Tudtad-e, hogy a behívást nem is olyan nehéz megtanítani, csak egy kis elszántság és gyakorlás kell hozzá?
Nincs is annál bosszantóbb érzés, mint mikor szólunk a kutyánknak egyszer, hogy jöjjön vissza… majd még egyszer… és még tízszer és a füle botját sem mozdítja, rosszabb esetben elindul az ellenkező irányba egy kaján vigyorral a fején. Ilyenkor a legtöbb gazdi rakoncátlan kutyája után indul, nagy nehezen becserkészi, pórázra teszi és hazaráncigálja. De mégis, mit szűr le ebből a kutya? Számára hogy hívják, egy remek fogócska kezdete, ami azzal zárul, hogy pórázra teszik és véget ér a séta. Ezek után természetes, hogy nem szívesen mennek vissza a gazdik hívó szavára.
Sok gazdi küzd a behívással/
Ahhoz, hogy a behívás (vagy visszahívás) minden esetben 100%-osan működjön, nagyon fontos, hogy kutyánk elfogadjon minket vezetőjének, akinek a szavára minden esetben hallgatnia kell. Azonban ha a vezető-együttműködő szerepek nincsenek megfelelően tisztázva, akkor az élet más területén is problémákba fogunk ütközni. Ennek helyrehozatala az első lépés. A másik fontos lépés, hogy megértessük kutyánkkal, hogy mit is jelent a hívás és hogy elhitessük vele, ez egy jó dolog. Gyakran elkövetett hiba, hogy a gazdi elengedi a sétánál a kutyáját és csak akkor hívja magához, amikor véget ér a séta, a játék, a szaglászás és elindulnának haza. Természetes, hogy ezt egyik kutya sem szeretné.
Hogyan is tanítsuk meg kutyánknak, mit jelent a “Gyere ide!” vezényszó?
Az első és legfontosabb lépés, hogy a kutyánkkal megszerettessük a behívás gyakorlatát. Érdemes a gyakorlást a lakásban kezdeni, ahol nincsenek zavaró körülmények és a kutyánk csak ránk figyel. Vegyünk magunkhoz egy nagy adag jutalomfalatot (lehetőleg valami különlegeset válasszunk, például sajtot, apróra vágott virslit, párizsit) és kezdjünk el mászkálni a lakásban. Egy váratlan pillanatban guggoljunk és mondjuk ki a kutyánk nevét, majd a behíváshoz használni kívánt vezényszót (pl. Gyere ide! vagy Hozzám!). Fontos, hogy ne a kutya nevét ismételgessük, mert azzal csak a figyelmét hívjuk fel, hanem kössünk hozzá egy vezényszót, hogy megértse, mit is szeretnénk. A legtöbb kiskutya a guggoló emberekhez azonnal odaszalad. Amint odafutott hozzánk, nagyon dicsérjük meg, kapjon egy jutalomfalatot és már lépjünk is el mellőle. Fontos, hogy ne vigyük túlzásba a simogatását, mert sok kutya besokall tőle és elveszíthetjük a lelkesedésüket. Lépjünk arrébb pár lépést és ismételjük meg a feladatot. Egyszerre 4-5 alkalomnál többször ne gyakoroljunk, hogy kutyusunk ne unjon rá a feladatra és következő alkalommal is ugyanilyen lelkesen várja. Ha kutyánk szívesen játszik, akkor a jutalomfalatot néha lecserélhetjük a kedvenc játékára és azzal is motiválhatjuk, hogy minél lelkesebben szaladjon hozzánk. Amikor már jól megy a feladat, kicsit megnehezíthetjük a feladatot azzal, hogy elbújunk valahová, ahol a kutya nem lát minket és onnan hívjuk. Ezzel a behívás feladatát egy kis játékkal kombináljuk és megerősítjük a kutyánkban, hogy a hívó szóra minden körülmények között reagáljon.
Ha a lakásban már tökéletesen megy a kutya behívása, akkor elkezdhetünk külső terepen gyakorolni. Elsőre érdemes olyan területet választani, ahol biztosan nem érheti baleset és lehetőleg kevés a zavaró tényező. Az első pár alkalommal érdemes a kutya elengedését hosszú-vezetőn kezdeni, ami lehet egy 15-20m hosszúságú szárítókötél, szörfkötél, erősebb spárga (kutya méretétől, súlyától függ) amire felszerelünk egy karabinert, amit a nyakörvre kapcsolunk mint egy pórázt. Megfogjuk a végét és hagyjuk, hogy a kutya ezen a 15-20m-en belül bármerre mozogjon, szaglásszon, szaladgáljon. Egy idő után aztán mondjuk ki a kutya nevét és a már begyakorolt vezényszót. Ha a kutya odajött hozzánk, akkor nagyon dicsérjük meg, simogassuk, kapjon egy jutalmat és azonnal adjuk ki neki a „Mehetsz” vezényszót, lépjünk el tőle és engedjük újra önállóan szaglászni, barangolni. Ezt ismételgessük a séta alatt többször és majd csak az utolsónál tegyük rá a pórázt és induljunk el haza. Így a kutya nem azzal fogja kötni a behívást, hogy vége a mókának.
Abban az esetben, ha a kutya nem reagál a hívásra, kezdjünk el a vele ellentétes irányba futni és közben hívjuk. A legtöbb kutya a távolodó gazdi látványára pánikba esik és azonnal utána szalad, de ha ez sem lenne elég, ott van a kezünkben a hosszú-vezető segítségnek, ilyenkor kicsit meghúzhatjuk a kötelet, hogy megindítsuk kutyánkat a megfelelő irányba. Ha ezután odajön, ugyanúgy dicsérjük meg, mintha magától jött volna oda. Ha a kis rántásra sem reagál, egész egyszerűen bevontatjuk a kutyát a kötél segítségével és fontos, hogy a dicséret itt se maradjon el! A behívás akkor lesz tökéletes és minden helyzetben 100%-os, ha a kutya azt pozitív dologgal köti össze.
Behíváskor soha ne menjünk a kutya felé, mert kutyánk egy idő után hajlamos lesz azt gondolni, hogy a behívás azt jelenti, hogy a gazdi szalad utána. Ha muszáj érte mennünk, akkor közben már sose hívjuk, hogy ne kapcsolja össze a két dolgot. Ilyenkor egyetlen szó nélkül menjünk utána és tegyük pórázra. Fontos, hogy ha egyszer kimondtuk a behívás vezényszavát, akkor mindenképpen hajtassuk is végre azt a feladatot, még akkor is, ha a behívásunk oka közben megszűnt (pl. futó jött felénk, kóbor kutyát láttunk, stb.). Kutyánknak azt kell megszoknia, hogy ha a gazdi egyszer kimondta a behívást, akkor ő azonnal siessen hozzá és ez alól nincsen kivétel.
Ha hűséges társunk minden helyzetből, minden körülmények között visszajön hozzánk, akkor elhagyhatjuk a hosszú-vezetőt és a jutalomfalatot is csökkenthetjük, de időnként azért nyugodtan lepjük meg egy kis finomsággal, így erősítve a behívás stabilitását.
Behívás erősítése
Az alábbi feladatokkal még biztosabbá tehetjük a gyakorlatot:
- Játék, gyakorlás közben is hívjuk magunkhoz a már ismert vezényszóval és nagyon dicsérjük meg amikor odajön hozzánk.
- Gyakoroljunk olyan területen is, ahol sok a zavaró tényező (pl. kutyafuttató) és itt használjunk az eddigieknél is hatásosabb jutalmat (pl.: apróra vágott máj, pizza szél, kutyakeksz – kinek mit szeret kiemelten a kutyája)
- A behívás tempóját gyorsíthatjuk, ha megkérünk valakit, hogy fogja meg a kutyánkat (pórázon vagy a nyakörvénél) és elkezdünk tőle elfutni, miközben hangosan hívjuk és bíztatjuk, hogy siessen utánunk. Amikor már elég messze vagyunk, akkor a segítünk elengedi a kutyánkat, aki mint a villám fog utánunk rohanni.
- Ha a kutyánk séta közben nem mindig figyel ránk, bújjunk el egy bokor vagy fa mögé és várjuk meg, hogy elkezdjen keresni minket. Amikor látjuk, hogy kezd aggódni, akkor szóljunk neki és hívjuk magunkhoz. Garantáltan rohanni fog hozzánk, ráadásul ezzel a gyakorlattal elérhetjük, hogy fél szemmel mindig minket figyeljen.
Forrás: Akela Kutyaiskola / FB oldal