Lótusz – R.I.P.
Lótusz Aszódon találták az éjszaka közepén, az út közepén ülve. Valaki kirakta, borzalmas állapotban.
2015.05.26.
Ez a nap sem volt boldog…
Sok mindent láttunk már … De ehhez fogható elhanyagoltságot még soha…
Gondoljatok bele amikor még mi is csak annyit tudunk mondani, hogy b*meg. Ezt egymás után sokszor.
Amikor a tehetetlen düh mardos és tudod, hogy ez az a pont amikor nem tudsz mit tenni… Sosem könnyű, sosem lehet hozzászokni.
Sajnos nem tudjuk honnan jött, nem tudjuk ki tette ezt vele, ki volt képes évekig nézni a szenvedését majd kirakni egy kocsiból és az út közepén hagyni éjnek évadján.
Milyen szép lehetett. Mennyire szerethette azt, aki ezt tette vele. Várta haza minden nap…
Nem tudjuk, hogy hívták, így Lótusznak neveztünk el, a megújulás, az újjászületés szimbóluma után.
Sajnáljuk, hogy mi már csak arra voltunk jók, hogy szebbé tegyük számára a távozást. Mert Lótusz számára szenvedés volt minden lélegzet, minden mozdulat, minden tekintet. A képek sosem adják át jól a fájdalmas tekintetet, a bűzt, a beletörődést a sorsba és a szenvedésbe, mint amikor élőben látod. Többé nem fáj semmi…
A boldog kutya világot Lótusz már csak a felhők között ismerheti meg.
Mi megsiratunk, gondolunk rád és őszintén sajnáljuk, hogy nem tudtunk rólad előbb, időben. Elfogytak a szavak…
Repülj boldogan! Vigyázz a többi WRH hegylakókra odafenn.
