Történetem

Eddig Bolka is valakinek a kutyája volt. 8 évig. Nem tudjuk hogyan élt, de egészségügyileg nem találtunk komolyabb problémákat nála. Hiányzó oltásait most megkapta és hamarosan ivartalanításra is foglalunk időpontot. Kedves, szobatiszta, igazán nyugis középkorú kislány, aki szívesen pihenget a lakásban. Nagyon örülnénk, ha egy főváros környéki befogadónál tölthetné az év végi pihenős időszakot, így miközben sort kerítünk a műtétjére, elkezdhetnénk neki gazdit keresni.

2024.12.30.

Neki sem kellett sokáig a panziós csapathoz tartoznia, mert többen is jelentkeztek a befogadására. Végül Éviékhez költöztettük, akik első kutyásként álltak az új feladat kapujában. Ügyesen, türelmesen segítették Bolka beilleszkedését, majd ápolták az ivartalanítását követően. Cseppet sem csodálkoztunk a hír kapcsán, hogy szeretnék, ha végleges családtag lehetne „Azért mentett kutyust kerestem, mert a szaporítókat nem szerettem volna támogatni és nem kiállítási kutyusban gondolkodtam, csak szerettünk volna egy kis négylábút a családunkba fogadni és szeretni. Így találtam meg a hirdetést Bolkáról, akivel kapcsolatban nagyon jó érzéseim voltak. Eleinte voltak nehézségeink, de nagyon jó természetű kutyus, könnyen befogadta és megszerette az egész család. Végtelenül türelmes és együttműködő kutyus. Reggelente ő ébreszt a kis mancsa kopogásával, amikor meglát a lépcsőn, boldogan üdvözöl közös rituálé a reggel kávézás a simivel. Nagyon hálás vagyok nektek érte és köszönöm a bizalmatokat!” Boldog kutyás életet kívánunk Nektek