Szabó Gábor – Elnök
Polgári foglalkozásom: villamos remízben karbantartási koordinátor Kutyáim: Diki (2005-2020) kölyökként vásárolt, Clyde (2005-2017), Szaffi (2013), Manó (2011-2025) és Csutika (2016) WRH-tól örökbe fogadott Westiek Így hárman Diki a kapitány, Clyde a matróz (Popeye) és jómagam együtt kezdtünk el segédkezni a hajótörött Westie-k mentésében. WRH Szaffi 2016-ban, WRH Manó 2018-ban és WRH Csutika 2020-ban 2024-ben pedig WRH Houston csatlakozott a csapathoz.
A WRH munkásságával 2014 januárjában találkoztam, és azonnal ideiglenes befogadónak jelentkeztem. Azóta számtalan Westie megfordult szerény hajlékomban, ki csak pár óráig, ki néhány napig, ki pedig teljes felépülése végéig élvezte vendégszeretetünket.
Jelenleg a fajtamentés kutyáival kapcsolatos mentési, rehabilitációs, örökbeadási feladatait látom el.
2025-ben pedig átvettem az egyesület teljeskörű vezetését.
Tóth Rita Ágnes
Tóth Rita Ágnes vagyok. Polgári foglalkozásom, egy gyógyszergyártó cégnél vagyok gépkezelő munkatárs.
Kutyáim Picúr (2011) kölyökként vásárolt Chihuahua , Letty (2011), és Pepe (2015) WRH-tól örökbefogadott Westiek.
A WRH munkásságával 2015-ben Gábor révén ismerkedtem meg, azóta is együtt végezzük a fajtamentés ügyes-bajos dolgait (mentések, ideiglenes kutyáink ellátása).
A médiát figyelemmel kísérem, és azonnal jelzem, ha bajba jutott kutyusról értesülök.
Kisgyörgy Mária – Varga Gyula
Rendezvénylebonyolító szakmunkatársak
Kisgyörgy Mária polgári foglalkozás: telekommunikációs cégnél dolgozom.
Varga Gyula polgári foglalkozás: gépkocsi vezető.
Kutyáink: Johnny (2008) ő kölyök korától van velünk Bodza (2010) őt 2016 ban fogadtuk örökbe.
Johnny által westies lévén évek óta nyomon követtük a WRH munkáját. Egy rendezvényen találkoztunk az egyesülettel először. Utána keresgéltem a neten, olvasgattam a munkájukról és nagyon tetszett amit képviselnek. Mélyen elszomorított mikor szembesültem azzal milyen nagy szükségük van ezeknek az édes kis szörmókoknak a segítségre.
2015 ben egy rendezvény után összeszedtem a bátorságom, oda mentem Hatvani Viktóriához azzal, hogy szeretnénk jelentkezni az egyesülethez önkéntesnek. Megtudtam milyen nagy szükség van ideiglenes befogadókra, támogatókra és önkéntes munkára.
Azóta sok sok rendezvényen vettünk részt több más állatvédő szervezettel együtt ahol próbáljuk egyre jobban megismertetni mindenkivel az egyesületet és igyekszünk még jobban felhívni a figyelmet az állatvédelemre.
Sokan kérdezik tőlem miért is van szükség ránk, ugyan ki ártana ezeknek az édes szöszöknek? Sajnos őket sem kíméli az egyre jobban elterjedt szaporítás. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy az emberek felismerjék a szaporító és a tenyésztő közötti különbséget.
A WRH nagyon elkötelezett a mentett kutyák rehabilitációjában és a családhoz kerülésük után is nyomon követi a sorsukat.
Minket a rendezvényeken lehet megtalálni illetve az online árusításért vagyunk felelősök. De mivel szeretem mindenbe beleütni az orrom így ott segítünk ahol tudunk 🙂
Jó érzés egy ilyen remek, összetartó és tettre kész csapatnak a tagja lenni akik nem ismerik a lehetetlen szót. Jó érzés tudni, hogy ebben a rohanó világban vannak emberek akik nem mennek tovább és nem néznek félre egy sorsára hagyott állat láttán. Összefognak azért, hogy egy boldogabb élet lehetőségét megadják neki.
Harmath Katalin – Titkár, Támogatói Klub vezető
Polgári foglalkozásom: Vállalkozási referens egy tervező irodában
Kutyáim: Kókusz (2009-2021), WRH Peggy (2005-2016), WRH Bibi (2013-2021), WRH Szofi (2021.)
Az állatszeretetem már kiskoromban kezdődött mikor megkaptam Charlie nevű közép uszkáromat. Őt követte Alex aki egy doberman volt. De a szívem mélyén mindig szerettem volna egy Westie-t, és ez az álmom 2009-ben vált valóra mikor hozzám került Kókusz. A kutyakozmetikába járás rendszeres dolog lett nálunk. Látva a kutyakozmetikus gyönyörű munkáját elhatároztam, hogy ezt nekem is meg kell tanulnom. Ekkor elvégeztem a kutyakozmetikus képzést. A kutyák kozmetikázását otthonomban a főállásom mellett végeztem gyermekem megszületéséig. Sajnos most hely és időhiány miatt nem tudom csinálni, de bízom benne, hogy valamikor ismét élhetek a hobbimnak és szépíthetem a kutyusokat.
2012-ben találtam meg a WRH oldalát ahol tüzetesen átolvastam mindent. Itt tudtam meg, hogy nagyon nagy szükség van önkéntesekre, ideiglenes befogadókra, illetve támogatókra, akik nélkül nem lehet a mentett kutyák rehabilitációját ellátni, és ezen kutyák orvosi kezelését finanszírozni. Rögtön megkerestem Attilát, a Támogatói klub akkori vezetőjét, hogy szeretnék tagja lenni ennek a csapatnak, és szeretnék bármilyen módon segíteni. Ekkor sok sok rendezvényen vettem részt a WRH színeiben és ezáltal megismertem sok más állatvédő szervezetet is. A mai napig fontosnak tartom az állatvédelmet. 2014-ben leraktam az Országos Állatvédőrség által szervezett Állatvédőr vizsgát. Ideiglenes befogadással is próbálkoztam, de először WRH Peggy, majd WRH Bibi mancsait nem tudtam elengedni, így mindketten a családunk részévé váltak. Peggyt 2016-ban, Kókuszt és Bibit sajnos 2021-ben el kellett engednem a szívárványhídon túlra. Fél évig voltunk lányommal kutya nélkül, mikor rájöttem „Westie nélkül élni lehet, de nem érdemes.” 2021. decemberében fogadtam örökbe az akkor 7 hónapos Szofit aki boldogan éli napjait a családunk tagjaként.
2015-től a Támogatói klub adminisztrációját végeztem, majd kicsivel később a klub vezetését is Attilától átvettem. Büszkeséggel tölt el, hogy a Támogatói Klubunk most már több mint 400 taggal rendelkezik, akikre minden hónapban számíthatunk, ők a biztos pont a WRH életében anyagi téren. Remélem, hogy a jövőben egyre többen támogatják mind anyagilag, mind egyéb módon a segítségre szoruló mentettjeinket!
Pásztor Zoltán
Polgári foglalkozásom: egészségügyi berendezések telepítése és szervize. Kutyáink: Morisz (2012), Nico (2015) a két Coton de Tuléar és WRH Trixi (2007), akit 2020-ban súlyos egészségügyi problémákkal fogadtunk örökbe.
Kutyás életem jó tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor megérkezett családunkba Morisz. Majd feleségem hatására egyre többet jártunk ki menhelyre önkénteskedni, amit annyira megszerettünk, hogy hosszú időn keresztül heti 2 napot a menhelyi feladatok ellátásával töltöttünk. Közben rendszeresen otthonunkban is vállaltuk sérült, műtött kutyák vagy éppen kidobott aprócska babák ellátását. Szépen lassan az életünk szerves része lett az állatmentés. Az évek során, a menhelyi munka kapcsán szerzett jelentős mennyiségű jó, illetve rossz tapasztalataim sarkalltak arra, hogy ezeket az átlagemberekkel is megismertessem. Ezért a következő generáció felé fordulva, elkezdtem a felelős állattartás suliprogramot. Szerencsére sok helyen nyitottak a témával kapcsolatban, ezért 5 év alatt rengeteg felkérést kaptam ovitól a gimnáziumig, táborokba, rendezvényekre és nagy örömömre orvosi rendelőkbe, csapatépítő programokra. Legnagyobb energiámat a tájékoztatásra, valós helyzetek megismertetésre, az érzékenyítésre fordítom. Ebben fontos szerep jut állandó kísérőmnek, Morisznak illetve az éppen nálunk lévő mentett kutyáinknak. Imádom ezt csinálni, mert folyamatos fejlődésre és változásra ösztönöz. Egy önkéntestársam ajánlására találkoztam először a
WRH-val, 2017 augusztusában. Anitával ideiglenes befogadónak jelentkeztük, azóta folyamatosan vannak nálunk mentett kutyák, főként a súlyosabb egészségügyi problémákkal küzdő Westie-k töltik nálunk a rehabilitáció időszakát. Ezek a kutyusok néha komoly kihívást jelentenek, de nem-et senkire sem mondunk. Viki és Gábor a közös munkánk kapcsán egyre több feladatot bíztak ránk, amit nagy örömmel csinálunk. Jelenleg a Facebook oldalon olvasható híreket írom, a gazdijelentkezők első körös telefonos felmérése a feladatom, imádom a felelős állattartás projektemet és természetesen állandó ideiglenes befogadók vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy kutyázás nélkül nem lenne teljes az életem, ezt pedig elsősorban feleségemnek Anitának köszönhetem!
