A kamaszkor nem csak az emberek életében jelent hatalmas változásokat, a kutya életében ugyanúgy. Az eddig ellenállhatatlan kölyökkutyánk hirtelen elkezd a fejünkre nőni, és szinte átmenet nélkül válik az angyalkából sátáni kis ördögnövendékké.
Miért éppen most?
A kutya életében a 8-10. hónap jelenti talán a legfontosabb mérföldkövet, ezt a ciklust a bevésődés időszakának nevezzük. Eddigi életében a falkában „rangsoron kívülinek” számított. A farkasok – és ugyanígy a kutyák – között a kölykök nem számítanak bele a falka sorrendjébe. Számukra sokkal több minden megengedett, még nem kell megharcolniuk az ételért, a pozícióért, a tiszteletért. Azonban az ivarérést követően el kell kezdeniük a felnőttek nehéz életét élniük, aminek természetes velejárója az első szárnypróbálgatások a falkában való hely kialakításáért.
Ettől az időszaktól kezdve már nem kölykök és felnőttek vannak körülöttük, hanem szukák és kanok, akik párok és vetélytársak. Meg kell tanulniuk, milyen a helyes viselkedés a saját és a másik nemmel szemben. A játék hirtelen már nem csak játék, hanem a másik erejének felmérése, illetve a megfelelő pár kiválasztására tett kísérlet is.
Hogyan befolyásolja ez a kutya-gazda kapcsolatot?
Ez a korszak talán a legfontosabb időszak a kutya-gazda kapcsolat kialakulása és további léte szempontjából is. A kölyök viselkedése hirtelen változik meg, szinte egyik napról a másikra. A legtöbb gazdi értetlenül áll a helyzet előtt, hogyan változhatott meg az eb viselkedése ilyen gyorsan és gyakran ennyire radikálisan. A bizonytalan kutyusból hirtelen erőszakos, gyakran agresszív viselkedés tör elő, míg a félősök érdeklődővé, vakmerővé vállnak. Az eddig jól begyakorolt feladatok mintha törlődtek volna a kutya agyából, hirtelen alkalmi süketté vállnak, ha más, fontosabb elfoglaltságuk akad. Ha nem figyelünk ezekre a jelekre, később sokkal nehezebb lesz orvosolni őket, úgyhogy itt az idő a kamaszkutyánk megregulázására.
Következetesség
Következetesség mindenek felett! Ha a kölykökkel kapcsolatban azt mondtuk, hogy a következetesség fontos, akkor egy kamaszkutya életében ez elengedhetetlen és döntő jelentőségű. Ez a korszak dönti el, hogy végül is mit szabad és mit nem, kinek hol a helye és kinek mi a feladata a falkában. Ha ebben az időszakban valamit egyszer ráhagyunk a kutyánkra, akkor azt 100-szor nehezebb lesz kijavítani, mint egy kölyök esetében. Minden olyan viselkedést, ami nem tetszik, azt tiszteletlenségnek kell tekintenünk (ugyanúgy mint egy kamasz gyerek esetében), és azonnal helyre kell tennünk. Gondoljunk arra, hogy mi az a viselkedés, amit egy falka még tolerálna és mi az, amit már nem engedne meg. Ehhez mérten dicsérjünk és büntessünk. Legyünk erősek. Ha valamit tízszer tiltottunk, akkor tizenegyedszer se engedjük meg, hiába fáradtunk már bele. Ez a korszak nem tart hosszú ideig, viszont annál több energiát és kitartást igényel, de megéri. Ha a sorrend most megfelelően alakul és a kutyánkkal el tudjuk fogadtatni, hogy mi vagyunk a falkavezérek, akkor szinte biztos, hogy a jövőben sem alakul ki agresszió vagy éppen kezelhetetlen félelem, amelyek mind a nem megfelelő irányítást tükrözik.
Jutalmazás – büntetés
Fontos, hogy ez a két viselkedési forma határozottan és jól elkülönüljön. Ha egyszer megharagszunk valamiért, akkor ne mosolyogva, magas hangon, legyintgetve adjuk kutyánk tudatára, mert nem fog minket komolyan venni. Ha olyat tesz, ami nekünk nem tetszik (pl. morog a többi kutyára, ugat, ha el akar érni valamit, rágja a pórázt…), akkor azt azonnal és határozottan, mély hangon, hangosan tiltsuk. Mindig legyünk komolyan mérgesek az adott viselkedésért, mert a kutya megérzi, ha csak színjáték a szidás, és mögötte nem áll igazi rosszallás. Amikor viszont olyan dolgot tesz, amit felnőtt korában is elvárunk tőle (visszajön, ha hívjuk, leül a járdaszegélynél, utasításra elengedi, ami a szájában van…), akkor a jutalmazás legyen nagyon lelkes, dicsérjük a kutyánkat magas hangon, simogassuk meg, használjunk jutalomfalatot, hogy minél élesebben el tudja különíteni, mi a jó és mi nem az.
Szex-mániás a kutyám?
A legtöbb gazdi ebben a korszakban találkozik először a kutyája hágó mozdulataival, ami nem csak kanoknál, de szukáknál ugyanúgy megjelenhet. A kutya szinte bármit választhat „társul” magának, a különféle plüssállatoktól kezdve, az asztal lábán át, az ülőgarnitúráig. Nem kell aggódnunk, kutyánk viselkedése teljesen normális. Nem szabad összekevernünk egy 8-10 hónapos kutya hágó mozdulatait egy felnőtt eb ugyanilyen viselkedésével. Míg a kamaszkutyánk mindössze „gyakorol” és felkészül a későbbi párzási rituáléra, addig a felnőtt kutya esetében ez már a dominancia egyik meghatározó jele. Nyugodtan hagyhatjuk, hagy élje ki magát, nem kell rászólnunk egészen addig, míg nem rajtunk, illetve más embereken vagy kutyákon teszteli új képességét. Ebben az esetben határozottan szóljunk rá, és a nyakbőrénél fogva emeljük meg és rázzuk meg vagy póráz vagy hosszúvezető segítségével rántsunk bele határozottan.
Kiképzés
Kiképzés szempontjából is elhanyagolhatatlan ez az időszak, így a legtöbb hibát itt tudjuk elkövetni. Nagyon fontos, hogy a kutya és a gazdája között 100%-os legyen a kapcsolat. Figyeljünk rá, hogy azt az időt, amit a kutyánkra szánunk, azt tényleg rá szánjuk. Ne telefonálgassunk közben, ne azon gondolkodjunk, hogy mi lesz az ebéd és mit kell még aznap elintéznünk… Figyeljünk oda az ebre, aki póráz végén fityeg. Éppen ezen hibák miatt a legtöbb gazdi ebben a korban veszi el a kutya kedvét a közös munkától. Hogyan várhatjuk el, hogy a kutya ránk figyeljen, ha mi sem rá figyelünk?
Ha már eljutunk odáig, hogy képesek vagyunk napi 15-20 percet csak a kutyával foglalkozni, nekiláthatunk a kiképzésének. Ennyi idős korára már több ideig képes figyelni, mint egy kölyök, azonban arra mindenképpen ügyeljünk, hogy ne erőltessük túl, illetve ne várjunk tőle olyat, amit még nem bír. Minden jól teljesített feladatot jutalmazzunk, hogy ne menjen el a kedve a tanulástól. Amint azt látjuk, hogy a figyelme kezd elkalandozni, illetve elfárad, azonnal hagyjuk abba a gyakorlást (de az adott feladatot még mindenképpen fejezzük be!) és oldjuk föl egy kis játékkal, sétával. A lényeg a fokozatosság és persze a következetesség!Ha úgy látjuk, hogy valamit, amit régebben már tudott, hirtelen „elfelejtett”, ne essünk kétségbe. Ez is csak a szárnypróbálgatások egyik variációja… kipróbálja, meddig játszhat a gazdi türelmével. Ne legyünk idegesek, egyszerűen lépjünk vissza egy lépcsőfokot és kezdjük előröl az oktatást. Azt azonban soha ne hagyjuk, hogy a kutya „nyerjen”. Ha semmi pénzért nem hajlandó végrehajtani a feladatot, holott régebben már tudta, akkor egyszerűen kényszerítsük bele, mert ha ráhagyjuk, hogy nem kell megcsinálnia, akkor a jövőben is így fog reagálni minden parancsra, hiszen a múltkor sem kellett megcsinálnia.
Ne essünk pánikba, a kamaszkor hamar elmúlik. A lényeg a következetesség és a határozottság. Ha ezeket betartjuk, akkor pár hónap múlva mindenki minket csodál majd, hogy milyen fiatal, mégis milyen okos kutyánk van!
Forrás: Cerberos Kutyaiskola