Sadie – R.I.P.
Sadie Nyíregyházáról került a gondozásunkba a Kisherceg Állatmentő Egyesülettől. 5-6 év körüli kishölgy. Nem vemhes, ellenben már sokszor volt császározva és a hasfala teljesen elgyengült, hasfalsérve van. A füle gyulladt, hallójárata össze van szűkülve. Szívféreg tesztje negatív. Vettünk vért is, ennek eredményét várjuk még. Ivartalanítására sort kerítünk hamarosan. Teljesen szocializálatlan, mindentől fél, a pórázat, nyakörvet nem ismeri.
2016.02.05.
Sadie tegnap esett át az ivartalanításon a Minivet Állatorvosi Rendelőben. Minden rendben zajlott, ám mivel sokszor volt császározva, ezért sok összenövése volt és el van vékonyodva a hasfala. A fogkövét is leszedték. Az egészsége, a hasfala miatt is mihamarabb fogynia kell. Ő egy picike westie, ám jelenleg 9,2 kiló.
Tehát intenzív fogyókúrába kezd 🙂
2016.02.07.
Sadie ideiglenes befogadókhoz költözött, hogy megtanulja milyen családban, félelem nélkül élni. Jelenleg szocializálatlan, bizalmatlan. Az idi angyalai segítenek neki átformálni a világról alkotott képét, megtanítják bízni az emberekben, szeretni.
2016.03.17.
Sziasztok, Sadie vagyok. Lassan 6 hete vagyok idiéknél, azt mondják, hogy már kezdek kinyílni. Ez nem tudom mit jelent, de én nagyon jól érzem magam! Olyanokkal már nem is untatlak titeket, hogy szobatiszta vagyok (már balesetek sem történnek!), meg már tudom, hogy nem illik beleenni mások táljába. Mondjuk utóbbiért megmorognak az idi-tesók, így ez azért hamar leesett, hogy ilyet nem szabad csinálni. Viszont képzeljétek el azért nem morognak, hogyha a tálból kiesett tápszemeket szedem össze, így már szemfüles vagyok és ha látok ilyet azonnal odalaszaladok, megeszem, majd rohanok vissza a tálamhoz. Viszont sajnos idi-mami is szemfüles, így párnapos megfigyelés után kb annyival kevesebb került a tálamba, amennyivel többet megeszem a többiekéből. Vagy ami még rosszabb, beáll közém és a többiek közé, akkor nem tudom összeszedni a kósza tápszemeket, csak reménykedek, hogy mire végzek a sajátommal még ott lesznek. Ilyen még nem volt, hisz labradorokkal élek együtt…Idi-mamira már nagyon figyelek, hallgatok a nevemre, megyek ha hív, sőt futok! Minél karcsúbb a derekam, annál gyorsabb vagyok! Ez is nagyon tetszik! Idiéknél a kertben szoktam futkározni, meg hemperegni a fűben, eddig nem csináltam ilyeneket, sőt épp ma elkezdtem a többiekkel is játszani! Eddig csak néztem őket, ijesztőnek tűnt ahogy rohangálnak, de ma beálltam én is rohangálni közéjük, nagyon jó volt. Miután ők már nem rohangáltak én még futottam pár kört a kertben Már mindennap kimegyek a többiekkel sétálni. Ott még nem futkározom, viszont már nem is kúszom, napról napra bátrabb vagyok. Szaglászom, megyek a többiek után, tanulom mit kell ilyenkor csinálni. Elkezdtem tanulni, hogy kell lókakit enni, de idi-mami azt mondta, hogy na ez az amit nem kellene másolnom, sőt a többiekre is rászólt, hogy hagyják abba. Idi-apuval még mindig nem felhőtlen a viszonyom. Ő nagyon próbálkozik hogy jóban legyünk, mindig van nála kaja, de annyira félek tőle, hogy nem merem elvenni, csak elszaladok mellette, hátra sem nézek. Kicsit morgok is közben, néha meg is ugatom. Pedig látom, hogy a többiek odamennek hozzá, simogatja őket, meg puszikat is kapnak, meg kaját, de én akkor is félek. Múltkor idi-mami egyszerűen fogott és belerakott idi-apu ölébe… hát meg sem mertem mozdulni és képzeljétek még simogatott is! Nem mertem ellazulni, így idi-mami ölbe vett, ott már jobb volt, majd közölte, hogy ezt minden este meg fogjuk csinálni. Na hurrá! Idi-mami azt mondta, hogy nem kell félnem azért idi-aputól mert hasonlít valakire, aki bántott engem, de én még akkor is félek. Idiék remélik, hogy ez idővel azért változni fog. Elkezdtem újságokkal foglalkozni. Jobban mondva újságokat széttépni, specialitásom a főzős újság. Többet leszedek, de mindig csak azokat szedem szét. Jaj meg a cipők! Azokat is szeretem… elfutni velük és megrágni. Erre mondja idi-mami, hogy a kutya rendre nevel, így elpakolta az újságokat és már szekrénybe rakják a cipőket. Ja és kukázom is Kiszedem ami tetszik és elviszem, jobban mondva elvinném ha hagynák. De már a kukát is elrakták egy szekrénybe. No de sebaj, majdcsak kitalálok valamit!
2016.04.20.
Sziasztok, itt Sadie. Lassan 3 hónapja vagyok idiéknél. Elképesztően sokat tanultam mióta velük élek. Teljesen szobatiszta vagyok, tudok szépen enni, tudom, hogy másét nem veszem el – max ha kiesnek a tápszemek a tálból, de ami a földön van az már közös. Van saját ágyam, finom puha és nagyon kényelmes. Ügyesen tudok házat őrizni, akkor ugatok, de egyébként csak akkor hallatom a hangom, mikor nyöszörgök idiéknek, hogy simogassanak. Nagyon megszerettem a simogatást, az elején féltem tőle, de az elején még mindentől féltem. Most is sokszor megijedek még, de idi mami szerint rengeteget javultam, idővel igazi vagány kis csajszi lesz belőlem. A héten például megtanultam joghurtos dobozt kinyalogatni, ez tökre fontos szerintem. Még mindig fogyózom. Szerintem arcpirítóan keveset kapok enni, még jó hogy idi nagyi itt van napközben és tőle azért csurran cseppen napközben egy kis kaja. Ja és megtanultam kanapén aludni, de ezt egyelőre még csak idi mamival csinálom együtt. Egyedül még nem tudok felugrani a kanapéra, idi mami szerint ha kisebb lesz a popim akkor már menni fog. Hmmm… nagy dilemma. Kanapéra ugrás vagy több kaja. De hát addig is feltesznek, úgyhogy nincs nagy gáz. Idi apuval is sokat javult a kapcsolatom, minden este ülünk pár percet együtt a kanapén, az elején még totál be voltam rezelve, mostanában már levegőt is veszek. Ha kaja van nála, akkor már szinte baráti a kapcsolatunk, simán kiveszem a kezéből és van amikor már el sem rohanok, hanem mellette állva várom a következő falatot. Idi tesókat továbbra is nagyon szeretem, de idi mami szerint néha már pofátlan vagyok, mert ha elkezdi őket simogatni rögtön odamegyek és befúrom magam a tenyere alá. Hát tehetek én róla, hogy csak két keze van? Tudok még szépen viselkedni akkor is, mikor egyedül hagynak minket itthon. Akkor is, ha a házban maradunk és akkor is, ha a kertben. Mondjuk a kertben sokkal mozgalmasabb, mert házat is kell őrizni. No meg elkezdtem kertészkedni. Idi mami szerint féltékeny vagyok a fehér virágokra, mert mindegyiknek lerágtam a fehér szirmait, a színeseket pedig nem bántom. Nem is tudom, nekem csak a fehér ízlik. Megtanultam idi tesóktól füvet enni. Először nem értettem miért csinálják, de nem akartam kilógni a sorból, így elkezdtem enni én is, azóta már egyedül is csinálom, mert az is ízlik.
Szóval tanulok, okosodom, idi mami szerint itt az ideje, hogy legyen saját családom. Én jól érzem magam náluk is, de tényleg szuper lenne már egy saját család. Ha úgy érzed, hogy szeretnél engem írj a wrh-s lányoknak légyszi.
2016.05.16.
Képzeljétek! Sadienek tökéletesen alakultak a dolgai, a próbaidő remekül telt az új gazdiknál. Ennek köszönhetően mától Sadie GAZDIS kutya 
Legyél jó kislány, játsz, hempergőzz sokat, a félelmet pedig gyorsan felejtsd el 
Boldog gazdis éveket nekik
2021.05.18.
A jó hírek után a sormintát sajnos ismét egy rossz követi.Sadie egy nagyon hirtelen jött súlyos betegségben alul maradt, bármennyire is küzdött Ő, és a gazdik, sajnos ez kevésnek bizonyult, s a csoda pedig nem jött…Átkelt a szivárványhídon.Egy durva bélgyulladás következtében, nem szívódott fel a tápanyag. Hiába a szteroid, hiába a gyomorvédő, a vitaminok, hiába a két naponkénti fehérje koktél, a kis veséje feladata.Két és fél hónapig hősként küzdött, nagyon akart élni, de sajnos a várt csoda nem jött….”Rettentően kevésnek érezzük az időt, amit együtt adatott az élet, elrepült az a hat év.A szívünk darabokban, soha többet nem lesz ilyen jó kutyánk….. 
“Ég veled Sadie, legyen könnyű neked a föld!
