1% a boldog gombszemekért!
ADÓSZÁMUNK: 18520266-1-42

A 14 èves Bundàs gazdája meghalt, így a gondozásunkba került. Még nem érti a kialakult helyzetet ezért kezdetben bizalmatlan és néha morcos, de egy türelmes gazdival nagyon boldog párost alkothat. Korához képest egészséges. Májértékei picit eltérnek, így arra gyógyszert kell szednie. A hallása nem tökéletes és hosszù sétákra sem vágyik. Udvaron élt eddig, de mi szeretnénk olyan végleges otthont találni neki, ahol a gazdi mellett töltheti minden hátralévő percét.

2020.09.24.

WRH Bundás a mi kis igazi házsártos öregurunk. Élni és élni hagyni típus. 1.5 évig egyedül élt csak etetni jártak hozzá, ezért nem is csodálkozunk, hogy a 14 éves vén mackó kicsit megorrolt az emberekre. Keresi az ember társaságát, szereti a testi kontaktust, de ha megunja akkor bizony ő odébb áll. Nála el kell fogadni és tiszteletben tartani, hogy ha nem akar valamit akkor bizony azt odakapással hozza tudomásodra. Ezért minden helyzetben ami esetleg kicsit is kényelmetlenséggel járhat neki ( fülpucolás, esetleges kezelések) szájkosarat kell viselnie. Viszont ha béke van és nyugalom, kenyérre lehet kenni. Hallása sajnos már nem az igazi, de a magasabb hangokat még meghallja. A futóművekkel is vannak kis problémák, de csak annyi amennyi egy ennyi idős kutyusnál szokott lenni. Nagy sétákra már nem szeretne elkísérni.Várjuk jelentkezésedet a gazdi@wrh.hu címre írt bemutatkozó levéllel, ha úgy érzed el tudod fogadni Bundást olyannak amilyen.

2020.11.01.

Hétvégén újabb csoda történt! Jelentkezett egy család, mégpedig az egyik legidősebb WRH gondozottra, BUNDÁSRA !!!Meglátogatták ideiglenes befogadójánál, majd megszületett az elhatározás, hogy minden problémájával együtt, szeretnék családjukba fogadni Őt.Mi is hatalmas izgalommal készültünk, hiszen a néha morcos öregúrnak eddig nem akadt jelentkezője. Aldona, Niki és András hatalmas szeretettel várták otthonukba, ahol most már melegben kuckózva élhet kutyatesójával Stitch-el, akivel ráadásul egyidősek.Nagyon szépen köszönjük, hogy Őt választottátok! Élj boldogan Bundás!

2022.03.23.

Érkezésekor még mérges-morgós, 14 éves öregúr volt. Nemtetszését odakapásokkal fejezte ki, egészségügyi téren is akadtak már problémák, ezért a gazdikeresés számára kicsit nehezebben indult. Hozzá különleges türelemre, elfogadásra, kitartó elszántságra volt szükség. De ezek ellenére is, jelentkezett egy család, pont hasonló korú kutyussal és minden problémájával együtt, Bundást választották. A gazdik az elmúlt 1,5 évben folyamatosan beszámoltak nekünk, milyen szépen haladnak, mennyire boldogok Bundival, aki a napokban ünnepelte 16. szülinapját ! A gazdik sorai : ” Wrh Bundást (Bundit) másfél éve fogadtuk örökbe, akkor 14 és fél éves volt, szóval nem egy fiatal kutyusnak számított. Az elején, mint minden kezdett – nehéz volt, de minden egyes nap, hónap pozitív változásokat hozott. Nem akarok köntörfalazni, de Bundi a családunk minden tagján kipróbálta az éles fogait (varrni nem kellett, de a vér azért folyt) egyedül a Stitch “öccsén” nem, aki 3 hónappal volt fiatalabb nála. Őt mindenben utánozni próbálta és sok mindent tanult tőle, követte, s ha arról volt szó, hogy ki ér ki előbb, próbálta “lefutni”. Szép lassan egymáshoz szoktak, majd Stitch megbetegedett, ez a betegség Bundásban is előhozott valamit, mert egyik pillanatról a másikra változott meg. Sokkal bújósabb lett. Amikor Stitchtől el kellett búcsúznunk, nem csak minket de őt is megviselte, még most is gyakran befekszik Stitch ágyába (régebben ez sose tette) és sír utána. Nem tudjuk, hogy milyen előélete volt Bundásnak, de ugyanúgy vagy még jobban is kívánja a törődést a szeretetett és a kényeztetést, mint más társai. Ha otthon vagyunk lelkesen bökdös meg minket a orrával, hogy simogassuk meg. Aztán amikor elkezdjük masszírozni, vakargatni a fülét mint egy kis béka szétcsúszik a lábaival és élvezi a kényeztetést. Tény, hogy már alig lát és egyáltalán nem hall, de a nózijával mindig kiszagolja, ha körülötte vagyunk. Másfajta törődésre van szüksége, mint egy fiatal kutyának, sokat nem lehet vele sétálni, a tempót is maga diktálja, ez számunkra inkább csoszogás, mint séta. Naponta csak párszor látjuk rohanni és az akkor van, amikor tudja, hogy megkapja a reggeliét vagy az ebédjét. Ilyenkor még kisebb ugrálásokra is képes, mintha nem is lennének ízületi problémái. Mindenkit szeretnék bátorítani arra, hogy ne féljen örökbefogadni idősebb kutyust, mert nagyon sok szeretettet adnak, egyik legjobb döntésünk volt, amikor Bundika a családunk részévé vált és nem cserélnénk le semmilyen “kutyakölyökre” sem !!!

2022.07.05.

Újra nehéz szívvel búcsúzunk egy mentettünktől Már érkezésekor 14 éves volt, folyamatos kezelésre szoruló egészségügyi problémákkal. Ráadásul Bundi ezekben nem is volt túl együttműködő, ezért a gazdikeresés számára komoly feladatnak bizonyult. Aztán jelentkezett egy család és minden problémájával együtt akarták Bundást. Szinte leírhatatlan türelemmel és elfogadással fordultak felé, rajongással szerették a morgós öregurat. Tragikus hirtelenséggel kellett most meghozniuk a nehéz döntést, de Bundi egy csodálatos családban élhette utolsó 20 hónapját. A gazdik sorai: „Drága Bundika, Ez az utolsó kötelességem Veled szemben, amit most sírva teszek meg. Elmesélem másoknak is, hogy milyen csodálatos és különleges is voltál. Amikor örökbe fogadtunk 14,5 évesen nem tudtuk, hogy mennyi időt fogunk tudni együtt eltölteni. Most már sajnos tudjuk… csak 613 napot kaptunk a sorstól, hogy bearanyozd mindennapjainkat. Sose fogom elfelejteni, ahogy vakargattam a füledet és te hangosan jólesően mormogtál és belenyomtad a buksidat a kezembe, hogy ne hagyjam abba. Aztán amint meguntad tovább cammogtál és megbökted a nedves nóziddal a következő családtagot, hogy folytassa és ez a kör addig folytatódott, amíg neked jól esett. Ha pedig két oldalt vakargattuk a nyakadat, akkor elülső kezeiddel spárgáztál egyet, de azt sem fogom elfelejteni amikor a mellkasodnál fel akartunk emelni már akkor morogtál amikor érezted a kezünket. Ha nem történt meg az emelés pedig egy hatalmas UFF hanggal nyugtáztad a helyzetet. (imádtuk ezt a hangot és sosem felejtjük el…) Legkedvesebb játékunk pedig az volt, amikor kiszagoltad a jutifalatot és kapartad a mancsoddal azt a kezünket amelyikben elrejtettük azt, majd jól esően megetted. Sajnos a végére már nem hallottál és nem láttál, de mindig tudtad, ha valaki hazajött, akkor felemelted a buksidat és fóka pozícióban óriásit szippantottál. Majd első körben a konyhában kerestél minket. Órák hosszat tudnánk mesélni arról, hogy milyen voltál és miket éltünk át közösen. A világ egy rosszabb hely lett nélküled, de bízok abban, hogy találkozunk még. Nagyon nehezen engedtünk el Téged és minden olyan gyorsan történt, de Neked most már sokkal könnyebb és nem fáj semmid se. Nekünk pedig szívünkben megmaradtak az emlékek, otthon pedig a csend, az üresség és a fájdalom. Köszönjük, hogy megismerhettünk és tanulhattunk Tőled.”