Alapvető kérdésként merül fel, hogy szükség van-e egyáltalán bilétára, ha már a chipelve van a kedvencünk (ami ugyebár már kötelező).
A végső döntést mindenki eldönti maga, hogy mennyit „ér” és mennyit „fektet be” kutyájának passzív biztonságába. A kép árnyalásához pár gondolatot, érvet osztunk meg most az olvasóval.
A chip, bár tartalmazza a kutya és a gazda alapadatait, ezeknek azonosítása csak chipleolvasóval felszerelt állatorvosi rendelőben lehetséges és az adatokhoz is kizárólag ők férnek hozzá a PETVETDATA rendszerében. Ha mégis lapulna egy nem éppen olcsó kézi leolvasó a kredenc mélyén, mindössze egy 15 számból álló számsor lesz a végeredmény. (Azt le tudjuk ellenőrizni a PETVETDATA oldalán magunk is, hogy a chip egyáltalán regisztrálva van-e a rendszerben, ez esetben megjelenik a kutya neve, fajtája, ivara.)
Ismerve az emberi természetet, a segítőkészség megvan a legtöbbekben, ha egy gazdátlan állatba botlik, de mi történik, ha ott a becsületes megtaláló, ott a barátságos állat és kész, semmi több információ nem áll rendelkezésünkre?!
Azt is elmondhatjuk, hogy ilyenkor, ha nem elég elszánt valaki, akkor győz az önmeggyőzés folyamata, hogy van nyakörve, biztos itt a gazdi is a környéken. És elengedik a kutyát, aki szegény nem tudja elmondani, hogy mi is történt vele.
Itt jön képbe a biléta, mint elsődleges információhordozó. Voltaképpen miről is beszélünk? Egy tetszőleges szöveggel ellátott fémkorongról, melyre azt vésetünk, amit közölni szeretnénk a tettre kész, jó szándékú megtalálóval, hogy segítségével kedvencünk hazatérhessen hozzánk.
Gyakorlati tapasztalat, ha biléta lóg a kutya nyakában, remek motiváló erő arra, hogy felhívják a rajta lévő telefonszámot, mert a megoldás szinte tálalva van, és bizony, napi egy jótett a legtöbbünk életébe belefér.
Ha utazunk, teljes természetességgel címkézzük fel a bőröndünket, de még a kisgyerek kabátjába is beleírjuk a nevét, vagy hímezzük óvodai jelét. Ha ezeknek az élettelen tárgyak esetében esélyt adunk a visszakerülésre, miért kockáztatjuk annak a kisállatnak az életét, aki ránk bízza magát, akiért felelősséget vállaltunk?
Anyagi meggondolásból? Ha az interneten keresgélünk, már akár 1000.- Forint alatt (postaköltséggel együtt) találunk olyan szolgáltatót, aki elkészíti nekünk. Esetleg bízunk a szerencsénkben és abban a tévhitben, hogy ilyen velünk nem fordulhat elő? Nos, előfordulhat, hiszen egyetlen, akiben bízhatunk egy életen át, az Murphy.
És mi kerüljön a bilétára?
A telefonszámunk mindenképpen. Azon felül a kutyánk neve vagy csak a tény, hogy chippel ellátott a jószág és a kérés, miszerint vigye el a legközelebbi állatorvoshoz? Nos, ez egyéni döntés kérdése. Mint az, hogy ezért a két doboz cigaretta, két liter benzin, egy fél mozijegy áráért megnöveljük kedvencünk esélyét, vagy spórolunk és cserébe önvádat, bizonytalanságot, félelmet és könnyeket kaphatunk. Ön dönt. Ebben is…
Forrás: Tiboldi-Polgár Tamás
