Baba – R.I.P.
Baba egy 8 év körüli szuka kutyus, aki egy kőszárhegyi szaporítótelepről származik.
A volt tulajdonos szerint a fülei vannak levágva, egy verekedés eredményeképpen. Csont soványan, körülbelül 5 kilósan került a gondozásunkba; ki volt száradva, hátsó lábait alig használta, semmi izom nem volt rajta. Emlődaganatot is találtunk.
2012.03.30.
Talán még emlékeztek rám. Babának hívnak. Ez év január 22.-én alig több mint öt kilogrammos súllyal hoztak el az Állatvédők Kőszárhegyről, ahol alig egy négyzetméteres kennelbe zárva kellett szülnöm és szülnöm. Füleimet előttem ismeretlen okból levágták, a daganataimmal orvoshoz nem vittek. Utoljára 2009-ben oltottak be veszettség ellen. Kimentésem óta, Westie Rescue Hungarynak hála, találkoztam pótszüleimmel, és azóta is náluk élek. Van két fiú testvérkém is, akik nagyon hamar befogadtak maguk közé. Megtanultam tőlük, hogy csak a kertben szabad elvégezni a dolgomat, a lakásban nem. Találkoztam előttem eddig ismeretlen tárgyakkal is, például egy piros gömb alakúval, amire azt mondják, hogy labda. És sok-sok sipogó hangot kiadó apró rágicsálnivalóval is. Az eltelt időben a súlyom is szépen gyarapodott, mára már több mint hét kilós gömbölyűség vagyok. Közben persze meg tanultam pórázon sétálni is, és amióta megkaptam a szükséges oltást, szinte mindennap sétálunk egy jót, de mégsem fogyok, csak erősödök, egyre erősödök. Voltam többször doktor bácsinál is. Először, amikor már kellően megerősödtem, ivartalanított, aminek egyedül a fiúk nem örültek, de én viszont a műtéttel járó fájdalmak ellenére annál boldogabb voltam. Utoljára ezen a héten kedden voltam nála, amikor remélhetőleg valamennyi daganatot ki tudta operálni belőlem. Kicsit húzódik a hasikám, de ez nem gátol abban, hogy annyit egyek amennyit csak meg tudok szerezni. A hasamat ugyanis egyenesen imádom! És nem vagyok ám válogatós, úgy mit a testvéreim! Most már nyugodt vagyok és jól érzem magamat! Szeretném megköszönni mindenkinek, a WRH-nak, a Támogatói Klub tagjainak, a lányoknak, fiúknak, hogy segítettek rendbe jönni, és végre tudom azt is, hogy milyen olyan gazdikkal együtt lenni, akik szeretnek minket fehér hegylakókat. Ahogy pótszüleim mondják: „Baba, Te vagy a leggyönyörűbb csúnya kiskutya a világon!” 
Baba vagyok. 2012 január 22-én, alig több mint öt kilogrammos súllyal hoztak el az WRH lányok Kőszárhegyről, ahol alig egy négyzetméteres kennelbe zárva kellett szülnöm és szülnöm. Füleimet előttem ismeretlen okból levágták, a daganataimmal orvoshoz nem vittek. Utoljára 2009-ben oltottak be veszettség ellen. Kimentésem után rögtön találkoztam pótszüleimmel, és azóta is náluk élek. Itt találkoztam a két testvéremmel, akik nagyon hamar befogadtak maguk közé, Mordor és Snapsz, a szépfiú. Megtanultam tőlük, hogy csak a kertben szabad elvégezni a dolgomat, a lakásban nem. Találkoztam előttem eddig ismeretlen tárgyakkal is, például egy piros gömb alakúval, amire azt mondják, hogy labda. És sok-sok sipogó hangot kiadó apró rágicsálnivalóval is. Közben persze meg tanultam pórázon sétálni is, és amióta megkaptam a szükséges oltást, szinte mindennap sétálunk egy jót, de mégsem fogyok, csak erősödök, egyre erősödök. Gondolom az izmaim növekedése okozta azt is, hogy súlyom már elérte egy normális Hegylakó súlyát. Annak, hogy igen szeretek csipegetni, ehhez biztos nincs köze, ugyanis a fitt életmód nem gátol abban, hogy annyit egyek amennyit csak meg tudok szerezni. A hasamat ugyanis egyenesen imádom! És nem vagyok ám válogatós, úgy mint a testvéreim! Voltam többször doktor bácsinál is. Először, amikor már kellően megerősödtem, ivartalanított, aminek egyedül a fiúk nem örültek, de én viszont a műtéttel járó fájdalmak ellenére annál boldogabb voltam. Másodszor akkor voltam nála, amikor remélhetőleg valamennyi daganatot ki tudott operálni belőlem. Most már nyugodt vagyok, jól érzem magamat! Szeretném megköszönni mindenkinek, a WRH-nak, a Támogatói Klub tagjainak, a lányoknak, fiúknak, hogy segítettek rendbe jönni, és végre tudom azt is, hogy milyen olyan gazdikkal együtt lenni, akik szeretnek minket fehér hegylakókat. Bár pótapám mostanában azt mondja, hogy én nem is westie vagyok, hanem westa, azaz west highland white tacsi, de az is Hegylakó kérem! Amit mostanában sokszor, és mindig boldogan és nagyon jólesően hallok pótszüleimtől: „Baba, Te vagy a leggyönyörűbb fületlen kiskutya a világon!”
2018.11.30.
WRH Baba az elsők között érkezett a WRH fedélzetére, csont és bőr volt szegény, füle csonka, testét szaporításra használták csupán. Gyönyörű hölgy lett belőle, nagyon sok szeretetet kapott új gazdáitól és nagyon sok plüssjátékot, amik a kedvencei voltak. Azonban az idő felette is eljárt és már égi csillagként ragyog.Nyugodj békében Baba.
