Tücsök – R.I.P.
Szobatiszta, gyerekekkel, kan kutyákkal is teljesen jól el van, ám a cicákat inkább kergetni szereti.
2015.12.22.
Tücsök ma átesett az ivartalanításon és a fogkő-eltávolításaon is. 
2016.01.09.
Tücsöknek ma sikerült, berakta a popóját a tutiba 
Gazdira talált és egy öcsikét is kapott magának Köszönjük szépen az ideiglenes befogadójának, Kazay Juditnak az eddigi gondoskodást, nevelést, szeretet amit Tücsök kapott
2016.04.14.
Naszóval, itt volnék. Bevallom férfiasan (kanosan..?) hogy nem nagyon örültem, amikor elhoztak Idianyutól. Szerettem vele lenni, nem értettem, hogy hova, és főleg, hogy miért kell megint elmennem. Pláne amikor rájöttem, hogy ezek nem értik, hogy én vagyok a főnök! Azt gondolták, hogy majd egyet köhhentenek, én meg már ott is termek, lesve minden óhajukat, mint valami aranyhal. Végtére is én egy Westie vagyok, és még csak nem is kölyök, korunkat tekintve én vagyok a rangidős, hogy jönnek ők ahhoz, hogy csak úgy parancsolgassanak nekem?! Azért voltak jó dolgok, mint például a simogatás. Hát az valami fantasztikus, egész nap el tudnám viselni. A másik a játék. Eleinte csak néztem, ahogy ez a kis mitugrász Maci, meg ez a marha apja össze-vissza futkosnak a lakásban, meg az udvaron, és nagyon jól érzik magukat. Apropó, udvar, az is egy zseniális találmány. Tele van szagokkal, és ilyen röpködő, csipogó gombócokkal (verebek) na meg van jó sok szomszéd kutya is. És végül, de nem utolsó sorban Anyu. Hát abba én szerelmes vagyok. Sokkal szebb, mint Apu. És ha párszor meg is haraptam (amit rögtön megbántam), folyamatosan a nyomában voltam, és sírtam, ahányszor csak egyedül hagyott. (khm) Most mi van? Amikor fürdött, akkor is egyedül voltam, na. Egy szó mint száz, lassan kezdtem rájönni, hogy ha felhagyok a rátarti, mufurc stílusommal, akkor sokkal több simi jár nekem is, és többet lehetek Anyunál. Az is leesett, hogy ez a játék, vagy birkózás, vagy mi, ez is tök jó dolog, imádok rohangálni a Macival, meg Apuval, és arra is rájöttem, ha elviszem a papucsát, akkor nem hagyjuk abba olyan hamar. És a séták…! A sok szaglászásra, felfedezésre, és kiásásra váró dolog…! Úgy döntöttem, hogy talán mégiscsak jó, ha nem én vagyok a főnök, és szót fogadok. Habár még mindig én horkolok a leghangosabban… Voltunk nyaralni is. Igen tavasszal, én sem értem. De élveztem, főleg amikor este a nyitva hagyott bőröndben aludtam… Viszont most rohanok, mert zörög a kajásvödör, az meg mindig jót jelent!
