Az örök kérdés a gondos gazdi részéről, hogy mi a legideálisabb táplálék a kutyájának. Ezzel az összefoglalóval ezt a kérdéskört tesszük nagyító alá.
A kutyát húsevő állatnak tartjuk, bár a háziasítás során táplálkozása sok tekintetben módosult. A farkasok egy-egy vadászat után alaposan belakmároznak a zsákmányból és előfordul, hogy ezután napokig nem esznek. Az emésztőrendszer ehhez az életmódhoz alkalmazkodott, hogy képes legyen hirtelen nagy mennyiségű étel emésztésére, de ugyanakkor a több napig tartó éhezést is elviseljék. Ezek a tulajdonságok még a kutyánál is megvannak, tehát sokkal több táplálék felvételére képes, mint amire szükség lenne. A gyomruk igen rugalmas és tágulékony, hogy nagy mennyiségű hús, csont és belsőségek befogadására legyen képes. Az étel gyorsan keresztülmegy az emésztőrendszeren.
Mivel tápláljuk a kutyát?
TÁP
A száraztáp jó döntésnek tűnik abban az esetben, ha szeretnénk kevés energiaráfordítással, de kiegyensúlyozottan táplálni kedvencünket. A legfontosabb, hogy mindig egy jó minőségű táp mellett döntsünk, ami kellő arányban tartalmazza azokat az összetevőket és kiegészítőket (vitaminokat), amire az állatnak szüksége van. Kölykök esetében mindig kifejezetten kölyöknek való tápot etessünk, hiszen a kölyökkutyák és a felnőttek energiaigénye, valamint fehérjeszükséglete eltérő. A napi ajánlott mennyiség a csomagoláson fel van tüntetve, ezt semmiképpen ne lépjük túl, mert a fokozott táplálékbevitel hízással jár.
FŐTT ÉTEL
Szigorúan le kell szögezni, hogy a főtt étel etetése nem azt jelenti, hogy a család által el nem fogyasztott mindenféle étel a kutya táljában landol. Ebben az esetben nagyon fontos a megfelelő arányok alkalmazása. A fehérjeszükséglet egy felnőtt kutya esetén kb. 20-26%, a nyerszsír szükséglet 5-10% között van. Szénhidrátokra aránylag kevés mennyiségben van szükség, hiszen energiaszükségletüket a fehérjékből és a zsírból fedezni tudják. Emellett figyelmet kell fordítani a rostkiegészítésre, hiszen nemcsak jóllakottság érzet kiváltásában, de a normális állagú bélsár kialakításában is fontos szerepe van (nyers reszelt alma vagy répa). Javasolt egyszerre nagyobb adagot elkészíteni, majd napi fejadagokra osztva a fagyasztóban könnyen tárolhatjuk ezeket.
Példa egy házilag összeállított, egészséges, felnőtt, közepes intenzitású munkát végző kutya takarmánykeverékére (1 kg mennyiségre vonatkoztatva): 500 gr sült vagy főtt hús, 100 gr sült sertésmáj, 300 gr főtt rizs, 100 gr főtt répa vagy vegyes zöldségkeverék, 2-3 evőkanál sertés vagy libazsír, 1 főtt tyúktojás, 2-3 evőkanál búzacsíra, 1 kávéskanál só.
/ Forrás: Dr. Fodor Kinga: Mit egyen a kutyám c. könyve 177. oldal/
NYERS ETETÉS (BARF)
A nyers etetés lényege, hogy leutánozza a vadon élő állat táplálkozását a lehető legtöbb nyers tápanyagot használva, mely kiegészíthető természetesen további összetevőkkel. Ugyanolyan arányban tartalmazza ugyanazokat az összetevőket, mint amit az ősök is fogyasztottak: ezek a hús, csont, zsír, belsőségek és növényi összetevők. Az arányok betartása itt is fontos. Alkalmazása előtt tanácsos alaposan utánanézni a témának. Érdemes fokozatosan áttérni a nyers etetésre, hogy az emésztőrendszert ne terheljük meg hirtelen. Mindig olyan minőségű húst etessünk, ami emberi fogyasztásra is alkalmas. Fontos tudni, hogy hőkezelés nélkül nem javasolt sertéshúst és vadhúst etetni az esetleges parazitás bántalmak miatt.
Egy hegylakó ideális étlapjának összeállításában nagy részben szerepet játszhat a tény, hogy nagyon gyakori a táplálékallergia a fajta esetében. Az allergia jelenléte alapvetően nem zárja ki egyik etetési módszert sem, azonban ilyenkor mindenképpen ajánlatos részletesen konzultálni egy állatorvossal. Ez abban az esetben is javasolt, amennyiben kedvencünknek bármiféle egészségügyi problémája van.
Napi etetések száma életkor szerint a következő:
- Kölykök a választás után 3-4 hónapos korig: 3-5 alkalommal
- 4-8 hónapos kor között: 3-szor
- 8 hónapos kortól felnőtt korukig: napi 2-szer
- Felnőtt korban (egészséges kutya): napi 1-szer ( 2x)
A hányásról
Bizonyos öröklött tulajdonságok miatt a kutyák képesek olyankor is hányni, amikor tulajdonképpen semmi komoly egészségügyi problémájuk nincsen. Ez egyrészt abból adódik, hogy mivel képesek egyszerre nagyobb mennyiségű étel felvételére, gyakori a túlevés. Ilyenkor a feleslegtől hányással szabadulnak meg. Másrészt ez a hányás egy ősi szokásra vezethető vissza, amikor a farkasok élelmet „vittek” a kölyköknek vagy a falka gyengébb tagjainak. Amennyiben a hányás nem jár kedvetlenséggel, étvágytalansággal, lázzal, valamint nem ismétlődik meg rövid időn belül, nem kell azonnal orvoshoz rohannunk vele.
A csontetetésről
Csont és csontos hús etetése meglehetősen kényes kérdés egy hegylakó esetében. A csont pozitív tulajdonsága, hogy az aktív rágással elkerülhető a fogkövesség, és kiválóan erősíti a rágóizmokat. Viszont a statisztikák szerint a west highland white terrier az egyik leggyakoribb fajta, amelyen azért kell sürgősséggel műtétet végrehajtani, mert a nyelőcsőben elakadt egy idegen test. Sajnos igen sok hegylakó habzsol, gyorsan el akarja tüntetni mindazt, ami a tányérjában van. Csont evésekor sincs ez másképpen és előfordul, hogy egy-egy nagyobb darab egyben lecsúszik. Ez azért veszélyes, mert a nyelőcső bizonyos részeken beszűkül, mielőtt a falat a gyomorba érne. Azonban a nagyobb csontdarabok (pl. nyak etetésekor a csigolyacsont) megakadnak ezeken a szűk részeken, legtöbbször a mellkasi szakaszon. Ekkor első lépésként endoszkóppal meg lehet kísérelni az elakadt idegen test eltávolítását, azonban ha ez nem sikerül, akkor sebészi beavatkozásra van szükség. Ebből látható, hogy bár a csont etetése jótékony hatású lehet a fogakra, azonban mérlegelni kell az azzal járó veszélyeket.
Írta: Dr. Laczkó Tímea
