1% a boldog gombszemekért!
ADÓSZÁMUNK: 18520266-1-42

Sali 7 éves ivaros kan, idős gazdáitól érkezett csapatunkba. Gyorsan beillesztettük egy falkába, ahol hiányosságait illetőleg remélhetőleg fejlődni tud. Bőven van mit tanulnia fegyelem, türelem, kutyakommunikáció és séta terén is, de dolgozunk rajta. Hatalmas lelkesedéssel indul útnak, jelenleg leginkább turbó fokozatban közlekedik. Viszont autóban utazva és lakásban egyedül is szépen viselkedik, szobatiszta. Keresi a közelségünket, próbál kedveskedni, bújik, kiköveteli a simogatást. TDN-nél az első rutinvizsgálat nem annyira tetszett az úrfinak, kicsit küzdelmes volt a vérvétel és a fültisztítás, de csak túlélte ezeket Fülei még csúnyák, folyamatosan kezelgetést igényelnek és emésztésén is javítanunk kell. Szívféreg tesztje neki is negatív lett és ha laborértékei megfelelőnek bizonyulnak, néhány héten belül áteshet az ivartalanításon.

2022.03.04.

Figyelem, a kép megtévesztő Sali csak az ivartalanításon esett át, a többi része megvan. Mivel az elmúlt hetekben TDN az ellenőrző vizsgálatokon jelentős javulást látott az állapotában, megkaptuk az engedélyt a műtétre. Gyorsan és probléma nélkül zajlott minden, így pár óra múlva már itthon nézhettünk bánatos szemeibe. De ezt a kis kellemetlenséget néhány nap alatt elfeledi és irány a boldog élet ! Viselkedésileg is hatalmasat fejlődött, beilleszkedett a falkába, gyönyörűen el van egyedül is, éjszaka békésen durmol a kuckójában. Sikerült a súlyából is faragnunk, emésztése és a fülei szépen javulnak. Továbbra is imád nagyokat sétálni, amit azonban most néhány napra nyugalomra kell cserélnie.

2022.03.11.

Nála is elröppent a lábadozás időszaka. Eközben, a rehabilitáció alatt megismerkedett egy szimpatikus családdal, akik az első találkozásra nagy izgalommal érkeztek. Sali végtelen kedvességgel viszonyult hozzájuk, megmutatta mennyire fogékony a tanulásra, így már itt körvonalazódott a közös jövőjük. Következő találkozás alkalmával Sali leendő otthonát is megismerhette, újabb adag szeretettel halmozta el jelöltjeit, elégedetten vette birtokba kiságyát (meg a nagyot is) és már haza se akart jönni velünk. Bár mi is nagyon megszerettük néhány hét alatt, de jó volt látni milyen boldogok együtt. Eszterrel napok alatt szoros kapcsolatba kerültek. Sali igazán illedelmesen, csöndesen viselkedett a lakásban, türelmesen viselte a kényszerpihenő napokat, de a sétáknál megvillantotta igazi terrier arcát is. Miután kikerültek a varratai, egyetlen teendőnk maradt, szerződést írni és nagyon boldog kutyás életet kívánni Nekik !

2023.02.02.

Sali pont 1 éve érkezett, mert idős gazdái lemondtak róla. Már rehabilitációja alatt jelentkezett érte Eszter, aki vállalta, hogy a fiúcska szükséges kezeléseit folytatja. Tőle kapott beszámolóból megtudhatunk mindent, ami az elmúlt 1 évben történt Salival: „Hát, honnan is kezdjem? Belecsapok, ahogy az események is egyszer csak elindultak velem. Nem tudom, pontosan mi történt a volt gazdiaimnál, de úgy látták jónak, ha valaki más gazdi gondoz engem tovább. Ezért jött Gábor, aki felnyalábolt, beültetett egy autóba és Anitánál meg Zolinál kötöttem ki. Nagyon jó helyem volt ott, volt pajtikám is, és sokat vittek erre-arra. Többek közt orvoshoz is. Az egyik ilyen orvosi napon kicsit kóválygósra vették nálam a dolgokat, ami után kaptam egy szép nagy kék gallért. De nem csak ez változott meg, hanem a gallérral együtt új helyre költöztem. Így kerültem Eszterhez, alias anyához, aki már nagyon várt engem. Tudom, mert előtte már találkoztam vele. Ő azt mondta, különös, de igazán nagy nyíltsággal és barátsággal fogadtam őt és a családját már az első találkozáskor. Olyan egyértelmű volt nekik, hogy én nekik való vagyok, hogy attól tartottak, túl szép, hogy ennyire egyszerű legyen. Az első napokban sok új helyre elvittek engem, hogy megismerjem az új környezetemet, ahol velük fogok lakni. Olyan sok jó helyet láttam, alig győztem feltérképezni az új szagokat meg a hangokat. Az autózás az elejétől az egyik nagy kedvencem lett, és az is maradt, mert olyankor tudom, hogy megint valami tuti kis helyre megyünk kikapcsolódni. De sok „nem szeretem” helyre is el kellett mennünk, mert mindig volt valami hol a pocimmal, hol a fülemmel, hol a mancsommal. Viszont anya mindig adott nekem utána finomabbnál finomabb jutikat. Nem mondtam neki, de tudtam, hogy ha jó fiú leszek és szépen viselkedek, meg szépen nézek a szemébe, levehetem őt a lábáról és elkényeztet utána engem. Anya így 1 év távlatában sokszor mondja nekem, hogy én mennyire tiszta és megbízható, egyértelmű bizalmi jeleit adtam már az elején annak, hogy szeretem és bízok benne. Egyszer nagyon ügyes voltam a doktornéninél. Nem voltam nála csak 3-4 hónapja, amikor is fülgyulladásos panaszokkal orvoshoz vitt. Kiderült, hogy volt egy zsíros füldugóm is, ami a panaszaimat okozta és amit ki kellett pucolni, nehogy nagyobb baj legyen. Igen. Mindezt a gyulladt fülemmel tették. Nagyon nem szerettem volna engedni, mert a doktornéni turkált benne rendesen, így anya le kellett fogjon. Azután végül is anya nagyon megdícsért, mert egyiküket sem morogtam meg, nem kaptam feléjük, nem pánikoltam. Még csak jelét sem adtam, hogy önvédelemből bántsam őket. Nagyon büszke voltam magamra, és nagyon örültem a sok dicséretnek. Lehet még nem említettem, de volt egy tipikus westie bőrgyógyászati problémám, visszatérő fülgyulladással és emésztési panaszokkal, amikor a fajtamentéshez kerültem. De anya kitartó volt, sokat foglalkozott velem. Össze-vissza vásárolt mindenféle büdös mosdó vackot, kenceficét, bogyókat meg ilyesmit. De biztosan tudta mit tesz, mert egyszer csak elkezdtem jobban lenni. Már nem rágtam állandóan a mancsomat és szép fehér, sűrű lett a bundám. Nagyon helyes kis fickót varázsoltak belőlem a kozmetikussal. Igaz, anya kezdetben 2 naponta fürdetett, amit annyira nem szerettem. De mára már csak a heti mosdás maradt, meg a napi rendszerességgel a tappancs mosás, no meg naponta valami fehér vacak a kaja között. Azt mondja anya, azt is meg kell ennem, így a bőrpanaszaim nem lesznek olyan erősek, mint az elején. Ha nincs gomba, nem viszket a mancsom. Ha pedig nem viszket, nem rágom. Ilyen egyszerű. És működik. Úgy tűnik, ez a módszer bevált. Aztán ott van még a két naponkénti fül öblögetés, ami segíti, hogy a fülem tisztuljon. Erre azért van szükségem, mert kiderült, hogy szűk a hallójáratom és nehezen tisztul. Bár utálom, ha a fülembe matatnak, de ezt anyától elviselem, mert megnyugtatja a fülem. Haverokkal az a helyzet, hogy már három cimbikém van, akikkel rendszeresen találkozunk. Naná, hogy ebből kettő kiscsaj. A legjobb Hope, akivel jó nagy közös sétákat teszünk. A pórázon sétát nem tudom pontosan hogyan is kellene jól csinálnom, egy kutyasulis szemével biztosan hagy némi kívánni valót, de nekem nem okoz gondot és szerintem anya se bánja. Élvezem, felfedezni magam körül a dolgokat, közben meg cimbikével és anyával lenni. Az idegen kutyusokat van, hogy jól megugatom, de van, hogy alig veszem észre, nem nagyon zavarnak. Anya szerint kezdem érteni, hogy nem kell szükségszerűen veszekedni. De ezen még mindig van mit dolgoznom. No meg azok az eldobált ételdarabok. Azok nagy vonzerőt jelentenek a számomra. Annak ellenére, hogy már megtanultam, nem szabad. Tudom, értem, otthon, zárt térben nincs vele gondom. Na de ha kiszabadulok…Ott aztán kell még anyának rám figyelnie. Hmmm. Az a sok vonzó szag elvarázsol… Anya olyankor nagyon leszid. Mégis mindketten élvezzük, ahogy belenézünk egymás szemébe, és várjuk a másiktól azt a bizonyos összepillantós, csibészes reakciót. Ő tőlem én meg tőle. És mikor anya rájön, hogy értem őt, olyan boldog vagyok, mint egy kölyök, aki éppen jutifalatot kapott. De tényleg. Anya valakinek egyszer azt is mondta, hogy ahogy látja ennek a kommunikációnak a fejlődését rajtam és köztünk, az számára egy csoda. Mert hogy én már nem egy kis csitri vagyok, hanem egy érett legényke, aki anya minden egyes napját széppé varázsolja“Enter