Cserkó – R.I.P.
Cserkó 4 év körüli westie leányzó, aki a gyümölcsöskosár tagjaként a Karcagi Állatvédők segítségével került hozzánk. Érkezése estéjén Ő is átesett a többiekkel a nyíráson és fürdetésen. Elsődleges állatorvosi vélemény alapján egészséges. Jellemzése: Nagyon félénk, a hívó szóra nem nagyon reagál, inkább távolról szemléli az embert. Idő kell neki, míg megszokja a környezetét, de apránként oldódik. A pórázon való közlekedést még tanulnia kell.
2015.10.06.
Cserkó, a gyümölcskosár oszlopos tagja a hétvégén gazdihoz költözött. Sok boldogságot kívánunk neki! 
Ideiglenes befogadóinak pedig köszönjük a gondoskodást a rehabilitációja alatt. 
2015.10.20.
“Cserkó nagyon jól érzi magát nálunk! Megtanult felugrani a kanapéra, szívesen pihenget a párnák között. Főleg akkor, ha végre én is elülök, mert amúgy árnyékként követ. Ha leguggolok, lehajolok osztogatja a puszikat, kéri a simogatást. Szeret autózni, és az öltözködéssel sincs problémája. A kertben addig van kinn, amíg mi is, jobban érzi magát a házban. Éjjel velünk alszik az ágyban, és reggel mindig boldogan ébred, így a mi napunk is jól indul! Kutyáinkkal még ismerkedési fázisban van, keresi a helyét a falkában. Egyre aktívabb, elcsen ezt azt a fiókokból, amíg én is keresgélek, és a telefonomat is átalakította kicsit…
2023.12.13.
Cserkótól a gazdi szavaival búcsúzunk 
“Édes kis Cseresznyém! Tegnap majdnem megszakadt a szívem, amikor éjjel elszállt belőled a lélek. A kanapén aludtál éppen. Annyira váratlan volt. Érthetetlen, és felfoghatatlan. Még élned kellett volna, nem is voltál öreg! Délelőtt az ablakból nézted Heidivel a hóesést, délután fotóztalak is a hóban…. a vacsorát ugyanúgy sürgetted, mint máskor…. a kabátod még a radiátoron száradt…. A Te feltétel nélküli szereteted volt a biztonságom, a bázisom, a forrásom…. Az árnyékom voltál. Az együtt töltött 8 évünk alatt annyi mindent adtunk egymásnak. De most nehéz felidézni a sok jót, olyan mérhetetlenül nagy fájdalmat érzek. Ez annyira váratlanul ért… nem tudtam felkészülni… Te még nem öregedtél meg, bár becsült korod 13 év volt … Kell még egy kis idő, hogy csak az örömét érezzem annak, hogy az életem része voltál…. Milyen emlékeket idézzünk fel, Mackólány? Emlékszel, hogy a nyáron Szidi a nyakadba zúdította a szemetet a Balatonon? Bocs, hogy ezzel kezdem, de ez legalább vicces… Mindenhová követtél, túrákon a bokám mögött jöttél. Várakat látogattunk, tavakat kerültünk, hegyeket másztunk, városokban kóboroltunk, tengerpartokon sétáltunk. De ez mind nekem volt fontos. Te csak velem akartál lenni. A kanapén is mindig összebújtunk, és kérted, hogy simogassalak. És mennyit fürdettelek! Te jó ég, mennyi sz@rt kentél magadra! Mindig az ablakban ülve figyelted a parkolót, vártad az érkezésem. És addig ugattál, amíg be nem léptem a lakásba. Azt ugye tudod, hogy nagy szerencsénk van, hogy a szomszédaink ezt jól tolerálták? Szerettél tanulni, sok trükköt elsajátítottál. Ezeket videókon őrzöm. A jutalomfalatokért az áprilisi térdműtéted után is szépen dolgoztál a rehabilitáció alatt. Életed első évei, amiket ki tudja milyen körülmények között töltöttél, mély nyomot hagytak benned. Nem lettél igazán magabiztos kutya később sem, tartózkodó voltál emberekkel, kutyákkal egyaránt, persze akadtak kivételek. Mint például idi gazdijaid Cato kutyusa, akit néhány hete sirattunk el… Most pedig érted gyújtottam gyertyát… A szeretetem áthatol téren és időn…., már annyian vagytok Odaát. Alig pár órája veszítettelek el, de már most nagyon hiányzol! Remélem, jól viseltem gondodat! Remélem jól szerettelek! Mindig szeretlek!”
