1% a boldog gombszemekért!
ADÓSZÁMUNK: 18520266-1-42

3 új kutyát hoztunk, olyan helyről, ahol nem kaptak megfelelő megbecsülést. A 8 éves kanocska a hazafelé tartó utat ugatással és a ketrec rágcsálásával töltötte. Nem csodálkoztunk, hiszen eddig egy udvar volt az otthona, ahol az volt a dolga, hogy felügyelje a csajokat. Nálunk a Burke nevet kapta. Az első orvosi vizsgálatra már jóval nyugodtabban tudtuk elvinni, bár látszott rajta a bizonytalanság, de harc nélkül megúsztuk. Nagyon örültünk, mert az Ő szívféregtesztje is negatív lett és az ultrahang sem derített fényt problémákra. Oltással kezdtünk, heteken belül benevezzük egy ivartalanításra, közben pedig elkezdi megtanulni egy jobb élet minden velejáróját.

2024.01.31.

Megismeritek ? Bruke 3 hete érkezett és máris a gazdijára vár ! A 8 éves kan hatalmas változáson ment keresztül, ami nagyrészt ideiglenes befogadóját dicséri. Elég csak ránézni, gyönyörű lett, a rémület és tekintetéből sugárzó bizonytalanság eltűnt. Közben az ivartalanítása is megtörtént és szerencsére nem viselte meg különösképpen. Milyen kutya Bruke ? Sok év hiányosságát kell bepótolnia. Idegenekkel pár perc alatt összeszedi a bátorságát, utána kifejezetten aranyosan viselkedik. Ha figyelmet szeretne, hátára borulva vár és ezt addig ismételgeti míg foglalkoznak vele. Szívesen harapdál kezet és lábujjakat játékból, de nagyon óvatos, egyáltalán nem durva és le is állítható. Játékokkal nem tud mit kezdeni, a szájába is veszi, nyüszögve szaladgál vele fel-alá és próbálja minden sarokban elásni. Pórázon ismerős környezetben szépen sétál, idegen helyen még lefagy, de kajával motiválható. Nem mondanánk nagy mozgásigényűnek, de szívesen indul sétálni bármikor Éjszaka boxban alszik, egy hangja sincs, napközben egyedül hagyva pár percig vinnyog. A szobatisztaság még alakulóban van. Nem igényli a kutyatársaságot, azonban nem is zavarja, jól érezné magát másik kutya mellett is és egyedül is.

2024.02.27.

Mesélek kicsit magamról: 8 éve születtem és egy udvaron éltem. Elég unalmasan teltek ezek az évek. Lakásba nem mehettem, sétálni sose vittek, nem játszottak velem. Nem voltam tiszta, nem ettem túl jókat, nem aludtam puha és meleg ágyban. Azt hiszem, hogy nem szerettek…de nem adtam fel. Aztán egy nap megállt egy autó, a fiúk betettek egy ketrecbe és azt ígérték, innentől minden megváltozik és magukkal vittek. Féltem, ugattam, rágtam a ketrecet és mérges voltam. Doktornénihez mentünk, azt mondták nincs semmi bajom, de azért megszabadítanak a golyókáimtól. Képzeljétek, fürödtem, meleg vízzel. Levágták a büdös bundámat és állítólag nagyon csinos lettem. Azt mondták, Burke lesz a nevem. Aztán egy kedves lány magához vett. Lili szerint nagyon gyorsan tanulok, rám se lehet már ismerni. Imádok autókázni, na meg sétálni, mert annyi új dolgot szoktunk felfedezni. Azt se bánom, ha a kutyapajtik is velünk tartanak, próbálok barátkozni velük, bár ezt még gyakorolnom kell. De járunk együtt suliba és kutyanapközibe, hogy megtanuljak bátran viselkedni és szót fogadni. Állítólag ez nagyon fontos. Meg az is, hogy csak kint pisiljek. Próbálok mindent úgy csinálni, ahogy mondják. Amikor hazaérünk, szívesen rágcsálom Lili kezét és lábát, persze csak óvatosan, aztán nap végére úgy elfáradok, hogy eszembe sincs tiltakozni amikor éjszakára beküldenek a boxomba. Ez az én kuckóm, itt biztonságban vagyok, csendben alszom és elkezdtem bízni az emberekben. Most jól érzem magam, tudom már milyen érzés hogy szeretnek, de vajon nekem is lesz saját gazdim ?

2024.03.29.

Miután Burke a gazdikereső posztjában elmesélte eddigi életét, kaptunk egy levelet. Mi pontosan láttuk, hogy mekkora fejlődésen ment keresztül a bekerülése óta, amit ideiglenes gazdija nagyszerű munkájának köszönhetünk, mégis ez volt az egyetlen komoly érdeklődés iránta. De mi pont rájuk vártunk. Burke az első találkozás alkalmával picit félősen viselkedett, így nem lehettünk biztosak abban, hogy a kis család vajon látja-e benne az új családtagot. De Viki, István és Emma úgy döntöttek, megmutatják Burkenek mit is jelent boldog családban élni. Nagy örömmel költöztettük új otthonába és az első néhány ismerkedős nap után, ezeket a sorokat kaptuk Vikitől: „Hogy miért Burke? Szembe jött és én eldöntöttem, vagy Ő vagy nem lesz más. És mert eddig nyolc éves kislányunk volt, fekete, akkor legyen Burke, aki nyolc éves kisfiú és fehér. A legjobb döntés volt! Nagyon nyugodt, de kíváncsi kutyus. Sok minden még furcsa neki, de kíváncsi és tanul. Tanul minket és tanít minket, a környezetet, hirtelen egy lakásban. Tanulja Emmát, a hét éves kicsi lányt…. Igazából, ott kezdjük most vele, ahol abbahagytuk Almával és nagyon hálás vagyok minden percèrt, amit Vele tölthetünk és mindenkinek aki segítette Burket, hogy megismerjen egy új, boldog világot. Nem tudom mit mondhatnék, szerencsések vagyunk, ismét négyen vagyunk a családban, boldog vagyok, hogy Ő van nekünk!” Nagyon-nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek