Annie – gazdis
Annie személyében egészséges 4 éves kislányt üdvözölhetünk a csapatunkban. Minden tesztje negatív eredményt hozott, ivartalanítása hamarosan megtörténik. Igazi tünemény, kunkori bunda, szelíd természet, áradó kedvesség. A szobatisztaság ismeretlen számára, a pórázzal viszonylag ügyesen ismerkedik, enni nagyon szeret és a többiekére is pályázik. Ideiglenesei próbálnak gyorsan megtanítani neki mindet, ami eddig elmaradt.
2023.03.13.
Nagyon örülünk az olyan jelentkezőknek, akik a kezdetektől részt vállalnak egy bekerülő kutya új életének elindításában. Szobatisztaságra nevelés, pórázhoz szoktatás, a bizalom felépítése, az ivartalanítás velejárói… Ezekre mind szükség volt Annie esetében is. Szilvi és Gergő miután elveszítették idős kutyusukat, újra az örökbefogadás mellett döntöttek. Nem kész kutyát akartak, egy induló csoda részesei kívántak lenni. És ezt Annie mintha megérezte volna, szinte a lakásukba lépés pillanatában otthon érezte magát. Alig telt el egy-két nap, a gazdikban is kialakult a „mintha már régen velünk lenne” érzés. Állítólag nagyon jó vele, mert egy szőrmók tündér, borzasztóan vágyik a szeretetre, gyorsan tanítható, az utcán mindenre rácsodálkozik, a kisgyerekek elvarázsolják. Az ivartalanítása megtörtént, az első éjszaka nehézségeit leszámítva, gond nélkül zajlott a gyógyulás. Kikerültek a varratok, megkapta oltásait és hivatalosan is gazdis kutyussá minősítettük. Annie-n látszik, hogy végre boldog, van saját ágya az ablak előtt, van saját plüss Masája, akit még a doktornénihez is a szájában vitt be
Szilvi szerint „Vele minden kerek lett és nem hiszem, hogy kaphattunk volna jobb kutyát Annie-nél” Nagyon sok vidámságot és boldogságot kívánunk Nektek
!
2023.12.07.
„Annie, Enci, Enibaba, Cuni és amikor belé bújik a kisördög Enikőőő (apának ilyenkor Jenő 
) lassan 10 hónapja érkezett meg hozzánk, mint egy cuki, de kicsit óvatos fehér gombóc. Emlékszem, az első szavam az volt, hogy úr Isten, milyen pici. Azóta persze már nem tűnik annak, csak az előző westienk volt nagyobb. 
Izgatottan szaladgált ide-oda, megugatta magát a tükörben és napokig reggelente nyüszögve jelezte, hogy bizony ő már felkelt és ideje lenne valakinek kimenni hozzá. Gyorsan beilleszkedett a napi rutinunkba, szépen megtanult pórázon sétálni, szobatiszta lenni és bízni bennünk, bevackolni közénk. Tavaszig belakta a kanapét, a franciágyat és a lakás minden pontját is. Aztán jött a nyár és Annie megtanult csónakázni, mivel a nyaralóba csak úgy tud eljutni és ott őrült nagyokat rohangálni, meg a szomszéd tacsival pajtizni. Az autózással sajnos a mai napig nincs teljesen kibékülve, de azért sokat utazott minden felé a nyáron és iszonyú boldog volt, ha végre megérkeztünk bárhová. 
A mi pici gombócunk kinyílt, bátor, eleven kiskutya lett belőle, akik találkoztak vele mikor megérkezett, azt mondják, rá sem lehet ismerni. Megtanult játszani, labdázni, kunyerálni. 
Azért a rosszaságon is egyre többet töri a fejét, szeret dolgokat lopkodni, például zoknit. 
De mi így szeretjük és persze teljesen hozzánk nőtt. Egy pillanatra sem hagyna el, mindig ott kell lennie mindenhol, főleg anyával mióta tudja, hogy tavasszal nagytesó lesz belőle. 
Még mindig nagyon hálásak vagyunk, hogy mi lehetünk ennek a kis popsiriszálónak a gazdái és reméljük, sok-sok közös élmény és boldog év vár még minket. Köszönjük WRH!”
