Mi is az a szeparációs stressz?
Biztos sokan találkoztatok már azzal a problémával, hogy mikor magára hagyjátok a kutyát hosszabb, rövidebb időre az sír vagy rongál a lakásban mire megérkeztek. A szeparációs stressz kialakulásának több oka is lehet.
A leggyakoribb kiváltó okok
Az egyik, hogy a családban kialakított sorrend nem megfelelő vagyis, hogy kutyánkban nincs tudatosítva, hogy mi felelünk érte és nem ő értünk. Elköszönünk, megsimogatjuk állatkánkat mielőtt elmennénk otthonról. Szinte engedélyt kérve tőle a távozásra ezzel is megerősítve azt, hogy ő felel a mi épségünkért. Ezért szorongás tör az otthon hagyott kutyára, hogy ő nem tarthat velünk és nem tud megvédeni a külvilág veszélyeitől.
A másik ok lehet az, hogy egy nem kívánt viselkedési formát nem tudatosan megerősítünk kutyánkban. Azaz mikor halljuk sírni, nyüsszögni visszamegyünk és próbáljuk nyugtatni, simogatni ezzel máris beledicsérjük a helytelen magatartást.
A harmadik ok pedig azokat érinti leginkább akik otthoni munkát végeznek, nyugdíjasok és a nap 24 óráját a kutyával töltik. Ezzel esélyt se adva a kutyának arra, hogy megtanulhassa az egyedül létet. Ezeket a kutyákat is hozzá kell szoktatni az egyedülléthez!, hisz mindenkinek van ilyen-olyan intézni való dolga ahová nem viheti magával kutyáját. Senki nem örülne, ha kutyája ideges állapotban töltené azt a pár egyedül töltött órát.
Hogyan is előzhetjük meg a szeparációs stressz kialakulását?
Először is sok türelemmel és kitartással álljunk a feladathoz, rendezzük a sorrendet a családban (falkában). El kell érnünk, hogy minket tekintsen vezetőnek a kutyánk, ezzel tudatosítjuk benne, hogy mi felelünk érte, nem kell aggódnia értünk. Ezt néhány alapszabály betartásával tudjuk elérni náluk. Ilyen például az, hogy mikor eljövünk otthonról nem köszönünk el tőlük, nem simogatjuk meg őket. Vagyis nem kérünk engedélyt a távozásunkra. Ez az „engedély kérés” teljesen idegen viselkedési forma a természetükhöz, tehát nem fognak megsértődni azért mert mi (vezetők) szó nélkül kiléptünk a lakásból.
Haza érkezésnél szintén nem rajongjuk körbe őket amint belépünk az ajtón. Először a már otthon lévő családtagokat üdvözöljük! Átöltözünk és 10-15 perc eltelte után hívjuk oda magunkhoz kutyánkat, hogy őt is köszöntsük. Persze csak akkor ha már kutyánk lenyugodott, megadta a személyes terünket és nem rajtunk ugrálva, bökdösve próbálja meg felhívni magára a figyelmet. Amennyiben egyedül élünk akkor is tartsuk be a 10-15 percet, öltözzünk át, készítsünk egy teát stb.
Fokozatosan kezdjük el hozzá szoktatni az egyedülléthez kutyánkat. Csak rendesen lefárasztott kutyával kezdjünk neki a gyakorlásnak. Eleinte csak rövidebb időre (5 perc) hagyjuk magára kutyánkat és ezt az időtartamot fokozatosan húzzuk ki. Mikor azt tapasztaljuk, hogy csönd van visszalépünk a lakásba, ugyanúgy viselkedünk mint haza érkezésnél. Kivárunk, majd üdvözöljük. Amint elértük a hosszabb (kb. fél óra-óra) ideig való egyedüllétet, normális, csendes, kármentes viselkedéssel, üdvözlés után vigyük el sétálni vagy játszunk kicsit vele.
Nagyon fontos szerepet játszik még a kutya fekhelyének elhelyezése is. Minél nagyobb biztonságban érzi magát az adott helyen annál jobban ki tudja pihenni magát. Ehhez igazodva próbáljuk meg kiválasztani a fekhely helyét. Esetleg használhatunk szállítóboxot is a biztonságos, védett fekhely kialakításához melybe beletesszük az ő párnáját, takaróját. Ez az eszköz felülről és oldalról teljesen védett, így nyújt menedéket kutyánknak.
Forrás: Akela Kutyaiskola / FB oldal
