Sziporka – gazdis
Sziporka a Pindur Pandúr csapat harmadik tagja.
Csuporkához hasonlóan hat év körüli leányzó.
Hála istennek, Ő is egészségesen került a gondozásunkba.
Időközben átesett az ivartalanításon, és már jövendőbeli családjánál várja a varratszedést, és hogy hivatalosan is boldog kanapékutyus legyen a hosszú szaporítónál töltött évek után.
2019.12.26.
Még egy karácsonyi meglepetést hozunk nektek. 
Sziporka szívünk is átesett az ivartalanításon, így gazdis státuszát véglegesíthettük. Neki is kívánunk boldog, hosszú életet a gazdik mellett! 
2022.06.22.
Idén szeptember 8-án lesz 3 éve, hogy elhozhattuk az új otthonába ezt a csudaszép kutyagyereket! Az első pár napban meg volt szeppenve nagyon (ennek ellenére már első éjjel az ágyban aludt velünk
), de aztán szépen lassan nyiladozott a kis lelke. Sziporka az akkor 10 éves Skót terrierünk, Csilike mellé érkezett, így nem volt nehéz neki annyira a beilleszkedés, hiszen Csilike megtanította neki “hercegnői lét” minden csínját-bínját
. Megtanulta a kunyerálást, az ágyban és kanapén alvást, a sétálás örömét (ami Sziporkának az első pár napban óriási stressz volt), majd a követelődzést is, amit egy kurrogó, morgó hang keverékeként tudnék beazonosítani. Két dolgot sajnos nem tudott Csilike megtanítani neki, az egyik az, hogy biztonságba tudja érezni magát, a másik pedig a játék. Szipinek a mai napig is az az egyetlen játék, hogy hanyatt fekve harapdálja a kezünket (nagyon gyengéden). Nem érdeklik a kutyajátékok (labda, plüs) a kutyabirkózás. Így tulajdonképpen a kedvenc időtöltése az egész napos alvás lett, jobbra és balra dőlve, Csilikéhez hozzábújva. Ja, és a kaja
. A gyerekektől, az emberektől, a legtöbb kutyától fél a mai napig. Csak mi kettőnket, a felnőtt fiamat és a barátnőjét, és a párom lányát tudja elfogadni. 5 embert….több nem fért a szívébe! El sem tudom képzelni, hogy mit tehettek vele az előző életében….és nem is akarom, mert óriási dühöt érzek olyankor! Itt egy csodálatos kis lélek, gyönyörű, jó a természete, nyugodt, a hangját sem lehet hallani (csak kuncogni szokott mikor puszilgatom
), és valaki, valahol tönkretette benne azt, hogy 100%-os bizalmat tudjon érezni. Nekem nem ő az első Westie-m, 2019. január 31-én veszítettem el az akkor 14 év 3 hónapos Dolcsikámat…Ő és Csilike is pici korától volt velem. Bennük ott volt az ősbizalom felém! Tudták, hogy egy grizli medvét is széttépnék, ha őket bántaná. (Ez minden túlzás nélkül így van, erről a fiam tudna mesélni, ha bárki ferde szemmel nézett a kutyáimra (és a gyerekemre), annak képes lettem volna neki menni
). Szóval remélem, hogy eljön az a nap, amikor már Szipi is “belazul” és nem fog mindentől megrettenni. Hát ezért jött ő hozzánk
Közben, 2020. decemberben elköltöztünk Szegedről ide, a gyönyörű Balaton-Felvidékre. Először Veszprém, majd Kapolcs lett a lakhelyünk. Érdekes módon, ahogy ideköltöztünk Szipi kezdett nyiladozni! Bejött neki ez a vidék, séta közben is elkezdett néha huncutkodni velünk, mintha játékot kezdeményezne, aztán futkostunk egy kicsit és ment a séta tovább. Egy veszprémi valutaváltóban dolgozok és volt, hogy bevittem őket magammal, hogy velem legyenek, mivel CSilikém akkor már betegeskedett. A munkahelyemen egy golyóálló üveg mögött vagyok, biztonságban, és ezt roppantul élvezték a kutyák is, mert nem tudta őket “zaklatni” senki. Viszont az üveg másik oldaláról rengetek csodálót szereztek. Ezen a környéken valahogy jobban állnak a kutyatartáshoz az emberek, mint Szegeden…Ha nem voltak velem a kutyák, akkor a visszajáró emberek mindig hiányolták őket. Amikor kiköltöztünk Kapolcsra, Szipi még boldogabb lett, hiszen alig találkoztunk emberrel, viszont írtó jó szagok voltak a környéken: vaddisznó, őz, róka, nyúl. Aztán megszülettek a kisgidák is pár szomszéddal arrébb, minden nap mentünk, hogy megnézzük, mennyit nőttek. Ahogy Csilikének rosszabbodott az állapota, volt hogy egyedül vittem Szipikét csavarogni az erdőbe, jó nagyokat mentünk, hogy a kis bojler teste karcsúsodjon. Kis híján 1 évig vittem a kezembe Csilikét séta közben. Az erdőben, a gidáknál leraktam, hogy ő is szaglásszon együtt Szippanccsal. Aztán kb. 2 hónapja, április 28-án meg kellett hoznom a döntés, mert akkorra már Csilike egész jobb első lábát, máját, száját elárasztotta a rák…13 év, 7 hónap…. Szipike egyke maradt. Nekem ez borzasztó nehéz még most is….meghozni ezt a szörnyű döntést, úgymond Istent “játszani”… Innentől kezdve Szipi kapja egyedül az összes szeretetünket, figyelmünket, (kajánkat, mert ami az enyém, az az övé is….ő így gondolja), visszük a nagy popsiját kutyahordozó hátizsákban, amikor megyünk biciklizni (Veszprém-Almádi, Csopak-Tihany, stb). Csilike halála után pár hétig vittem be magammal a munkahelyre, hogy ne legyen itthon egyedül, de aztán láttam rajta, hogy fél a kolléganőmtől, nagyobb stressz neki, hogy ott van velem, mint hogy itthon egyedül szunyókáljon a fotelban. Így csak akkor viszem magammal, ha a kolléganőm nincs bent, mert akkor van világbéke a kis lelkében
Úgy látom rajta, hogy már egyre jobban belejön az egykék elkényeztetett életébe, igazi királylány lett
. Még nem tudjuk, hogy legyen-e még egy királylány mellé vagy most cica királylány legyen a társa. Most még borzasztó nagy a fájdalom bennem, nem tudok ebben a témában józanul gondolkodni. Talán pár hónap múlva látom már, hogy merre legyen tovább. A lényeg, hogy Sziporkának jó legyen, hiszen azért fogadtuk 3 évvel ezelőtt örökbe, hogy boldoggá tegyük!
