Jakab – R.I.P.
Jakabot a Normafánál találták. 5 év körüli, ivartalan kan kutyus. Súlyos fülgyulladása már gyógyult, hallása azonban nem javult így süket marad örökre. Viszont ez nem zavarja, láthatóan boldog így is, élvezi az életet. Az egyik szeme nem záródik teljesen, ezért irritálódik a szaruhártyája; emiatt alakult ki nála egy kezdődő szürke hályog, ami kezeléssel (humán készítmény napi szintű használata) nem fog romlani. Jakab nem ugat soha, nem hisztizik, szépen sétál pórázon (bár kicsit lassan), a futtatóban szaglászik körbe-körbe, de időközönként jön jelentkezni egy kis simire és nagyon gyorsan tanul. A hasa rabja, egy kis kajáért bármire képes! Szeret bújni és puszikat osztogatni, ha kell bent marad a helyén is. Szobatiszta, egyedül is elvan a lakásban, nem rombol, rendkívül nyugodt kutyus. Nem túl aktív, így nyugodt környezetbe és kizárólag lakásba ajánljuk vagy kertes házba benti tartással.
Jakab vagyok. Azt nem tudom, hogy most kalandvágyból vagy más okból mentem céltalanul mikor rám találtak a Normafánál azok a jó emberek, akik segítettek Nekem, hogy teljesen boldog, nyugodt környezetbe kerüljek. Nem voltam igazán jó bőrbe, volt egy súlyos fül illetve szemgyulladásom, amit Viki anyuméknak és a Rákosligeti Állatorvosi Rendelő orvosainak és ápolóinak és nem utolsó sorban Tündi maminak köszönhetek, hogy teljesen felgyógyultam, igaz a hallásom teljesen ráment, de így is Westie vagyok. Az állandó vizsgálatokat férfiasan tűrtem, nem nyüszögtem ,nem ellenkeztem mert éreztem hogy jót csinálnak Nekem. Még a férfiasságom elvesztése ellen sem tettem semmit, gondoltam el leszek így is. Ideiglenes gondozómnál, Tündi maminál voltam egy pár hónapig, Imádtam Őt. Volt egy nagyon fekete kutyája, akinek Ribizli volt a neve, mivel Nekem nagyon jó tulajdonságom az alkalmazkodás hamar össze szoktunk. Amikor oda kerültem azt hittem az a végállomás. De sajnos nem az volt, október vége fele könnyes szemmel mondta Nekem, hogy jönnek majd értem, akik nagyon fognak szeretni, jó helyre kerülök, higgyem el neki. Sajnáltam, hogy így alakult. Utolsó este még az ágyra is feltettek mivel én nem tudtam felugrani. Vártam a másnapot már izgatott voltam a reggeli sétánál hogy mikor és ki jön értem. Tündi mami szépen lecsutakolt, előkészített a nagy találkozásra. Egyszer csak nyílik az ajtó beszáguld ezerrel egy 5 hónapos Yorki gyerek, na akkor meg is jegyeztem magamba, hogy milyen egy szeleburdi neveletlen kölök ez. A kutyát követte három ember, az egyik volt az új mamim és annak lánya meg a barátja. Maminak csillogott szeme amikor meglátott, Nekem is szimpatikus volt, ezért bele is kuporodtam az ölébe, megállás nélkül simogatott beszélt hozzám amit nem értettem de láttam hogy amit mond az jó. Viki anyu is betoppant nagy beszélgetést folytattak és lassan kaptam egy ruhát, rám adták a pórázt, Tündi mami puszil, ölel, könny szökik a szemébe, és elindulok a három új emberrel. Elég hamar hazaértem új otthonomba, ahol egy Deny nevezetű nyugdíjas Yorki várt és gazdija egy idős bácsi, akit nagyon megszerettem. Az első pár napban láttam, hogy a bácsi nagyon magyaráz Denynek, amikor vicsorgott rám, de már összehaverkodtunk. Két teljes napig csak szimatoltam felfedeztem a lakás összes zugát. Mami nagyon jó kis vackot csinált Nekem, jó meleg puha gyapjú párnát kaptam, amit nagyon szeretek. Mindig láb alatt vagyok, a konyha a fő helyem tudom, hogy egy nagy fehér dobozba, amibe hideg
van, finomságok vannak. Onnan szokták kivenni nekem a tápomra a feltétet amit apum hoz, egy kis szarvas pöri hmmm imádom. Nagyokat sétálunk nagyon sok szép kutya csaj van erre, de gazdim mindig jelez ha olyan kutya jön akihez nem szívesen enged közel. Esti séta után már tudom megkell állnom egy ajtó előtt ahol anyum habos vizet csinál és kezdődik az alvázmosás. Nincs is jobb annál
amikor teli hassal és tisztán befekszek ágyikómba. Egész éjjelt végig alszom, nem szoktam csendháborítást elkövetni. Nagyon szeretek autózni, akkor az egész hátsó ülés csak az enyém, szépen büszkén ülök. Minap történt Velem hogy anyum és apum és Én autóba ültünk és elindultunk egy helyre, oda mentünk ahol nagyon sok kutya van és nincs meleg otthonuk. Jött két néni és akkor én anyum kezébe voltam, azt kérdezték hogy talált kutyust hoztunk? Anyum erősen magához szorított és mondta hogy dehogy Ő a mi Drágaságunk, csak két nagy zsák forgácsot hoztunk a felhívásra. Szeretek ölbe lenni és amikor anyum a sok gombos valami előtt ül és nézi ahol mindenféle irományok és képek látszanak én is szoktam utánozni rá-rá csapok mancsommal a gombokra. Jakab
2012.08.28.
Voltunk tegnap a dokinál, megnézte Jakab szemét. Javult hála az égnek, de nem teljesen jó. A bal szemén kezdődő szürkehályog van, valószínüleg attól alakult ki, hogy nem tudja teljesen bezárni és folyamatosan bejut a fény. Megjavulni nem fog sajnos. Az eddig használt cseppeket adni kell amíg elfogy utána már csak a nedvesítő kenőcs kell és kb. fél év múlva újra meg kell mutatni.
Kapott oltást is és van szép könyvecskéje is. A füle még gyógyulgat, de már az is nagyon szép a kezdeti állapothoz képeset. Ezen a napon költözött be új otthonába. Gazdija szavait idézve: “Egy felejthetetlen izgalmakban gazdag nap volt ez Nekem és szerintem Jakabnak is. Nekem azért mert személyesen találkoztam Jakabbal, Jakabnak meg azért mert új otthonába költözött. Nagyon gyorsan beilleszkedett családunkba pár hét leforgása alatt otthonosan mozgott a lakásba. Kellett azért Neki idő amíg teljesen bizalmába fogadott. Ahogy egy éve Vikinek ígértem és Ti is láthattátok folyamatosa adtam hírt Jakabról hogy Ti is akik anno végig kísértétek kezeléseit lássátok hogy jó helyre került. Jakabról semmi rossz dolgot nem tudok írni, Ő egy csodálatos kutya. Minden este reggel türelmesen hagyja hogy elvégezzem a fül és szem kezelését, sajnos süketsége véget a kommunikálás nehézkes de már Mi így is megértjük egymást. Nagyon szeretem, Ő az életembe fényt hozott, amiért nagyon hálás vagyok és leszek Neki, mert Ő nem csak egy kutya Ő Jakab.” 
Boldog évfordulót drága Jakab!!! 
2014.09.29.
Fájó szívvel tudatjuk, hogy Wrh Jakab ma átkelt a Szivárványhídon. Súlyos betegséggel néztek szembe Gazdájával, derekasan küzdöttek, de a betegség sajnos legyűrte Jakabot. Köszönjük Franciska, hogy mindent megadtál Neki, amit csak hegylakó kívánhat! Nyugodj békében drága Jakab!
