell tudatnom veletek, hogy drága Jucuskám július 13-án hirtelen itt hagyta a földi létet. Nem volt előjele, reggel elköszöntem tőle, ő szokásához híven ajtóig kísért. Délután, amikor hazaértem ott találtam az előszobában a kis testét. Sokkot kaptam. Milyen volt Jucika? Csönden, végtelenül nyugodt és kiegyensúlyozott, egy kis Buddha lelkű tünemény. 7,5 év adatott meg nekünk együtt. Sok-sok emlék: a mindennapi séták, játékok a kutyabarátaival, a kirándulások, ahol bármennyit is mentünk, ő nem volt fáradt. A családdal, unokával töltött idők. Nem is lehet felsorolni, mennyi közös élményünk volt. Szeretett ismerkedni, kutyákkal és emberekkel. Főleg emberekkel. Lassan, alázatosan lehajtott fejjel odament az emberhez, leült elé és nagy gomb szemeivel felnézve könyörgött egy kis simogatásért. Csak ennyit tett, de mindenkit levett a lábáról. Nem lehetett neki ellenállni. Doki nénink mondta, hogy tökéletes terápiás kutya lenne, nagyon pozitív a kisugárzása. Erre a legjobb példa a szomszéd néni, aki egész életében rettegett a kutyáktól. De amikor Jucust megismerte, annyira megszerette, hogy mindig az ablakból figyelte mikor megyünk le sétálni. Ő is lejött, hogy „Jucus barátnőjét” megszeretgesse. Tökéletes szimbiózisban éltünk, ismertem minden rezdülését és ő az enyémet. A legfontosabb számára az emberi érintés volt, fontosabb minden másnál. Bújt az ölembe, fúrta a kis fejét a kezembe, lábamhoz. A lényeg, hogy érezzen. Elment…., de mégse. Hallom a kis lépteit, ahogy jön utánam a lakásban. Látom őt a szemem sarkából, ahogy figyeli éppen mit csinálok. Ő nem egy kutya volt. Sokkal több annál. A társam, a gyerekem. És nagyon hálás vagyok minden napért, amit együtt tölthettünk. Üdvözlettel: Szécsi Andrea
