Super mario – R.I.P.
Super Mario családi okok miatt került a gondozásába. 2 év körüli ivaros kan kutya, nagyon pici méretű, félénk, kedves. Sajnos nagyon rossz állapotban van. Vettünk vért és bőrkaparékot. Az egyik füléből zöld váladék folyt, ebből is vettünk mintát, gombás fertőzésre gyanakszanak. Megfürdettük, lenyirni nem volt nagyon mit sajnos.
2014.02.02.
Super Mario laboreredménye megérkezett. Sajnos az egész testén gombás. Valószínűleg kezeletlen allergiás problémái voltak, gyenge immunrendszerrel és szörnyű tartási körülmények között, így a bőre felül fertőződött. Helyi samponos kezelést kap és antibiotikumot, Trovet hipoallergén tápot és VetriDMG immunerősítőt.Reméljük pár héten belül immunrendszere lesz olyan állapotban, hogy a komolyabb kezelést is el tudjuk kezdeni.
2014.03.18.
Super Mario kontrollon járt a múlthéten. Bpre nagyon szépen javul. Jövőhéten kell ismét kontrollra mennie. 
2014.04.25.
Super Mario gazdihoz költözött.Sok boldogságot kívánunk kismanó!!! 
2014.05.28.
Sziasztok Szöszök! Super Mario vagyok.Mar nagyon hiányoztatok, ezért megkértem apát, hogy adjon hírt rólam! Jómagam nem erek rá, mert rengeteg tennivalóm van. A kert folyamatos igazításra szorul, mert senki nem gondol a négylábúak közlekedési nehézségeire. Belógó ágak, virágok. Ezeket nap-mint nap el kell távolítani. Persze én jelzésként a járdán hagyom a kitépett darabokat, de a kétlábú személyzet meg nem vette az adást. Amúgy is van mit tanulniuk meg! Lassu a kaja kiszolgálás. Van, amikor mar a 2 hátsó lábamon állva próbálok segíteni a tálkám földre rakásában. Meg mindig azt gondoljak, hogy leülnék velük egy asztalhoz? Ok sem esznek velem a szőnyegen. Igaz? Na! Aztán, amikor már beesteledik és összefoglalnám a nap tanulságait a környék négylábúinak, akkor feltűnően sokszor mondják a nevemet és invitálnak a házba. Persze kaja nincs, csak a kezüket simítják a hátamon és a fejemen. Időnként a hasamat is vakargatják. Nem mondom, jo dolog, ezert általában engedek az erőszaknak és hanyatt fekve, oldalra logó nyelvvel tűröm is. Láttam apán, hogy kicsit felfrissülésre vágyna. Igy aztán a hétvégén elvittem kirándulni. A Zemplénben voltunk. Gondoltam elég messze lesz. Hagytam is vezetni. Én sem szeretem, amikor beleszólnak, így egész út alatt a hátsó ülésen színleltem az alvást.Panzioban aludtunk. Persze az én ágyamat hoznia kellett, mert én nem alszom akárki kutyája után sehol. Apa kicsit magasabban, egy használt alomban aludt. Meg jo, hogy ilyen tompa a szaglása! De nem akartam elrontani az örömét. Neki nagyon megfelelt.Szerencsére működött a szobaservice, így nem kellett külön felöltöznöm a vacsihoz. Játszóruhában is elfogyaszthattam azt.Amikor apa visszajött elég furi szaga volt. A délutáni sétán ereztem ilyet, amikor olyan ólak közelében jártunk, ahova bezárták a szőlőt még az ősszel. Igen fura, kerek kutyáházak voltak bent, de ajtó nem volt rajtuk! Biztos ez is valami francia őrulet.Apa arca is kipirult picit, gondolom azért, mert kereste a kivezető utat a fura szagú kutyaólakból!Másnap mentünk, kaptam egy várat. Elég romos, de kis fantáziával ki lehet hozni belőle valamit. Valami Boldogkő volt a neve. Tiszta hülyeség. Most, hogy kívül és belül körbejelöltem, át is nevezem! Mert ugye ki látott mar követ röhögni??? Mától Mario kapitány vára lett! El is foglaltam a helyemet az ágyún, hogy az ellenkezőket jobb belátásra terítsem.Hazafele úton sok dolgom volt. Apa előtt az ablak mindig könnyes lett. Valami 2 kar állandóan jobbra-balra integetett. Egyszer gyorsan, egyszer lassan. Én hiába kiabáltam rá sokszor, hogy ne kalimpáljon, nem hallgatott rám. Így inkább aludtam.Tegnap aztán apával elmentünk egy nénihez. Először nagyon kedvesnek tűnt, de aztán ez a véleményem megváltozott. Volt nála valami rezgő izé, amivel nekem esett. Feltett egy asztalra, amin egy akasztófához hasonló rúdhoz kikötött. Hiába kértem segítséget apától! Tudja, hogy felek a magasban, mégsem segített. Elvettek tőlem egy csomó szőrömet és még apa fizetett. Fürdenem is kellett, utána pedig egy huzatos helyen, erős szélben kefélgettek. Nem adtam magam könnyen, de túlerőben voltak!A hét végén voltam pont egy hónapja apáékkal. Kezdem beidomítani őket. Meg nem csinálnak mindent tökéletesen, de tényleg igyekvőek! Úgy döntöttem, hogy mar maradok! Köszönöm, hogy meghallgattatok!Most mennem kell, mert jön egy ember, akinek zöld a ruhája és minden nap birozgálja a kaput! El kell zavarnom!Finomságos szép napot mindenkinek!
2014.10.28.
Mario immáron fél éve boldog gazdis legény. Küldött képeket és egy kis beszámolót magáról: Sziasztok!Szombaton, amikor írnom kellett volna, akkor a mancsaim nagyon le voltak foglalva. A gazdi probált belölem jólnevelt kutyát faragni. Azt hiszi, hogy egy kattogo valamivel es pár falat kajaval ez sikerulni fog neki. Nem akartam elkeseríteni, így belementem a játékba. Valami fotózást említett, hogy ott nyugton kell lennem! Na, majd én azt tudom! Nem kell nekem megmondani!De nagyon elkalandoztam. Azért irom ezt a szösszenetet, mert szombaton fogadtam örökbe a családot pont fél éve!Nagyon le voltak gatyásodva. Hiányzott az életükböl a rendszer! Háát, én megadtam nekik! A kert is kihasználatlanul csak a színes növények tárháza volt. Na, én adtam értelmet neki! Megtöltöttem játékokkal, használom kaja raktárnak és locsolgatom is rendesen. Természetesen a természet körforgását is biztosítom. Ez egyben apának nagy öröm, mert minden reggel gyakorolhat Hùsvétra, amikor a nyuszi rejti el a tojásokat. Addigra profin fogja megtalálni az összes elrejtett csomagot. Persze nekem sokkal egyszerübb lenne mindig ugyan oda rejteni, de foglalkoztatnom kell öket. A testedzes is rafer! Amikor ide kerultem, engedtem, hogy egyedül használja az ágyamat. Végül is én kibírtam azt a kis idöt az ágy közelében. Jelentem, egy ideje már birtokba vettem a jogos jussomat! Azért nem akartam nagy törést okozni apának, így még egy ideig aludhat velem.Amikor ide kerültem foglalkoztatnom is kellett apát. Elvittem, bemutattam a haveroknak, a doki nénimnek és mindenkinek, aki átsegített a nehéz idökön. Elvittem kirándulni. Láttunk nagyon nagy házat, amiben már nem lakott senki és olyan hideg és huzatos volt, hogy apát sem raknám ki oda. Neki mégis tetszett, mert amin nekem kellett volna kaját venni, azt elcserélte valami papír fecnire-aminek ráadásul nagyon rossz íze is volt-csak azért, hogy belülröl is megnézhessük. Mindig azt emlegette, hogy valaki VÁR. De mégsem futottunk össze vele. Nagyon tetszett neki, így körbe jelöltem, hogy legközelebb ùjra el tudjam hozni. Aztán jártunk olyan helyen is, ami nagyon csudi hely volt. Elöször nem értettem apát, hogy mi van azon olyan izgi, ha egy olyan helyre megyünk, ahol rengeteg wc magasodik. Bár ezek nagyon jól tervezett wc-k, mert nem kell papírt magával hoznia a kutyának, hanem a tetejéröl hullik alá. Nagyon komfortosak, mert majdnem az égig nönek és nem engedik, hogy solog végzés közben a szemembe süssön a nap. Bár mostanában kezdenek elromlani, mert azt veszem észre, hogy egyre több papír kerül a földre. (Apa lombhullásnak hívja. De szerintem ez csak kifogás! Egyszerüen nem tudja megjavítani! ) Na, de kedves szösztársak! Melyikünk használ ilyesmit?? Mindegy, hogy meglegyen az öröme, lefedtem velük-az amügy tökéletesre sikerült-müveimet. Persze ezt is elrakta apa emlékbe. Jó nagy gyüjteménye lehet már belöle. Aztán megszerettem ezeket a helyeket, mert sok fele jártunk és sok új illat és kedves, símogató kéz szegélyezte utunkat. Az utazások is, csak eleinte voltak sztresszesek. Azért akár kire nem bízhatom magamat. Viszont be kellett látnom, hogy hosszas megfigyelöi munkám eredményes volt. Már nem kell apa nyakán lógnom és féltön, ébeten figyelnem minden mozdulatát. Egészen jól eligazgatja a mozgó hálószobámat. Ténylegesen átadhatom magamat a pihenésnek. Drágáim! Mint látjátok, nem volt eseménytelen az utóbbi fél évem. Kitartó munkával betörtem az egész családot!Most is mennem kell, ránézni a konyhára, nehogy valami ellenörizetlen tevékenységet végezzenek!Köszönöm, hogy meghallgattatok!Ha idöm engedi, ùjra mancsolok pár sort!Nózipuszi mindenkinek!Küldök egy pár fotót is! Külön üdvözlöm két harcostársamat: Bercit és Encit!
2014.11.06.
Úgy látszik, hogy a mai napos idö másokat is építkezésre csábított! Mi is apával nekiálltunk valamit összeütni. Kicsit sajnáltam, hogy nem fog velem aludni, de kicsit örültem is, hogy végre észrevette, hogy a nagy ágy és az emeleti szoba az enyém! Ha már ilyen rendes, akkor segítettem neki. Eleinte nem értettem, hogy miért engem méreget! Aztán rájöttem! Apának esze ágában sincsen kiköltözni a szobámból! Engem akar kirakni! Segítsééég! Gondoltam rögtön hívom az összes WRH-s barimat és visszaadom ezt a kétlábút és örökbe fogadok egy rendeset!Aztán elszállt a dühöm, mert kaptam enni, simiket is. Közben pedig elmondta, hogy csak udvari lakot épít nekem, mert félt. Nem szeretné, ha napközben, amikor elkap a buzgóság és csukott szemmel meditálok ( szerinte alszom, de kikérem magamnak!!!), szóval meditálás közben a hideg ellen védve tehessem azt! Mondta is, hogy valami híres medvének, Mici Mackónak is volt gondolkodó sarkocskája. Na, én csak azt tudom, hogy feje is volt, de én leszedtem! Szóval nem ment sokra a sarkával! Egy szó, mint száz! Megvagyunk. Kicsit házi, kicsit barkács, de a MIÉNK! Már csak a tetöt kell felrakni!Ezzel töltöttük a mai napunkat!Szöszpusssszz mindenkinek!Super Mario
2015.05.24.
Szomorú hírrel érkezünk ismét… Ismét búcsúznunk kell… Super Mario ma átkelt a Szivárványhídon. Sok szenvedés, és küzdelem után egy szuper gazdihoz került, aki mindent megadott Neki, amire szüksége volt. Sajnos csak icipicit több, mint egy boldog, közös év adatott Nekik, de Mariot az utolsó pillanatig a legnagyobb szeretet vette körül.Köszönjük Attila, hogy úgy szerettétek! Nyugodj békében Super Mario, Te Hegylakós Csoda! 
