Beri – rehabilitáció alatt

Na helló itt Beri! Szóltak, hogy írjak már valamit magamról, hiszen eddig csak egy titokzatos mondatot olvashattak a WRH követői. Szóval 8 éves vagyok szófogadó, kedves, bátor, szobatiszta, mosok, főzök, takarítok…. 😀Meglehet, hogy a végén kicsit túlzásba estem? Tény, hogy kedves vagyok, szeretem, és követelem is a simogatást, mert az nekem jó! Szobatisztaság is remekül megy, bár azt mondják ez nem egészen arról szól, hogy mindent is pisiljek le, ennek majd én utána olvasok, mert szerintem az emberek ezt rosszul tudják. Eddig egy udvarban éltem, és csak a csajokkal kellett foglalkoznom. Egy ideje köhögni kezdtem, azt mondták megfáztam. Na ezt persze a WRH-sok nem hagyták annyiban, és befektettek egy nagy gép alá. Készült is rólam egy fekete-fehér kép, biztos nekik még nincs színes fényképezőjük. 😀 Az látszott rajta, hogy nagy a szívem, de hát ezt eddig is tudtam, hiszen minden simit szeretettel elfogadok! Aztat mondta a fehér köpenyes néni, hogy ez nem igazán jó. Elvittek egy bácsihoz is, aki összemaszatolt valami nyálkás ízével, és a szívemhez nyomott valami botot, és egy képernyőn nézte, hogy ver a kicsi szívem. Sajnos azt mondta, hogy nem túl jó a ketyegőm, és életem végéig pici kavicsokat kell egyek, ha bele dobják a finom kajcsimba, ám legyen… Mióta szedem a kavicsokat, szinte már alig köhögök. Gáborral el is mehettem egy másik aranyos nénihez, aki össze-vissza világított a szemembe, és még valami papírt is beledugott. A szememmel minden oké, csak egy kis szövetszaporulatot talált. Én ezt eddig is tudtam, mivel pislogásnál bizerálta a szemgolyóm. Le is szedte, ez még oké, de rám tettek egy lámpaernyőt, és szedje le azonnal valakiiiiiii!!!! Soha többé nem megyek a Gáborral sehova, de simizni azért jöhet… Na egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem! Puszi, pacsi Beri!