Robin – gazdis
Robin egy fiatal, 3 éves, pörgős fiú. Battonyai Állatmentő Alapítványtól került a gondozásunkba. Gazdája sajnos már nem tudott gondoskodni róla. Igazi energiabomba, jön-megy intézkedik. A nevelése erősen hiányosra sikerült, ezt majd a leendő gazdinak kell pótolni. Sétál pórázon, szobatiszta és szeret huncutkodni. 🙂
Egyenlőre rehabilitáció alatt van, mert az allergiás tüneteit kezelni kell. Szőre hiányos, bőre gyulladt és viszket. Ideiglenes befogadója heti 2 X fürdeti speciális samponokkal és szigorú monodiétát tart. Viszont nagyon jó hír, hogy nem szívférges, illetve szemei és füle is rendben vannak. Még egy kicsit kupálódik, aztán ő is belép a gazdikeresők táborába.
2020.05.06.
WRH Robin allergiás bőre – az idik gondos kezelésének hála – nagyon szépen javul. 
Igazi kis macsó lett belőle.
Hamarosan átesik az ivartalanításon és ő is gazdikereső lesz.
2020.06.17.
WRH Robin két hete próbaidőre beköltözött a gazdikhoz és Gézu cicához. Izgultunk nagyon, hogy fogják egymást elfogadni a csodaszép fekete kandúrral
, de úgy néz ki, hogy bár az örök barátság kialakulásához még sok idő kell, minden rendben lesz. Kata és Viktor már nem is szeretett volna több időt várni és ma megpecsételődött kapcsolatuk Robinnal .
Köszönjük szépen a gazdiknak a folyamatos pozitív hozzáállásukat, kitartásukat és feltétel nélküli szeretetüket. Legyetek nagyon boldogok együtt még sok sok éven át!
2020.11.28.
Gazdis bejelentkezés.Szolgáljon jó példaként, hogy egy elsőre rémisztőnek tűnő kutya-cica összeszoktatás, türelemmel és hosszú kitartó munkával milyen erdményre vezet Köszi Kata, köszi Viktor !Sziasztok! WRH Robin vagyok, barátaimnak csak Robinkó.Szóval az van, hogy Anya és Apa helyett nekem kell megírnom a bemutatkozást, mert ők állandóan csak dögönyöznek, ölelgetnek, puszilgatnak és sose készülnének el a szöveggel. Engedjétek meg, hogy pár sorban összefoglaljam eddig mi történt velem:Az az igazság, hogy nem tudok a múltról beszélni, egyrészt nem is igazán emlékszem rá, mert kutya vagyok és csak a mának élek, másrészt anya & apa azt mondja jobb, ha nem is nézek hátra, csak előre. Amire viszont emlékszem, hogy koszos és ápolatlan voltam, fájt a fülem, ez miatt most nem is hallok rendesen (vagy csak szelektíven) és a bőröm is írtóan viszketett. Aztán egyszer csak jöttek értem és elvittek, azt mondták ideiglenes szülőket kapok! Először nagyon meg voltam szeppenve, de mindenki nagyon barátságos volt velem. Egy rettentően kedves párhoz kerültem, akik gondoskodtak rólam, már nem voltam egyedül, de úgy éreztem, mintha vártak volna valamire vagy inkább valakire. Emberek jöttek mentek, egyszer csak betoppant hozzánk egy pár. Kicsit bátortalan és közömbös voltam eleinte, de mikor megszimatoltam Őket, rögtön tudtam, hogy Ők az én szüleim! Azt mondták még egy hetet kell várnom mire hozzájuk költözhetek, ami nem tudom mennyi pontosan, de nekem nagyon hosszú időnek tűnt! Megmentőim elvittek Anyához és Apához egy Budapest nevű helyre. Hát mit ne mondjak, elég zajosnak és félelmetesnek tűnt az egész, nem amihez eddig szoktam, de én ugye egy nagyon bátor kutyuska vagyok!Meglepetésként ért engem (és mostani bátyámat is), hogy nem én leszek az egyedüli állat a családban. Az első találkozásunk nem volt éppen zökkenőmentes. Nagy volt, fekete, szemei villogtak, karmai élesek, fújt és morgott. Láttam már ilyet messziről, „macskának” hívják, ha jól tudom. Én féltem tőle és Ő is félt tőlem. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, sokáig nem volt vevő a közeledésemre pedig csak játszani és barátkozni akartam. Apáék mindent megtettek, hogy megkönnyítsék a barátkozást, de Gézu (mert így hívják) ellenállt, nem örült, hogy vehemensen érdeklődök iránta és a hármas családi idillükbe, ahol Ő az Úr és lesik minden kívánságát, belerondít egy negyedik négylábú. Végül Anya & Apa kitartó munkájának hála, egyik napról a másikra lettünk barátok. Apáékkal sokat szoktunk kirándulni, nagyokat sétálunk és bolondozunk. Vigyáznak rám, fürdetnek, hogy ne viszkessek, fület pucolnak, hogy jobban halljak és az étkezésemre is odafigyelnek. Nagyon szeretek enni, aludni és egyre jobban érzem magam, bár még megijedek, ha túl hirtelen nyúlnak felém. Mostanában egyre többet nézem magam a tükörben, szerintem nagyon jóképű kutyuska vagyok! Szüleimet is nagyon szeretem, mikor hazaérnek farokcsóválva, ugrálva köszöntöm őket és megyünk is sétálni! Minden szösznek legalább ilyen jó gazdikat kívánok! J Tudja meg minden szösz, hogy milyen jó is az, ha ölelgetik, puszilgatják és fura magas hangon beszélnek hozzá, hogy mennyire kis cuki!Köszönöm a WRH-nak, nagyon boldog vagyok! Puszi-pacsi: Robinkó+4
2022.06.20.
Több mint 2 éve, szőrhiánnyal, gyulladt, viszkető bőrrel érkezett a WRH-hoz gazdájától és mi tagadás, nevelése erősen hiányosra sikerült. Íme, egy jó gazdinál micsoda változás tapasztalható minden területen: „Robinkó immár 2 éve, hogy velünk van, repül az idő. Az elején kisebb nehézségek voltak, de a türelem és a sok-sok szeretet meghozta gyümölcsét. Mivel allergiás, ezért speciális tápot kell kapjon és az elején gyógyszerezni is kellett, de ezt lassan, fokozatosan elhagytuk és most már szép, egészséges a bőre. Természetesen a speciális samponos fürdetés megmaradt, amit türelemmel visel. 
Kicsit nagyot is hall, illetve néha alkalmi süket, -ugye a terrier vér…. 
Alapvetően egy roppant nyugodt, kiegyensúlyozott kutya, aki imádja a gyerekeket is. Szeret nagyokat sétálni és nem szereti, ha séta közben megállunk pár perce, ilyenkor jelzi, hogy „menjünk már” Mindig a közelünkben szeret lenni és mindenhova követ minket. Reggel szeret sokáig lustálkodni és 22:00-kor neki már fellövik a pizsit, megy is a horkolás ezerrel Nagyon sokat mosolygunk rajta, mindig okoz nekünk vidám perceket, – és ha csak pár percre is mentünk el, akkor is úgy örül, mikor hazaérünk, mintha legalábbis napok óta nem látott volna minket, már ha fölébred, mert nem az a házőrző típus. Mindenkivel kijön, legyen az ember vagy állat. Roppant jó természet kutya. Imádjuk és hálásak vagyunk, hogy örökbe fogadhattuk Őt! 
”
