Hatvani Viktória – Elnök
Polgári foglalkozásom: Credit Collection Specialist
Kutyáim: Hannah (2007), Frodó (2011) és Ada (~2005) – West Highland White Terrierek
A kutyákkal való kapcsolatom a bölcsőben kezdődött, és azóta is folyamatosan körülvesznek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy tudom mit jelent egy állat feltétel nélküli szeretete; nélkülük nem is lenne érdemes élni véleményem szerint. Mindig részesei voltak az életemnek; 4-5 kutyánk is volt egyszerre, Anyukám mindenkit befogadott, akit tudott.
Első, igazán sajátomnak mondható kutyusom Hannah. A főiskola után külföldre költöztem és 1 évig bírtam, hogy nincs mellettem kutyatárs. Anyukám lepett meg (előzetes megbeszélés után természetesen) kislányommal, akit azóta is a legjobb születésnapi ajándékként tartok számon. Velem tartott mindenhova a világban, sosem hagytam őt hátra. 2010 áprilisában költöztünk haza és pár héttel később kerültünk a Cerberos Kutyaiskolába hogy megtanuljuk, mi fán terem az illedelmes kutya. Hamar kiderült, hogy nem is Ő, hanem én szorulok nevelésre. 2 évig a kutyaiskola bemutatócsoportjának tagjai is voltunk. Kisfiamat, a gombszem-királyfi Frodót 2010 márciusában fogadtam örökbe, ő a WRH elsőszámú reklámarca. Ada pedig a sok közül az az ideiglenes gondozott WRH mentett egyszemű hegylakó, akit nem tudtam másnak odaadni. A hármas fogatom így teljes.
A Cerberos Állatvédő Egyesületnek köszönhető, hogy megismertem a hazai állatvédelmet (és hiányait), a munkában pedig 2011 februárjától vettem részt aktívan. 2011 nyarán elvégeztem az Állatvédőr tanfolyamot, hogy csatlakozhassak az első Országos Állatvédőrséghez és én is felesküdtem, hogy védem a védtelent!
Egy szép őszi napon vidékre utaztam ahol találkoztam Kalózzal és Trixievel. Éreztem, hogy segítenem kell rajtuk, mert más esélyük nincsen az életben maradásra. Így gondoltam egy nagyot és felvetettem az ötletet a lányoknak, hogy alakítsuk meg a fajtamentést. A többi már történelem.
Igyekszem a legjobb tudásom szerint koordinálni a csapat tevékenységét és előteremteni a működésünkhöz szükséges erőforrásokat. Nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk, ilyen röpke idő alatt
Szabó Gábor – Ügyvezető
Polgári foglalkozásom: villamos remízben karbantartási koordinátor Kutyáim: Diki (2005-2020) kölyökként vásárolt, Clyde (2005-2017), Szaffi (2013), Manó (2011) és Csutika (2016) WRH-tól örökbe fogadott Westiek Így hárman Diki a kapitány, Clyde a matróz (Popeye) és jómagam együtt kezdtünk el segédkezni a hajótörött Westie-k mentésében. WRH Szaffi 2016-ban, Manó 2018-ban és Csutika 2020-ban csatlakozott a csapathoz.
A WRH munkásságával 2014 januárjában találkoztam, és azonnal ideiglenes befogadónak jelentkeztem. Azóta számtalan Westie megfordult szerény hajlékomban, ki csak pár óráig, ki néhány napig, ki pedig teljes felépülése végéig élvezte vendégszeretetünket.
Jelenleg a fajtamentés kutyáival kapcsolatos mentési, rehabilitációs, örökbeadási feladatait látom el.
Nyilassy Rita – Titkár
Polgári foglalkozásom: köztisztviselő
Kutyáim: Arthur 2007-ben született, kiállítási kutya, immáron több hazai és külföldi Champion cím birtokosa, emellett természetesen családunk dédelgetett kedvence. Mostanság a Váci Cerberos Kutyaiskola lelkes tanulója. 2013-ban bővült a falkánk két kölyök skót terrierrel, Oscarral és Pepyvel. Mit is mondhatnék, izgalmas az élet három kutyával, ugyanakkor roppantul szórakoztató is.
A többiekhez hasonlóan gyermekkorom óta rajongok a kutyákért. Kapcsolatom a WRH-val 2011 telén kezdődött, amikor a facebook-on rátaláltam az oldalra. Azelőtt nem szembesültem azzal, hogy milyen sok a segítségre szoruló westie hazánkban. Attila a Támogatói Klub vezetője engem is meginvitált a klubba. Azonnal igent mondtam. Azóta igyekszem segíteni a WRH munkáját mindenben mint az egyesület titkára.
Tóth Rita Ágnes
Tóth Rita Ágnes vagyok. Polgári foglalkozásom, egy gyógyszergyártó cégnél vagyok gépkezelő munkatárs.
Kutyáim Picúr (2011) kölyökként vásárolt Chihuahua , Letty (2011), és Pepe (2015) WRH-tól örökbefogadott Westiek.
A WRH munkásságával 2015-ben Gábor révén ismerkedtem meg, azóta is együtt végezzük a fajtamentés ügyes-bajos dolgait (mentések, ideiglenes kutyáink ellátása).
A médiát figyelemmel kísérem, és azonnal jelzem, ha bajba jutott kutyusról értesülök.
Kisgyörgy Mária – Varga Gyula
Rendezvénylebonyolító szakmunkatársak
Kisgyörgy Mária polgári foglalkozás: telekommunikációs cégnél dolgozom.
Varga Gyula polgári foglalkozás: gépkocsi vezető.
Kutyáink: Johnny (2008) ő kölyök korától van velünk Bodza (2010) őt 2016 ban fogadtuk örökbe.
Johnny által westies lévén évek óta nyomon követtük a WRH munkáját. Egy rendezvényen találkoztunk az egyesülettel először. Utána keresgéltem a neten, olvasgattam a munkájukról és nagyon tetszett amit képviselnek. Mélyen elszomorított mikor szembesültem azzal milyen nagy szükségük van ezeknek az édes kis szörmókoknak a segítségre.
2015 ben egy rendezvény után összeszedtem a bátorságom, oda mentem Hatvani Viktóriához azzal, hogy szeretnénk jelentkezni az egyesülethez önkéntesnek. Megtudtam milyen nagy szükség van ideiglenes befogadókra, támogatókra és önkéntes munkára.
Azóta sok sok rendezvényen vettünk részt több más állatvédő szervezettel együtt ahol próbáljuk egyre jobban megismertetni mindenkivel az egyesületet és igyekszünk még jobban felhívni a figyelmet az állatvédelemre.
Sokan kérdezik tőlem miért is van szükség ránk, ugyan ki ártana ezeknek az édes szöszöknek? Sajnos őket sem kíméli az egyre jobban elterjedt szaporítás. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy az emberek felismerjék a szaporító és a tenyésztő közötti különbséget.
A WRH nagyon elkötelezett a mentett kutyák rehabilitációjában és a családhoz kerülésük után is nyomon követi a sorsukat.
Minket a rendezvényeken lehet megtalálni illetve az online árusításért vagyunk felelősök. De mivel szeretem mindenbe beleütni az orrom így ott segítünk ahol tudunk 🙂
Jó érzés egy ilyen remek, összetartó és tettre kész csapatnak a tagja lenni akik nem ismerik a lehetetlen szót. Jó érzés tudni, hogy ebben a rohanó világban vannak emberek akik nem mennek tovább és nem néznek félre egy sorsára hagyott állat láttán. Összefognak azért, hogy egy boldogabb élet lehetőségét megadják neki.
Harmath Katalin – Támogatói Klub vezető
Polgári foglalkozásom: Vállalkozási referens egy tervező irodában
Kutyáim: Kókusz (2009-2021), WRH Peggy (2005-2016), WRH Bibi (2013-2021), WRH Szofi (2021.)
Az állatszeretetem már kiskoromban kezdődött mikor megkaptam Charlie nevű közép uszkáromat. Őt követte Alex aki egy doberman volt. De a szívem mélyén mindig szerettem volna egy Westie-t, és ez az álmom 2009-ben vált valóra mikor hozzám került Kókusz. A kutyakozmetikába járás rendszeres dolog lett nálunk. Látva a kutyakozmetikus gyönyörű munkáját elhatároztam, hogy ezt nekem is meg kell tanulnom. Ekkor elvégeztem a kutyakozmetikus képzést. A kutyák kozmetikázását otthonomban a főállásom mellett végeztem gyermekem megszületéséig. Sajnos most hely és időhiány miatt nem tudom csinálni, de bízom benne, hogy valamikor ismét élhetek a hobbimnak és szépíthetem a kutyusokat.
2012-ben találtam meg a WRH oldalát ahol tüzetesen átolvastam mindent. Itt tudtam meg, hogy nagyon nagy szükség van önkéntesekre, ideiglenes befogadókra, illetve támogatókra, akik nélkül nem lehet a mentett kutyák rehabilitációját ellátni, és ezen kutyák orvosi kezelését finanszírozni. Rögtön megkerestem Attilát, a Támogatói klub akkori vezetőjét, hogy szeretnék tagja lenni ennek a csapatnak, és szeretnék bármilyen módon segíteni. Ekkor sok sok rendezvényen vettem részt a WRH színeiben és ezáltal megismertem sok más állatvédő szervezetet is. A mai napig fontosnak tartom az állatvédelmet. 2014-ben leraktam az Országos Állatvédőrség által szervezett Állatvédőr vizsgát. Ideiglenes befogadással is próbálkoztam, de először WRH Peggy, majd WRH Bibi mancsait nem tudtam elengedni, így mindketten a családunk részévé váltak. Peggyt 2016-ban, Kókuszt és Bibit sajnos 2021-ben el kellett engednem a szívárványhídon túlra. Fél évig voltunk lányommal kutya nélkül, mikor rájöttem „Westie nélkül élni lehet, de nem érdemes.” 2021. decemberében fogadtam örökbe az akkor 7 hónapos Szofit aki boldogan éli napjait a családunk tagjaként.
2015-től a Támogatói klub adminisztrációját végeztem, majd kicsivel később a klub vezetését is Attilától átvettem. Büszkeséggel tölt el, hogy a Támogatói Klubunk most már több mint 400 taggal rendelkezik, akikre minden hónapban számíthatunk, ők a biztos pont a WRH életében anyagi téren. Remélem, hogy a jövőben egyre többen támogatják mind anyagilag, mind egyéb módon a segítségre szoruló mentettjeinket!
Bartóki Liliána
Polgári foglalkozásom: francia nyelvű kapcsolattartó
Kutyáim: Berta (7) WRH által mentett Westie, Riky (2000-2014) Westie
Állatokhoz fűződő szeretetem nálam is már kisgyermekkora nyúlik vissza. Sosem babáztam. Az idős nénik mikor játék babkocsim fölé hajoltak az utcán, folyton ruhába, sapkába bújtatott óriás plüss állatokat találtak benne. 🙂
Sajnos a szüleim csak teknősbékát, papagájt engedélyeztek a lakásban, macskát, két dán dogot az udvarra. Szerencsére felelős állattartást láttam otthon, mert a kutyáink bár zárt kennelben éltek, minden nap vittük őket sétálni, hétvégente pedig gyakran jártunk velük szocializációs foglalkozásra. Én ennek ellenére – akkori megfogalmazásommal élve – egy cuki szobakutyára vágytam, aki hű társam, igaz barátom lehet. Erre egy véletlen adott lehetőséget sok-sok év után.
Elsős voltam az egyetemen, mikor egy szerdai buli előtt lakótársaimmal bevásárolni indultunk egy hipermarketbe. Kifelé jövet az üzletből egy koszos, bozontos kis westie fiú szegődőtt mellénk, elkísért minket az autóig, majd az első ajtónyitással kényelembe is helyezte magát odabent. Egy órát keringtünk vele, kérdezősködtünk, nem tud-e valaki róla bármilyen információt. Semmi. Hazavittük szegedi albérletünkbe. Másnap állatorvos, kozmetika. Egy egészséges, 2 év körüli fiúcska talált ránk; Rikynek neveztük el. Közösségi oldal és internet hiányában 2 hétig hirdettük a legnagyobb megyei lapban, de nem jelentkezett érte a gazdi. Tesómmal szövetkezve, kész tények elé állítottuk Anyát, és néhány hét múlva egyszerűen hazavittük Rikyt az otthonunkba. Nem volt nagy üdvrivalgás, de néhány nap elég volt hozzá, hogy az egész család megszeresse. Onnantól fogva, beteljesült a régi álmom; Riky-pici mindenhová elkísért, leghűségesebb barátom, társam, bizalmasom volt 12 éven át. Riky által további sorsom is megpecsételődött; vérbeli westie rajongóvá változtam.
A WRH létezéséről, munkájáról az internetről értesültem, beléptem a Támogatói Klubba, onnan követtem az eseményeket. 2012-ben költöztük Budapestre, ami alkalmat adott arra, hogy személyesen is bekapcsolódjam a WRH munkájába. Az első néhány közös kutyasétát, rendezvényt követően jeleztem Vikinek, hogy szívesen vennék részt aktívabban is az Egyesület életében. Azóta egyre bővülnek a feladatkörök; boldoggá tesz, hogy hozzájárulhatók a kis hegylakók megmentéséhez.
2013. augusztusában új szerelembe estem, így lett családunk tagja WRH Berta, alias Mackó. Úgy érzem, általa még elkötelezettebb westie-s lettem. Hiszek abban, amit ez a Fajtamentő Egyesület képvisel. Hiszek abban, hogy kutya-ember barátságához nincs fogható. Mindegy, hogy fél éven vagy tizenöt éven át vagyunk társai egymásnak, aminek ezáltal részesei leszünk, az örökké elkísér és semmi mással nem pótolható. A WRH nagy hangsúlyt fektet mentett kutyusai fizikai és mentális rehabilitációjára, továbbá küldetésének tekinti, hogy családba kerülésüket követően is a lehető legjobb életminőségben legyen részük.
Remélem, hogy Viki és az egyesületi tagok aktív munkájának, az egyre bővülő támogatói csapatnak köszönhetően sok-sok hegylakós csodát valósíthatunk meg a jövőben is!
Pásztor Zoltán
Polgári foglalkozásom: egészségügyi berendezések telepítése és szervize. Kutyáink: Morisz (2012), Nico (2015) a két Coton de Tuléar és WRH Trixi (2007), akit 2020-ban súlyos egészségügyi problémákkal fogadtunk örökbe.
Kutyás életem jó tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor megérkezett családunkba Morisz. Majd feleségem hatására egyre többet jártunk ki menhelyre önkénteskedni, amit annyira megszerettünk, hogy hosszú időn keresztül heti 2 napot a menhelyi feladatok ellátásával töltöttünk. Közben rendszeresen otthonunkban is vállaltuk sérült, műtött kutyák vagy éppen kidobott aprócska babák ellátását. Szépen lassan az életünk szerves része lett az állatmentés. Az évek során, a menhelyi munka kapcsán szerzett jelentős mennyiségű jó, illetve rossz tapasztalataim sarkalltak arra, hogy ezeket az átlagemberekkel is megismertessem. Ezért a következő generáció felé fordulva, elkezdtem a felelős állattartás suliprogramot. Szerencsére sok helyen nyitottak a témával kapcsolatban, ezért 5 év alatt rengeteg felkérést kaptam ovitól a gimnáziumig, táborokba, rendezvényekre és nagy örömömre orvosi rendelőkbe, csapatépítő programokra. Legnagyobb energiámat a tájékoztatásra, valós helyzetek megismertetésre, az érzékenyítésre fordítom. Ebben fontos szerep jut állandó kísérőmnek, Morisznak illetve az éppen nálunk lévő mentett kutyáinknak. Imádom ezt csinálni, mert folyamatos fejlődésre és változásra ösztönöz. Egy önkéntestársam ajánlására találkoztam először a
WRH-val, 2017 augusztusában. Anitával ideiglenes befogadónak jelentkeztük, azóta folyamatosan vannak nálunk mentett kutyák, főként a súlyosabb egészségügyi problémákkal küzdő Westie-k töltik nálunk a rehabilitáció időszakát. Ezek a kutyusok néha komoly kihívást jelentenek, de nem-et senkire sem mondunk. Viki és Gábor a közös munkánk kapcsán egyre több feladatot bíztak ránk, amit nagy örömmel csinálunk. Jelenleg a Facebook oldalon olvasható híreket írom, a gazdijelentkezők első körös telefonos felmérése a feladatom, imádom a felelős állattartás projektemet és természetesen állandó ideiglenes befogadók vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy kutyázás nélkül nem lenne teljes az életem, ezt pedig elsősorban feleségemnek Anitának köszönhetem!
Kovács Attila – Támogatói Klub alapító
Polgári foglalkozásom: Lassan 10 éve vezetem Budaörsön a Fogadó a magyar királyokhoz vendéglőt egy régi jóbarátommal, ahol kutyás vendégeknek alapból jár a friss víz és a jutalomfalat.
Kutyáim: 3 Westie kislány Padmé, Zoé, Shila és egy Beagle fiúcska Joker. A falka vezére rangban és korban a “csókkirályi”címet birtokló Padme. Őt követi “lustimusti” Zoé, akitől-harapáshibájának köszönhetően-egyetlen sarokban kuksoló pók sem lehet biztonságban.Az erkélyről “forgalomirányító” Shila szintén 2004-es évjáratú grácia,akinek-bundázata alapján-bárány vér is csörgedezik az ereiben. (ők hárman “apás-anyás” hétnek megfelelően felváltva vannak velem) Végül de nem utolsósorban a “bélpoklos” kisöccs Joker, a 8 évesnek “becsült” Beagle fiúcska, akit a párom 6 évvel ezelőtt fogadott örökbe az érdi menhelyről.
A WRH-val 2012 év végén találkoztam először a Facebook-számomra egyetlen-értelmes funkciójának köszönhetően. Egy szörnyű állapotban lévő Illatos úti Hegylakó képe köszönt vissza az oldalamról. Abban a pillanatban világosodott meg bennem az érzés,hogy óriási tévhit volt részemről,hogy ezek a drága kis fehér pamacsok nem kerülhetnek bajba. Be kellett látnom,hogy ugyanúgy ki vannak szolgáltatva az emberi kegyetlenségnek („jobb” esetben csak felelőtlenségnek), mint az összes többi csodálatos négylábú barátunk. Mivel addig is „szériafelszerelés” volt a kocsimban a chipleolvasótól kezdve a jutalomfalaton át a pórázig minden, ami segíthet egy kóbor kutyát hazajuttatni, teljesen világos lett a számomra, hogy ebben a csapatban a helyem. Felvettem a kapcsolatot Hatvani Vikivel és –a felajánlásom után- elvállaltam az akkor még gyermekcipőben járó Támogatói Klub megalapítását és megszervezését, amit azóta is életem egyik legnagyobb megtiszteltetéseként élek meg. Varga Gábor barátunkkal összefogva nekiálltunk a „munkának” amely a rengeteg pozitív élmény mellett ugyan sok buktatót is rejteget magában, de a megmentett kis Hegylakók és a csodálatos közösség kárpótol mindenért!
Csatlakozzatok Hozzánk és érezzétek át amiről írok! Hegylakós Köszönet!
