Történetem

gen, megint megtörténik. Vidéki állatorvosi rendelőből kérték segítségünket, mert gazdái a 8 éves Gyuszi altatását kérték. Hasnyálmirigy gyulladás gyanúval, lesoványodva, kiszáradva, magas vércukorszinttel került most orvoshoz, de nem akartak tovább pénzt áldozni rá. Megérkezett a gyerek, a kutyának mennie kellett… Köszönjük a Kedvenc Rendelőnek, hogy nem teljesítették a kérést és elkezdték a kezelését ! Természetesen azonnal átszerveztük a napunkat, robogtunk Gyyusziért majd az Állatorvostudományi Egyetemre, ahol az előzetes megbeszélés szerint már vártak minket. Gyuszi menni is alig tudott, kimerülten, békésen tűrte a vizsgálatokat. Intenzív osztályra került, alig eszik, állapota stabil, de rengeteg vizsgálat vár rá a napokban.

2024.06.20.

Először is szeretnénk nagyon megköszönni mindenkinek a hihetetlen összefogást, a rengeteg anyagi felajánlást, ami Gyuszi gyógykezelésére érkezett ! Elképesztően jó érzés, hogy számíthatunk a segítségetekre Gyuszi napról-napra kicsit jobban lett, ma pedig otthoni továbbgondozásra hazaengedték a kórházból. A hosszú, részletes tájékoztatás után kifizettük a tetemes számlát, elbúcsúztak tőle a kórházi gondozói, majd nagy halom orvosi papírral, gyógyszerekkel, inzulinnal, speciális, alacsony zsírtartalmú táppal és konzervvel indultunk haza. Örömünkre szívféreg tesztje negatív lett. Hasnyálmirigy gyulladása van és a vércukorszint beállítása jelent most hatalmas kihívást. Ez minden nap, megadott időpontokban elvégzett vércukorméréseket, etetéseket és inzulinbeadást kíván. Jelenleg arra számítunk, hogy ha nem kórházi körülmények között lesz, többet fog mozogni, illetve a Lypex kezelés hatására az emésztésének hatékonysága fokozódik, a vércukor görbéje is kiegyenlítettebb lesz. Gyuszi még ellenkezik a szurkálás miatt, ebből is látszik, hogy jobban érzi magát, viszont kénytelen lesz hozzászokni, mert most ki tudja meddig, ez lesz a napi rutin. Sokat iszik, sokat pisil, erre is figyelni kell. Mivel még ivaros kan, ezért az itthoni falkába kerüléskor meccseltek egy sort Pamaccsal, de normális keretek között. Első délutánja békés nézelődéssel, szunyókálással, némi házőrzéssel és lassú sétával telt. Jókedvű, némi farokcsóválást is láttunk már. A következő hetek még biztosan nagy izgalomban fognak telni, vajon hogy reagál az előírt gyógyszerekre, de mindenesetre bizakodóak vagyunk és úgy gondoljuk megint sikerült megmenteni egy életet. Amihez mindenki hozzájárult, aki támogatta a költségeit, aki drukkolt érte. Szerintünk Gyuszi igen is életrevaló !!!

2024.07.30.

Kimondhatjuk, Gyuszi igazán remekül van. Az elmúlt 1 hónap minden egyes napja szigorú napirend szerint zajlott. Rengeteg vércukor mérés, órára és grammra pontos etetések, inzulin adagolás, táblázatban vezetve, hetente orvosi véleményezéssel. Ezeknek köszönhetően a mostani kontroll nagylabor vizsgálat szuper eredményeket hozott. A legtöbb olyan érték, ami eddig a hasnyálmirigy gyulladás következtében az egekben volt, most közelít a normál értékhez. Egy újabb fejezethez érkeztünk, megpróbálunk átállni a diabetikus tápra és ehhez beállítani Gyuszi szervezetét. Ebben a különleges küzdelemben, a Vahúrvet rendelő orvoscsapatának segítségére számíthatunk mindenben. És hogy érzi magát Gyuszi ? Hááát…kinyílt, házat őriz, gyíkot, rigót kerget, labdázik, gyors mint a villám, érdeklődően sétál. Itthon hízeleg, bújik a simogatásért, ha pedig letolást kap valamiért, olyan nézést húz elő a tarsolyából, hogy az emberből kitör a nevetés. Szóval cseppet sem unalmas kutya. Titkon már az ivartalanítását tervezzük, de meg kell várjuk az engedélyt Márti doktor nénitől.

2024.09.12.

Labdás videoját a napokban rengetegen látták és sokféle reakció érkezett rá. Kis visszatekintésként: nyár elején Gyuszi hasnyálmirigy gyulladás gyanúval, legyengülve, magas vércukorszinttel került orvoshoz, de gazdái már nem akartak többet áldozni a gyógyulására. Innentől vállaltuk át mi a gondozását. Állapota szépen javult, a napi 2 alkalommal beadott inzulin injekció mellett vércukorszint ingadozása mára olyan határok között van, ami alkalmassá teszi a műtétre. Ivartalanítására természetesen az egyetemen fog sor kerülni, speciálisan kontrollált körülmények közt. Nagyon izgulunk érte, hogy minden rendben legyen. De addig is, elkezdenénk számára gazdit keresni. Eltelt 3 hónap, beilleszkedett, megismertük, megszerettük. Gyuszi 8 éves, remek formában van. Energikus, játékos, sétálni imád. Aki nem ismeri, mit sem sejt arról, hogy Ő cukorbetegNaponta 2-szer, fix időpontban kell inzulint kapnia. Jól izmolt, szőre dús, szemei-fülei rendben vannak. Ezt az állapotot kell majd gazdijának is megőrizni, az előírt étrend és mozgás betartásával. Nagyon kedves, igazán ragaszkodó kutya, de vannak helyzetek, ahol kicsit határozottabb reakciót igényel. Oda tud morogni és nemtetszését fejezi ki, ezért gyerek mellé nem gondoljuk jó választásnak.

2024.10.06.

Mennyi mindent rejt egy tekintet. Szomorúság, fájdalom ? Gondolhatnánk, talán mert volt gazdái eldobták. De a kutyák nem rágódnak a múlton. Gyuszi a WRH csapat tagja lett és kimondhatjuk, a nehezén túl vagyunk. Meggyógyult a hasnyálmirigy gyulladásból, nincsenek fájdalmai, vércukorszintjét sikerült elfogadható szintre beállítani. Reménykedés ? Gyuszi cukorbeteg kutya, napi 2 alkalommal kell inzulint kapnia és az étkezése is megingások nélküli odafigyelést kíván. Ettől talán rengetegen megrémülnek, ami nagyságrendekkel rontja a gazdisodás esélyeit. Pedig a szabályok következetes betartása mellett, teljesen egyszerű Vele az élet. Nincsenek rosszullétek, Gyuszi tökéletesen együttműködő. Minket már nagyon szeret, minden hazaérkezésnél hatalmas az öröme, de igazából Ő is saját gazdira vágyik. Lesz vajon neki is ? Jó kutya vagyok ? Igen, kifejezetten szerethető egyéniség. 8 éves, sétálni imád, labdabolond, szobatiszta, nyugodt és barátságos. Az eltelt 3 hónap alatt megértette, milyen ha szeretik és ezt már ki is követeli magának. Követ, bújik, simogatást kunyerál, szemmel tart. Gyuszi gyönyörű kutya. Alig akad ember, aki nem jegyzi meg, mennyire szép. A mostani kozmetika után mi is elámultunk milyen formás, karcsú de izmos kis teste van. Szőre tökéletes, fülei, szemei rendben vannak. A napokban az ivartalanítását Csilla doktornéni elvégezte, Gyuszi a kórházban is kifogástalanul viselkedett. A tölcsért elfogadja, türelmes és a gyógyszert is beveszi. Bármennyire szigorúan nézzük, lehetetlen rosszat mondani róla. Sokszor elhangzik: ha kutyát keresel, a szemét nézd ! Lesz-e valaki, aki beleszeret ezekbe a beszédes szemekbe és nem lapoz tovább rajta, csak azért, mert cukorbeteg?

2024.10.16.

Megkértem Gyuszit, üljön szépen ameddig fotózom. Ő pedig ült csendben… elmerengve a végtelenben Itt van egy álomkutya, már csak a gazdira vár, a jelentkezők száma pedig nulla. Az ok, a képekből nem derül ki. Gyuszi cukorbeteg, reggel és este inzulint kell kapnia és az étkezése is megingások nélküli odafigyelést kíván. És ez úgy látszik pontosan elegendő ok ahhoz, hogy bár sokaknak nagyon tetszik, mégis megrémülnek. Mert nem tudják, hogy néhány egyszerű szabályt szem előtt tartva, problémamentesen lehet Vele élni. 8 évesen újjászületett. Jólelkű, nyugodt, maximálisan rajong azért az emberért, akit megszeret. Tökéletesen sétál, kifogástalanul viselkedik a lakásban, éjszaka alszik mint egy kisbaba. A labdákkal profin bánik, tárgyakhoz nem nyúl, nem rongál. A falkában nem keresi a konfliktust. Mit is lehet még mondani Róla ? Gyönyörű, izmosan formás, tömör bundával. Napimádó. Simi mániás. Nehéz megtalálni a tökéletes szavakat arra, milyen remek kutya. Imádjuk, de belenézve a szomorkás szemeibe, tudjuk, gazdit kell neki találnunk! Egy saját gazdit.

2024.11.18.

Gyuszi 8 éves, már 5 hónapja él velünk. Ez alatt az idő alatt beengedett a világába, megmutatta a csodálatos lelkét és most, hogy egészégileg megerősödött sajnos be kellett látnunk, hogy mi kevesek vagyunk neki. Kevesek, mert Ő csak az 5. nálunk a falkában. És nem, Ő nem akar 5. lenni. Ő első, sőt az egyetlen akar lenni a gazdájának. Szeretne jönni-menni, tanulni, suliba járni, labdázni, világot látni. Szeretne a gazdi szíve csücske lenni. Sokszor csak ül mellettünk és néz na…naaaa megyünk, játszunk, tanulunk valami újat? De nálunk ez nehéz…nincs idő…nincs elég lehetőség. Vérzik a szívünk, mert tudjuk, hogy Gyuszi, egyedüli kutyaként a világ legjobb és legragaszkodóbb kutyusa lenne. Igazi terrier, a szó jó értelmében. Aktív, tanulékony, okos, rafinált és nagyon szórakoztató, de este a kanapén is szívesen heverészik. Az ember a mindene, imád a közelében lenni és lesi a gondolatait. Minden pillanatban tettre kész és várja, hogy történjen valami számára izgalmas. Azonnal felpörög, ha előkerül a labdaaaaa Más kutyákat inkább csak elviseli, ha muszáj. Szeretnénk neki megtalálni azt a fiatal, aktív gazdit, aki bevonná őt a programjaiba, együtt bandáznának, tanítaná, nevelné és nagyon szeretné. Elfogadná azt, hogy Gyuszi cukorbeteg, ami odafigyelést, következetességet kíván. Naponta 2x, fix időpontokban inzulint kell kapnia, be kell tartani a diétáját, nem kaphat plusz falatkákat és időnként kontrollra kell Őt vinni. Ez egyáltalán nem nagy ördöngösség, hamar bele lehet tanulni Cserébe övé lenne a világ legjobb kutyája!

2024.12.27.

Sokadik posztot írjuk róla, de eddig senki nem látta meg benne a csodát Gyuszi gazdit keres. 8 éves, ivartalan kan, egyetlen egészségügyi problémával. Cukorbeteg, napi kétszer inzulinra van szüksége. Teljesen együttműködő, de étkezése tekintetében semmilyen kilengés nem megengedett Jólelkű, okos, maximálisan ragaszkodik ahhoz, akit megszeret. Tökéletesen sétál, autóban nyugodt, a labdákkal profin bánik, vágyik a játékra, feladatokra. Látványosan képes unatkozni Kifogástalanul viselkedik a lakásban, tárgyakhoz nem nyúl, nem rongál, éjszaka alszik mint egy kisbaba. Gyönyörű, izmosan formás, tömör bundával. Napimádó. Simi mániás. Kislány kutyákkal jobban kijön, de remek egyedüli kutyája is lehetne valakinek.

2025.01.18.

Előszó egy gazdis poszthoz. Nem szoktam ilyet írni, de Gyuszi kapcsán annyi minden tört most elő belőlünk, hogy megteszem. Amikor hozzánk kerül egy új kutya, azzal a céllal indulunk, hogy rendbe tegyük testileg-lelkileg, majd rábízhassuk valakire, akivel onnantól egymás szerelme lesznek. Ekkor még gondolatban sincs meg, ki is lesz az ismeretlen. Hatalmas lendülettel indulunk. Pozitívan. Vannak a különösen nehéz esetek és ahogy telnek a hónapok, a rehabilitációban jönnek bizony hullámvölgyek is. Számtalan próbálkozás, konzultáció, rengeteg kutatás, újabb konzultáció, várakozás és türelem. De nem minden sikerül és ez ránk is hatással van. Álmatlan éjszakák, mit csináltunk rosszul. Elkeseredés. De feladni nem szoktuk, új nap, új lehetőség és egyszer csak elkezdenek jönni az eredmények. Remény. Amikor elérjük azt az állapotot, hogy nyugodt szívvel bíznánk rá a kutya további életét egy saját gazdira, elkészül a gazdikereső poszt. Ekkorra azonban a kutyus legtöbb esetben nagyon a szívünkhöz nő. Nem mindenki egyformán, Gyuszi viszont különösképpen. Jön egy pici szomorkodás, hogy el kell engedni, de ezt felülírja, hogy elindul a saját útján. Boldogság. Kimegy a poszt a fb-ra. Jelentkezés semmi. Kimegy újra, új képpel, kis videoval. Százezer feletti elérés, rengeteg reakció. Említésre méltó jelentkező nulla. Nem voltak nagy reményeink, hiszen cukorbeteg és az inzulinbeadástól gyakorlatilag mindenki megrémül. Itt jön az újabb elkeseredés. Aztán… egyszer, megnyitok egy levelet. Végig olvassuk és szó szerint végigfut az emberen a hideg. Jó értelemben ! Telefonbeszélgetés, találkozó szervezés. Szuperül sikerül ! Izgatottság A másnapi visszajelzés is pozitív, elindulnak az előkészületek mindenki részéről. És eljön az este, Gyuszi frissen fürdetve, illatosan fekszik köztünk az ágyban, mi tudjuk hogy az utolsó, reggel útra kelünk. Csaponganak az érzelmek. Örülünk, de nagyon és szomorkodunk, mert kegyetlenül megszerettük. Nnnna, ilyenkor eszére vagy a szívére hallgasson az ember? Nem tarthatunk meg minden kutyát, akit szeretünk, hiszen igaz hogy a teljesítőképességünk sokáig feszíthető, mégis véges. Ki segít a következő rászorulóknak, akik még ott csücsülnek a panzióban és el sem kezdtek fejlődni, vagy akik még valahol az országban reménykednek a megmentésben ? Reggel még egy utolsó kávé, ölemben hanyatt fekszik Gyuszi égnek álló lábakkal, ezzel a nézéssel. Ebben benne van minden. Útra kelünk…a folytatás hamarosan…

Az ígért folytatás… Elindultunk Gyuszival, egy új élet felé. A néhány órás utat teljes nyugalommal végigszunyálta, majd amikor megérkeztünk a gazdikhoz, gyorsan átkapcsolódott rájuk, érezte, hogy itt Ő lesz a minden. Hajni és Szabi felkészülve várták, minden beszerezve, orvossal, kutyasulival időpontok lebeszélve. Gyuszit a gondjaikra bíztuk, de azért a szokottnál is nagyobb izgalommal vártuk az első közös időszak tapasztalatait. Egy hét nem sok idő és már ez alatt is voltak benne magasságok-mélységek. De két szuper ember, kitartóak, támogatjuk Őket és nem futamodtak meg a kezdeti súrlódások kapcsán, így ezeket a sorokat kaptuk Tőlük: „Miért pont Gyuszi??? Mikor szóba került, hogy legyen egy kutyusunk, ő volt az első, akin megakadt a szemem. A szép beállása, amiről sugárzott a büszkeség, a kicsit szomorkás arca, aki okosan tekintett a képeken, megfogott. Utána elolvastuk a történetét is, az megviselt egy kicsit és egy kisebb sajnálat is kialakult bennem. Elsőre megijedtem a cukorbetegségtől, de kisebb informálodás után láttam, hogy nem lesz ez olyan nagy dolog. Annak ellenére, hogy Hajni szerette volna elsőre, ahogy közeledtünk a találkozáshoz, kezdtem izgatott lenni, még jobban is mint ő. A találkozó és az együtt töltött idő alatt beigazolódott, hogy ő egy nagyon kedves, de tényleg büszke, néha makacs kutya. Belopta magát a szívünkbe. Úgy érezzük sokat tanulhatunk még egymástól. Az ő habitusa és energiaszintje abszolút illeszkedik a miénkhez, ami így az első naptól kezdve nem okozott kihívást a napi rutin megszervezésében. Jön-megy a lakásban, házat őriz, ha úgy tartja kedve, finoman megbökdös a nózijával, ha extra törődést igényelne. Folyton mellettünk akarna lenni, mint egy kis árnyék, követ mindenhova és el nem téveszt szem elől. Picit még ideges, (főleg, ha nem tudunk épp mellette lenni) látszik, hogy még nem tudja, hogy most már nem kell attól félnie, hogy lepasszolják vagy megunják, csak mert beteg, vagy mert nem volt jó kiskutya. Emiatt aztán folyamatosan radarozik, nagyon-nagyon meg szeretne nekünk felelni, de már bőven túlteljesített. Imádjuk A szúrásokat, fésüléseket hatalmas türelemmel viseli. Néha-néha azért hangot ad a nemtetszéseinek, aminek végtére örülünk, mert mi is tudjuk, hol a határ vagy min kellene még javítani, változtatni. Egy csodakutya. A mi csodakutyánk! Köszönjük WRH, hogy energiát, időt, türelmet, anyagiakat nem spórolva megmentettétek őt és visszaadtátok neki a reményt egy jobb, élhetőbb életre és hogy minket választottatok gazdijának. Hatalmas üdvözlettel: Szabi és Hajni” 7 hónapot élt velünk, tényleg minden rezdülését ismerjük. Ő nem egy átlagos kutya. Gyuszi innentől a gazdikkal lépked és tanul a közös úton, nagyon sok boldog évet és élményt kívánunk Nektek !