1% a boldog gombszemekért!
ADÓSZÁMUNK: 18520266-1-42

Maxi második szülinapján vérző orral szédelgett be Karcagon egy főút mellett lévő telep területére, nagy valószínűség szerint elüthették (szép kis szülinapi ajándék). Egy kislány Westievel kóborolt el „otthonról”, Ő még sajnos azóta sem került elő. A telepen dolgozók értesítették a Karcagi Kóbor Szívek állatmentő alapítványt, akik habozás nélkül a debreceni állatkorházba rohantak vele. A korházba stabilizálták az állapotát, de sajnos a kezelések hatására sem javult az állapota megfelelően, furcsa neurológiai tüneteket produkál. Megállapításuk szerin a fejében kell keresni a probléma okát, de ott ilyen diagnosztikai berendezések nem álltak rendelkezésre. Mihelyt szállítható állapotba került, azonnal siettünk érte, egy éjszakát náluk töltött, másnap reggel mentünk is vele MRI + CT vizsgálatra, és utána pedig az Orvostudományi Egyetemre, ahol Csilla Doktornéni gondjaira bíztuk. A vizsgálatok igazolták, hogy sajnos a koponyája több helyen be van törve, és az agy első része elég nagy területen ödémás lett. A célzott kezeléseknek köszönhetően némileg javult az állapota, eszik, iszik, a kedve is jobb egy kicsit, de sajnos a látását elvesztette, mozgása koordináltalan, de reméljük az ödéma felszívódása után ezek is rendbe fognak jönni. Azt még nem tudjuk mennyire károsodott az agy, és fel fog-e épülni ebből a traumából.

2023.02.28.

Sokan érdeklődtetek Maxi, a balesetes kutyusunk állapotáról. Az elmúlt hetet a kórházban töltötte, ahol Csilla doktornéni folyamatosan felügyelte lábadozását. A további vizsgálatok alapján nagyon jó hírt kaptunk. Szemének nincs maradandó károsodása, egyértelműen lát, reagál a mozgó dolgokra. Hallása remek. A bevérzések kezdenek felszívódni, kedve is jobb egy kicsit, jön-megy. Még ugyan vannak viselkedési problémák, ami az agysérülés vagy a fájdalmak miatt lehet, de állapota mindenképpen javult. Sokat kell majd pihennie, de ezt már otthoni körülmények közt teheti, ugyanis kiengedik a kórházból! Továbbra se feledkezzetek meg Maxiról, kell még érte izgulnunk bőven, hogy vajon milyen károsodásai maradnak ez után a hatalmas sérülés után.

2023.05.09.

Ki gondolná, hogy a képen látható fiúcska Maxi, aki nem egész 3 hónapja válságos állapotban került hozzánk. Csak tippjeink vannak mi is történt Vele pontosan, de többszörösen törött koponyával, agyi ödémával vettük át. Nem látott, nem tudott rendesen mozogni és bizonyos szituációk iszonyatos visítást váltottak ki Maxiból. Az is kérdéses volt, hogy túléli-e egyáltalán az első napokat. De fiatal szervezete remekül vette fel a harcot ezekkel a problémákkal. Látása visszatért, nagyon szépen mozog és a viselkedési zavarok is jelentősen enyhültek. A falka többi tagjaival teljesen békés, konfliktuskerülő, szobatisztasága többnyire rendben van. Egyetlen dolgot észleltünk még, egyik hátsó lábát nagyon félti, fejhangon sikít, ha megfogjuk. Ezért a napokban ortopédiai vizsgálaton jártunk, ahol Maxi meglepő módon együttműködő volt, még bódítani sem kellett. A doktor úr patella problémát állapított meg, ezért hamarosan műteni kell. Mivel már ivartalan, reméljük a térdműtétje lesz az utolsó teendőnk és indulhat a gazdikeresés. 2 éves, nagyon barátságos fiú, aki továbbra is várja a drukkokat és az érdeklődők jelentkezését.

2023.08.27.

Régen adtunk hírt a mi kis balesetes kutyánkról, Maxiról. Nagyon sokan drukkoltatok neki és járultatok hozzá a gyógyulásához, amit még egyszer hálásan köszönünk! Ahhoz képest, hogy az is kérdéses volt, egyáltalán túléli-e a traumát, most csodás dologról számolhatunk be. De ezt olvassátok már gazdijelöltje szavain keresztül: “Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes!” Miután Phil felköltözött a kutya mennyországba, óriási űrt hagyva maga után az életünkben. Tudtam, hogy egyszer újra lesz kutyánk, csak még nem ‘most’, majd, majd egyszer… Minél jobban hiányzott Phil, annál jobban próbáltam a dolgokat áthelyezni az észszerűség irányába és az, az volt, hogy könnyebb az életünk kutya nélkül Most már tudom, hogy ez óriási baromság volt!!! Tudtam, hogy ha egyszer Gábor felhív, nem tudok majd nemet mondani! Ez így is történt! Július elején megérkezett Mexivel, aki először rettentően meg volt szeppenve, félt, lapított. Aztán, szép lassan oldódott majd Gábor távozott és mi maradtunk. Pár óra elteltével, már egész jól összebarátkoztunk, de hamar rájöttem hogy lesz feladatunk bőven! Mexi mindentől és mindenkitől félt, rettegett, a póráz használatától, a zajoktól, a séta próbálkozásokról nem is beszélve Úgyhogy, meg is kezdtük a bizalom építést és a szocializációt Első napokban volt kétely bennem rendesen, hogy fog ez sikerülni? -de sikerül Ahogy teltek a napok, úgy lett minden egyre jobb, egyre bátrabb lett, épült a bizalom kezdett rájönni, hogy nem minden ember gonosz és nem minden zajt követ valami ‘rossz’. Jó pár együtt töltött hét után örömmel írom, hogy Mexi, nagyon Boldog Kutyus Szívesen játszik, szaladgál a kertben, de ha otthon marad egyedül azt sem bánja, jókat alszik a kanapén, vagy ha együtt megyünk munkába akkor boldogan ül az autóba. Most már az idegenektől sem retteg, sőt már ő megy a simiért más kutyákkal jól kijön, a gyerekeket imádja, hiszen ő maga is az a póráz használat már egész jól megy neki és tudja, hogy az úttest előtt meg kell állnia bár a sétálások még hagynak némi kivetni valót de dolgozunk ezen is. Mexi egy igazi kis csoda, egy túlélőFolyamatosan osztja a puszikat, látszik, érződik rajta, hogy most már jól van és Mi is! enter.

2023.11.10.

Maxi térdét a héten megműtötte Makai Doktor Úr, de szerencsére a lábadozása már családi környezetben történik. Rövid levélkét küldött, amiben beszámol, mi történt vele a nyár óta: „WRH Maxi vagyok, de otthon csak Mexinek szólítanak. Gábor még a nyáron lepasszolt egy kedves kis családnak -bevallom nem nagyon örültem, hogy már megint költözni kell. Először nagyon távolság tartó voltam velük, de aztán annyira kedveskedtek, meg vakargattak, sőt még játszottak is velem, hogy nem tudtam sokáig ellenállni nekik. Bár őket a szívembe zártam és az új otthonomban biztonságra találtam a többi embertől meg az új helyzetektől még továbbra is nagyon tartottam. Sokat vittek sétálni, autózni képzeljétek még iskolába is elvittek! Így hamar rájöttem, hogy nem minden két lábú gonosz és az élet szép Aztán egy novemberi napom a kisgazdám azt mondta, hogy elvisznek a doktor bácsihoz, mert meg kell műteni a térdemet. Újra nagyon féltem, de ők ott voltak velem, mikor elaludtam és mikor felkeltem akkor is. Nagyon sírtam, mert azért ez baromira fáj! De ők végig nyugtattak, hogy minden rendben lesz! Így a műtét 3. napján úgy gondolom a nehezén túlvagyok, a műtét jól sikerült már nem sírdogálok, sokat pihenek és 3 lábon ügyesen szökdelek ki a kertbe. Még pár hétig pihenésre intettek, de aztán az összes kutya barátomat megkergetem!”

2024.01.12.

Köszönöm szépen a sok támogatást és drukkot amit Nekem küldtetek! Nagyon kevés esélyem volt a túlélésre, de most örömmel osztom meg veletek, hogy Boldog vagyok és Egészséges Van Családom és Otthonom! Kezdeti félénkségem és bátortalanságom már a múlté! Nagyon sok kutya barátom lett és már az idegen emberektől sem tartok. Járok iskolába itt is sok mindent tanultam, tudok pórázon sétálni, de sokszor már anélkül is szaladgálok Néha a kanapén heverészek, néha a kertben rendezkedem és néha gazdival munkába megyek. Novemberben, meg kellett műteni a lábamat, ez nagyon fájt sokat is bőgtem, de a családom végig mellettem volt. Egy-két hónapig nem is szabadott szaladgálnom, így viszont a kilók szaladtak fel rám de mostmár újra futhatok, ugrálhatok, úgyhogy hamar visszanyertem karcsú alakom. Nagyon jól érzem magamat és boldogan várom a sok-sok új élményt…