Nico-t 05.04-én találták Kenderes határában. Egy vastag kötéllel fára akasztották fel, egy hajszálon múlt az élete. A megtaláló még látta elhajtani kocsival a 2 férfit, de a rendszámot nem látta, gyorsan a kiskutya segítésére sietett. A Kéz a mancsért Alapítvány vigyázott rá és adta át a WRH gondozásába.    Nico 5 hónap körüli westie fiúcska, kicsit félénk, de érdeklődő és játékos. Az állatorvosi vizsgálaton átesett, fülei nagyon gyulladtak, ezt kitisztították és most már cseppekkel kezeljük. A bőréből vettek kaparékot, de amíg az eredmény nincsen meg kapott gyógysamponos fürdetést, hipoallergén Trovet VPD tápot és immunerősítő cseppeket is. Jelenleg ideiglenes befogadónál van elhelyezve.

2013.05.28.

Nico a mai napon ivartalanodott, ideiglenes gazdija pedig eldöntötte, hogy nem szeretne tőle megválni. Így hivatalosan is a család részévé vált.

2013.12.12.

WOW, miből lesz a cserebogár. WHR Nico 
Nézzétek meg honnan indult…egy fán, felakasztva, demodexesen és micsoda legény lett belőle!

2024.08.26.

„Emlékszem mikor először megláttalak, egy zöldséges kosárban ültél. Törékeny kis testedről sok helyen hiányzott a szőr és a nyakadon egy nagy seb éktelenkedett. Tekinteted elgyötört volt és mindenbe beletörődő. Szívem akkor nagyot dobbant, mert tudtam Rám vársz. Hajnal volt még mikor megírtam a bemutatkozó levelet a WRH-nak. Emlékszem úgy izgultam, mint egy iskolás a bizonyítványosztáskor. Ideiglenest kerestek neked és én ideiglenesnek is jelentkeztem, de éreztem te maradsz. Emlékszem mikor elmentem érted, a rendelőbe és megláttalak, a törékeny testedbe egy vasakarattal rendelkező kis kutya volt bezárva. Szerelem volt ez első látásra. Első nap végigkúsztad a parkot, megismerkedtél mindenkivel, Kis Öcsivel örök barátságot kötöttél. Három hét alatt Te felforgattad az életemet és a lakásomat. Sebeid szépen begyógyultak és a megtört tekinteted is inkább pajkossá változott. Jeleztem a WRH-nak, hogy szeretnélek örökbefogadni, hiszen te, már hetekkel ezelőtt örökbefogadtál. Teltek a hetek és hónapok, majd beiratkoztunk a kutyaiskolába, amit hála neked sikeresen elvégeztünk. Melletted megtanultam nyitottabbak, lenni és megtanítottál, hogy nem kell mindent annyira komolyan venni. Általad sok barátra tettem szert. Az évek során sok ideiglenes állatot és embert fogadtunk be, akikhez te mindig nyílt szívvel közeledtél, de mindig éreztetted velem, hogy én vagyok a gazdád. Velem voltál mikor zajlott az élet körülöttem, még akkor is mikor fájt lenni is. Voltunk bemutatókon, versenyeken. Majd belépett az életedbe még egy gazdi, de ő már csak a megfontolt Nico – t ismerhette meg. Rengeteget kirándultunk, világot láttunk, hegyet-völgyet bejártunk. Majd észrevettem, hogy lassulunk, mondtam is neked, hogy Koszmanóból Trottymanó lettél, tekintetedből látható volt, hogy nem igazán díjazod a humoromat. Az órákig tartó önfeledt játékot szép lassan felváltották a lassú séták és a hosszú percekig tartó szimatolások, már nem rohantál oda minden kutyához boldogan üdvözölni őket. Még jártunk kirándulni, de már volt kutyatáskád. Már nem engedtelek az ágyra felugrálni, kaptál helyette létrát, rámpát. Majd eljött az idei év, ez már keserves volt, egyre többször voltál beteg, Megszaporodtak a rossz napok és már annak is örültem, ha becsúszott egy-egy önfeledt óra. Az utolsó két hét már csak az állatorvosról szólt. Sokszor tehetetlen dühömben sírva fakadtam, majd utolsó két nap beláttam, hogy akármilyen nagy harcos vagy mi ebből már nem jövünk ki jól és augusztus 23-án elengedtelek. El kellett, hogy engedjelek, mert a szeretet sosem birtokol! Kedves Westie Rescue Hungary! Köszönöm, hogy örökbe adtátok nekem és bíztatok bennünk. Kedves Akela Kutyaiskola! Sokat tanultunk tőletek! Drága Timi dokinéni(Dr. Laczkó Tímea – állatorvos)! Köszönjük a gondoskodásodat! Azt az erőfeszítést, amit az utolsó időben tettél értünk, és hogy mindig tisztelettel bántál Nicoval. Emberséged egyedülálló és nagyon ritka. Köszönjük a sok barátnak, hogy azt a tizenkevés évet velünk töltötte! A legszebb fotójával búcsúzom, kérlek erre emlékezzetek!”