Pásztor Zoltán

Polgári foglalkozásom: egészségügyi berendezések telepítése és szervize. Kutyáink: Morisz (2012), Nico (2015) a két Coton de Tuléar és WRH Trixi (2007), akit 2020-ban súlyos egészségügyi problémákkal fogadtunk örökbe.

Kutyás életem jó tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor megérkezett családunkba Morisz. Majd feleségem hatására egyre többet jártunk ki menhelyre önkénteskedni, amit annyira megszerettünk, hogy hosszú időn keresztül heti 2 napot a menhelyi feladatok ellátásával töltöttünk. Közben rendszeresen otthonunkban is vállaltuk sérült, műtött kutyák vagy éppen kidobott aprócska babák ellátását. Szépen lassan az életünk szerves része lett az állatmentés. Az évek során, a menhelyi munka kapcsán szerzett jelentős mennyiségű jó, illetve rossz tapasztalataim sarkalltak arra, hogy ezeket az átlagemberekkel is megismertessem. Ezért a következő generáció felé fordulva, elkezdtem a felelős állattartás suliprogramot. Szerencsére sok helyen nyitottak a témával kapcsolatban, ezért 5 év alatt rengeteg felkérést kaptam ovitól a gimnáziumig, táborokba, rendezvényekre és nagy örömömre orvosi rendelőkbe, csapatépítő programokra. Legnagyobb energiámat a tájékoztatásra, valós helyzetek megismertetésre, az érzékenyítésre fordítom. Ebben fontos szerep jut állandó kísérőmnek, Morisznak illetve az éppen nálunk lévő mentett kutyáinknak. Imádom ezt csinálni, mert folyamatos fejlődésre és változásra ösztönöz. Egy önkéntestársam ajánlására találkoztam először a

WRH-val, 2017 augusztusában. Anitával ideiglenes befogadónak jelentkeztük, azóta folyamatosan vannak nálunk mentett kutyák, főként a súlyosabb egészségügyi problémákkal küzdő Westie-k töltik nálunk a rehabilitáció időszakát. Ezek a kutyusok néha komoly kihívást jelentenek, de nem-et senkire sem mondunk. Viki és Gábor a közös munkánk kapcsán egyre több feladatot bíztak ránk, amit nagy örömmel csinálunk. Jelenleg a Facebook oldalon olvasható híreket írom, a gazdijelentkezők első körös telefonos felmérése a feladatom, imádom a felelős állattartás projektemet és természetesen állandó ideiglenes befogadók vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy kutyázás nélkül nem lenne teljes az életem, ezt pedig elsősorban feleségemnek Anitának köszönhetem!