Hópehely – gazdis
Az ünnepek előtt újabb kutyáért indultunk útnak. Hópihe 3 éves, ivaros kislány, akire jó néhány szülés után már nem volt szükség. Hazafelé egyből orvosi vizsgálattal kezdtünk, szerencsére minden tesztje negatív és a hasi ultrahang sem mutatott aggasztó elváltozásokat. Az év végi nehezebb időszakban egyelőre panzióban tudtuk elhelyezni, ahol rögtön megkozmetikázták a lányok, így már első este jobban érezhette magát. Köszönjük a Mottel DogHotel csapatának az újabb hatalmas segítséget 
! Hópihe a hirtelen mozdulatoktól még megijed, kutyákkal barátságos, az embernek nagyon tud örülni és élvezi a simogatást. Mielőtt betüzel szeretnénk gyorsan ivartalanítani, de ehhez ideiglenes befogadót kell számára találnunk, ahol nyugodt körülmények közt lábadozhat.
2024.01.08.
Mivel Hópihét sikerült kihozni a panzióból, a villám gyors ivartalanítása mellett döntöttünk. Köszönjüka Mottel DogHotel csapatának, hogy természetesen frissen fürdetve és illatosan adta át a műtétre induló apróságot. Semmi komplikáció nem volt, de a doktor úr szerint nemrég lehetett „császározva”. Már a műtőből kihozva azonnal bújt és osztotta a puszikat, annak ellenére, hogy kába volt és vacogott. Családban elhelyezését megoldottuk, igazi tündér. Békés, bájos, csendes. A rövidke gyógyulás után elkezdődik a póráz megismerése, mert ez a terület teljesen ismeretlen számára. Remélhetőleg ezt is olyan gyorsan sajátítja majd el, ahogyan szobatiszta lett.
2024.01.27.
Pihe rögtön az ivartalanítást követően beköltözhetett egy olyan családba, akik idős kutyusaik után ismét mentett családtagra vágytak. Krisztáék hatalmas türelemmel állnak az új kislányhoz. Szaporítós, élményszegény múltja miatt, most szó szerint minden kihívást jelent számára. Nézi a filmeket, megmorogja az ablakból a havazást, újságot „olvas” a fogaival, élettel tölti meg a lakást. Nem sürgetik a beilleszkedését, tudják egyszer csak le fog lazulni Ő is. Szeretetben és kitartásban nincs hiány, ezt Pihe végtelen kedvességgel hálálja meg. „Korábban 2016 tavaszán és 2017 telén fogadtuk örökbe WHR Nonót és WRH Lizát. Idős koruk és egészségügyi kihívásaik ellenére elvarázsoltak az egyéniségükkel, vicces kis bohócok, mókamesterek voltak. Az elmúlt egy évben megtapasztaltuk, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Ez idő alatt is nyomon követtük a WRH történéseit és a karácsonyi ünnepeket alatt megláttuk a bejegyzést Hópihéről, akinek a megjelenése nagyon hasonlított Nonó kutyánkra. Hópihe az ivartalanítás után került hozzánk, hogy családi környezetben lábadozzon. Érkezésekor rengeteg puszival köszöntött bennünket, azonnal levett minket a lábunkról. Nagyon hamar otthon érezte magát, először a fotelt, majd a kanapé sarkát vette birtokba, megtalálva ott a biztonságot jelentő helyet. Vidékről a nagyvárosba költözni mindenki számára kihívás, de főleg ennek a kis csöppségnek, aki minden zajra, neszre, ajtónyikorgásra, liftre, autóra összerezzen, remegni kezd. Pihe nagyon félős, de azon vagyunk, hogy minél hamarabb megszokja ezeket a számára még “különös” zajokat. Nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek 
