Trixie – R.I.P.
Trixie Kalózzal együtt került a WRH gondozásába, ők voltak az első mentettjeink, akiket egy “tenyésztő “adott át Hódmezővásárhelyen. Trixie egy tenyésztésből kivont, 8 éves, westie szuka kutyus. Szőrpáncélban, bolhásan, lesoványodva és májproblémákkal került hozzánk. Speciális, májkímélő étrendet kell nála tartani, de más egészségügyi problémája nincsen. Kizárólag lakásba ajánljuk. Nyugodt kutyus, szereti a gyerekeket, embereket, más állatokat.
2011.10.25.
Vasárnap voltunk a dokinál, Trixie mája még mindig meg van nagyobbodva. Speciális diétán van illetve kap vitaminokat. 3 hét múlva kell mennünk vérvételre és kontrollra. Drukkoljatok, hogy javuljon az állapota! Aki tudna segíteni májvédő táppal vagy más módon, azt nagyon megköszönnénk!
2011.11.02.
TRIXIE-t is meglátogattuk tegnap. Nagyon szépen javul a füle és az orra. Azonban a diéta és a vitaminok ellenére is puffadt (a mája nem tűnik kisebbnek). Most már kap speciális tápot és Máriatövis olajat is! Köszönet a tippekért és adományokért! Reméljük javulni fog, 2 hét múlva van kontroll tervezve a doktor bácsinál.
2011.11.15.
Trixie tegnap óta hány, alig vesz magához vizet és csak feküdt egykedvűen uh elszaladtunk vele az állatkórházba. A gyógyszer ellenére sajnos keringési problémák merültek fel. Bent tartják megfigyelésre, preparálnak neki egy vénát, hogy beköthessék az infúziót, megcsinálják az ultrahangot és ekgt (ezekre amúgy is most került volna sor). Holnap délelőtt hív a doki, hogy hogyan tovább. 
Trixie vagyok, becsült életkorom 9 év és egy igazi kis belevaló westie csaj vagyok. Kalózzal együtt mi voltunk a WRH első mentettjei! WRH-s történetem és utam egy jobb világba pedig 2011 szeptemberében kezdődött. Történt akkor ugyanis, hogy a WRH-s lányok láttak egy hirdetést miszerint egy tenyésztésből kivont idős westie hölgy ajándékba elvihető. Megmentőm Viki anyu éppen arra felé kirándult és gondolta megnéz magának. Amikor meglátott minket Kalózzal azonnal tudta és mi is tudtuk, hogy segíteni fog. Szörnyű helyen voltunk koszosan, csont soványan, betegen éltünk, ahol ételt is csak ímmel-ámmal kaptunk, a szaladgálás pedig csak egy távoli gondolat volt. Jöttek kedves emberek értünk és elvittek Viki anyuhoz. Vikiék megkezdték a rehabilitációmat majd elkerültem ideiglenes gazdihoz, akinél 1 évet voltam. Megszabadultam a szőrpáncélomtól, átestem fogászati és orvosi kezelésen és kaptam nagyon fincsi masszázst is. A nevem mikor hozzájuk kerültem még Öreglány volt, de kaptam szép új hozzám illő nevet, mégpedig a Trixiet J ugye milyen szép? Az ideiglenes/végleges gazdimnál, Nikinél, kaptam egy tesót Fáni személyében. Jó pajtások voltunk, még egy tálból is cseresznyéztünk;). Jól éreztem magam, végre boldog voltam, hogy itt szeretnek és gondoskodnak rólam. Mivel nagyon sovány voltam így megkezdődött a ’hízlalásom’, aminek én nagyon örültem, mert imádom a pocakomat. De sajnos kiderült, hogy májnagyobbodásom van L. Kaptam rá gyógyszert és javult az állapotom, újra élhettem boldog kis életem tovább. Egy nap viszont Nikinek problémái adódtak és meg kellett válnia tőlem. Szólt is Viki anyunak, hogy segítsen új gazdit keresni nekem, aki nem is gondolkodott egy percet sem, hanem cselekedett. A cselekedetett pedig siker koronázta, mert jelentkeztek is értem. Egy nagyon kedves és szerető leányzó és párja jelezte, hogy gondoskodnának rólam, akit Viki anyu ismert is. Meg is beszélték a találkozót nekem, ami nagyon jól sikerült. Első látásra szimpatikusak voltunk egymásnak, és ami a legjobb volt, hogy az ő kutyusukkal (aki szintén westie) olyanok voltunk, mintha már évek óta ismertük volna egymást. A lelkemben éreztem, hogy nagyon jó helyre fogok kerülni és így is lett. 2012. október végén kerültem az új családomhoz, Dóri és Viktor második négylábú kicsi szőrős gyerekeként. Az örökbefogadás napján találkoztam ismét Viki anyuval, aki nem volt túl boldog mikor meglátta milyen állapotban vagyok. A doktor bácsinál egy hősként viselkedtem, mert mindent egy szó nélkül tűrtem, kaptam chipet, vettek vért a májam miatt és a fülemre is kaptam cseppet, mert kiderült, hogy rühatkás. Otthon már vártak a fiúk és örömmel fogadtak mikor megérkeztünk Dóri anyuval, vele amúgy nagyon összenőttünk J. Happynek elsőre kicsit fura volt, hogy most már én is ott vagyok és teljes értékű tagja vagyok a családnak, de pár nap leforgása alatt megkedvelt. Kaptam szép piros ágyikót, amit anya pluszban kibélelt nekem, hogy még puhább legyen, meg kaptam pulcsit és anya még vart is nekem egy másikat. Napról napra jobban éreztem magam. Sokat sétáltunk közösen Happyvel, de játszani nem tudtam vele, mert nem igazán értettem, hogy mi a jó benne, hogy egy nagy piros pöttyös labdát kergessek, és plüss patkányt ráncigáljak. Én inkább a hasamat vakargatattam J Megérkezésemre rá pár nappal kiderült, hogy bolhás vagyok, úgyhogy azonnal megkezdtük az eltüntetésüket és még fürdenem is kellett miattuk. Na, az nem igazán tetszett, főleg mikor beraktak abba a hatalmas kádba, juj, az nagyon ijesztő volt, de mikor Happy is landolt mellettem megnyugodtam, hogy nem csak én szívok, mint a torkos borz J . A fürdésnek és spraynek köszönhetően viszont sikerült kiűzni belőlem őket. Jaja amíg el nem felejtem, elmesélem nektek az egyik cuki történetem. Történt, hogy elmentünk vásárolni és a sorok közt találtunk Happyvel egy nálunk 3x nagyobb füstölt csontot, mindketten elkezdtük harapdálni, mikor anyu felfedezte, hogy mit csinálunk, mi csak ránéztünk a nagy boci szemeinkkel és kérlelve, hogy vigyük haza. Anya nagyon jót mosolygott rajtunk. Nagyon jókat ettem, anyu isteni finom kajákat tett elém, igazi királyi lakomákat kaptam J Nyami még most is összefut a nyál a szácskámba ha rá gondolok. Szereztem pár barátot is ám és képzeljétek a sok simi , kényeztetés és szeretet hatására már a farkincámat sem húztam magam alá. A galambokat nagyon imádom kergetni és Happyt is egyszer megkergettem a konyhában J. Mikor azt akartam, hogy simizzenek akkor bevetettem az elvágódós trükkömet, ami abból áll, hogy leülök, felemelem az egyik lábacskám, és mint a hattyú halála elvágódom az egyik oldalamra J. Anyáék nagyon röhögtek ilyenkor és persze a jól megérdemelt simiket is bezsebeltem;) A vérvétel után elkészült a leletem, amin a máj értékeim nem voltak valami fényesek. Én ehhez a részéhez nem értek így csak azt tudom mondani, amit anyáéktól hallottam. El is mentünk dokihoz, ahol azonnal kaptam időpontot ultrahangra, közben megállapították, hogy a fülem nagyon szépen javul és már majdnem gyógyult is. Álltam a vizsgáló asztalon és kérdeztem magamban, hogy az az ultrahang izé meg mi a fene lehet, aztán egy napra rá megtudtam. Nem ajánlom senkinek, bár túlélhető, végül is így utólag belegondolva nem is annyira vészes. Viszont az ultrahang közben a doki bácsi nem volt túl boldog és azonnal sor került is egy ekg-ra is. Megállapította, hogy súlyos szívbetegségem van, és abból adódik a máj problémám is. Kaptam gyógyszert és vártak vissza kontrollra. Boldogan futkároztam tovább amikor is a egyik napról a másikra levert lettem, nem ittam semmit és az étel sem maradt meg bennem. Nem éreztem jól magam. Mentünk is a kórházba, ahol éjszakára bent is tartottak, kaptam infúziót és megcsinálták az amúgy is esedékes ultrahangot. Sajnos az ultrahang és az állapotom nem kecsegtetett semmi jóval és egyre rosszabbul voltam. A gyógyszerre nem reagáltam jól és az ultrahang sem hozott jó eredményt, a 4 szívbillentyűmből 3 nagyon rossz állapotban volt. Ezt sajnos örököltem és öregségemre jött elő. Másnap doki bácsi közölte anyával a rossz híreket L életben tudnak tartani, de infúzió kell, és csak szenvednék és a keringésem is bármikor összeomolhat. De most már jól vagyok, boldogan kergetem a galambokat a szivárvány hídon túl. Csudi jó itt, találtam új barátokat és itt is szeretet vesz körül, de azért Titeket nem feledlek soha! Köszönöm, hogy gondoztatok és törődtetek velem és mindazt a sok szeretet, amit kaptam. Innen fentről figyelek Titeket azokkal a nagy gomb szemecskéimmel és a szívetekben mindig ott leszek, ahogy Ti is az enyémben! Köszönöm ezt a több mint 1 évet, amit vidámságban és boldogságban tölthettem, és hogy megmutattátok, hogy van egy szebb élet is. Millió nózi puszi és sok tappancs simi! Trixie
Sajnos Trixie sincs már köztünk, Ő is boldogan rohangál a Szivárvány-híd másik oldalán.
